Ladikos Fesztivál - Mecsér

Az árvíz végül megkegyelmezett a Ladikos Fesztiválnak, és bár a parttól távolabb került megrendezésre a fesztivál, de meg lehetett tartani. Az idő is nyáriasra fordult, tehát minden kiváló volt. Mecsér Győrtől nem messze található, és a fesztivál hangulata kicsit "kapolcsos" utánérzés volt. Meglepően sokan kilátogattak a rendezvényre. Ezúton is gratuláció a szervezőknek, hogy ilyen jól összehozták az árvizek ellenére, hiszen elég nagy kirakodás volt, lehetett korabeli ruhákban fotózkodni, agyagozni a gyerekeknek, és nagyon sok vendéglátó egység, árus kipakolt. 

A kürtős kalácsost nem kóstoltuk, mert előre tudjuk, hogy a nyáron még rengeteg helyen és mennyiségben fogunk fogyasztani. 

A hangulat tényleg annyira jó és közvetlen volt, hogy több helyen spontán zenélés kerekedett. Amire a fenti kép is bizonyíték.

A szervezők arra is figyeltek, hogy a fellépő művészek, ne szenvedjenek semmiben hiányt, így a sátorban vizet adtak, ami bármennyire egyértelmű nyáron (és egyébként is), sok helyen tapasztalható, hogy elmarad, nem figyelnek rá. Aminek külön örültünk, hogy vacsorát is kaptunk. Babgulyás és sertés, illetve marhapörkölt között választhattunk. Én a babgulyás mellett döntöttem. Már maga a látvány is jó, hogy az orrunk előtt készül igazi bográcsban az étel. 

Az íze finom volt, semmivel se lehet összehasonlítani a bográcsos és az otthon lábasban főtt ételeket. Egyedül annyi bajunk volt, hogy nagyon sósra sikeredett a leves, biztos a csülök miatt, így a végén már elég erősen kellett küszködni, sok kenyeret (Lipóti pékség!) és vizet fogyasztani mellé, hogy lemenjen. 

Mindenkinek ajánljuk a fesztivált, mert nagyon barátságos, közvetlen a hangulat.

Teszt időpontja: 2013 június 15. , Mecsér

Dani

Közösségépítés Jászfényszarun

Közösségépítő Napok voltak a hétvégén Jászfényszarun, ahol Radics Gigi és Kökény Attila előtt kaptunk helyet a műsorban. Bár, a két műfaj igen távol áll egymástól, de lehet pont ez volt a cél, hogy a különböző zenével hozzák egymáshoz közelebb az embereket. No, meg az ételekkel.

Hátul a közönség mögött volt felhúzva egy sátor, ahol a Cimbalom Csárda főzte az ételeket. A neve, mi esetünkben lehetne védjegy is. Bár, a sátor nem volt olyan hívogató, de ez ilyen helyen nem is fontos. Koncert után vendégül láttak minket, aminek nagyon örültünk. Nagyon kedvesen bántak velük. Azon pedig különösen meglepődtem, hogy ahhoz képest, hogy vidéken voltunk, és a csárda is egy kitelepült sátorban főzött, annyira figyeltek részletekre, hogy rendes tányér, evőeszköz, külön süteményes tányér, és kis villa is volt. Ezt még jobb helyeken se szoktuk meg. 

3 féle meleg étel közül választhattunk. Volt csirkepörkölt galuskával, töltött és rántott hús sültkrumplival, valamint a kedvenc a dödöllés csirke. Bár utóbbiban nem vagyunk biztosak, mert kakaspörköltet is emlegettek. A desszert sacher torta volt. 

A dödöllés csirkével kezdtem, amiben volt gomba és borsó is. Kifogást nem nagyon lehet találni. Nagyon jó falusi, gazdag ízek. 

A dödölle kifejezetten finom volt. Puha, szinte már krémes, de nem széteső. A szakács megosztotta velünk a receptet, de sajnos nem jegyeztem fel, mindenesetre elég hosszasan sorolta a hozzávalókat és az elkészítését. Meg van a titkos praktika, ami miatt ennyire finom. 

Már jól elteltem, de megkóstoltam a galuskás változatot is, valamint a töltött húst. Az utóbbi valahogy nem jött be annyira. Kicsit olajos volt a panír és a hús is. A galuska viszont megint csak remekelt. 

Desszertnek a már említett sacher torta volt, ami finom volt, csak túl édes a lekvár miatt. Nem a hagyományos egy réteg volt benne, hanem kettő. Így egy kis szelet után se tudott megenni az ember többet. De a tésztája és a csokimáz is rendben volt. Nem is mondanánk meg, hogy ez egy éttermi, cukrász készítmény, inkább azt hinnék, hogy valaki házilag csinálta. Szerettük.

Végezetül még megemlíteném, hogy ettünk bodagot is, ami más néven cigány kenyér. Ebben nem vagyok olyan jártas, kétszer ettem eddig életemben. A jó bodagnak is furfangosabb annál a receptje, mint sem hogy, egy kis liszt, élesztő és víz keveréke. Ízre ez nekem inkább hasonlított a kenyérhez, míg amit tavaly nyáron kóstoltam a Balatonon, teljesen különbözött tőle. Az sokkal érdekesebb, és különlegesebb volt, bár nehéz lenne megmondani, miben. Formára ez egy kerek kenyér volt, ott pedig egy hatalmas tepsiben kis kockákban voltak, és ízre sokkal édeskésebb, állagra sokkal kelt tésztásabb volt. 

Teli hassal és nagyon jó érzéssel távoztunk. Aki Jászberényben jár, mindenképp látogasson el ebbe a Csárdába, mert a kóstoltak alapján, nagyon gazdag ízvilággal rendelkeznek, amit kár lenne kihagyni!

Teszt időpontja: 2013 június 8. Jászfényszaru

Dani

Szimplakert - vega lecsó?

Előző héten a Szimpla Kertben játszottunk. Itt már többször voltunk és még leszünk is, úgyhogy igyekszek majd mindig mást kóstolni és arról beszámolni. Most előre tudtam mit fogok enni, mert tavaly ősszel, már kóstoltam a lecsót és koncert után éhesen, nagyon jól esett.

Nem vagyok nagyon otthon romkocsmák terén, de szerintem a Szimpla az egyik leglátogatottabb ilyen téren. Egyébként a Kazinczy utcában található, mint szinte az összes romkocsma. Amúgy nagyon hangulatos, óriási belső térrel, ganggal, külön koncertteremmel, ami új hangszigetelést kapott fél éve, így semmi nem szűrődik ki. Ez egy felől jó, mert a szomszédok és a kint beszélgetők se moroghatnak, viszont, aki koncertre tévedne be, vagy éppen két szám között egy cigit szív el, nem hallja, hogy most akkor bent elkezdtek-e már játszani, vagy merre kell menni. 

Éjszaka olyan nagy itt az élet, és annyi a külföldi, hogy egy gombostűt is nehéz leejteni. Engem személy szerint az ekkora tömeg már nem vonz. Pláne, hogy az óriási hangzavarban nagyon nehéz érteni egymás szavát. Azon felül, hogy az illemhelyeket azért jóval igényesebben kéne tartani, és ráférne némi felújítás a helyre, van bája így is.

Nos, rátérve a központi kérdésre, gondoltam lecsót rendelek, hiszen múltkor olyan finom volt. 850ft-ba kerül, ami nem éppen olcsó, de szép adag. A romkocsmák nem a legolcsóbb helyek közé tartoznak, amit nem bírok felfogni. Bár a Szimpla még az olcsóbbak közé tartozik. Ha, valaki tudja a választ, miért nem, szívesen meghallgatom!

10 perc alatt el is készült. Jár hozzá két szelet kenyér. Elkezdtem enni, de valahogy nem jött az az íz, amit fél éve éreztem. Ez nem tudom minek köszönhető. Adagra is kisebbnek tűnt, nem is volt annyira szaftos, de ami a legjobban fájt, hogy kolbász nem volt benne. Na, jó. Egy vékony karika. Össz-vissz.... Határozottan emlékszem, hogy a múltkori tényleg úgy meg volt pakolva és kolbász is jócskán volt benne, hogy alig bírtam vele. Most viszont elég szerény volt minden tekintetben. Amúgy ízre még mindig finom, és zamatos, de ez azért bosszant. A kenyér viszont tetszett. Gyanítom, hogy valami házi kenyér. Bár, bolti toast kenyérnek tűnik, és meg is rémültem, már tapintásra is éreztem, hogy ez nem az. Nagyon sűrű az állaga, még meleg volt. Puha, ízletes. Szerintem helyben készítik, ami plusz pont. 

Összességében finom volt, de elmaradt az előzőekhez képest. Az ára is picit több a kelleténél, de ízre finom, ami valamelyest kompenzál.

Teszt időpontja: 2013 június 5.  1075, Budapest Kazinczy utca 14.


Dani

Diószeg

A hétvégénket Diószegen töltöttük, ami Felvidéken a jelenlegi Szlovákiában található. Budapesttől kb. 220km, ami igazán nem sok. Szomorú, hogy a hivatalos adatok alapján 100 éve 10% volt a szlovákok aránya a javarészt magyar lakta városban, most azonban már 60%. 

Június elsejét írtunk, javában kéne tomboljon a nyár, ehelyett téli kabátban, kesztyűben 11 fokban vacogva léptünk fel. Mindezek ellenére nagyon jól éreztük magunkat, és nekünk is örültek mind a helyiek, mind a többi tánccsoport, akik a fesztiválra érkeztek.

Pénteken koncert előtt már meg is kaptuk a vacsoránkat, ami az egyik klasszikus menza fogás, a sült csirke rizzsel kombináció volt. Vissza ugrottunk térben és időben. A '90-es évek iskolás menza íze csapott meg minket. Amit lehet szeretni, vagy utálni. Valakiben jó emlékeket ébreszt, gondtalan gyerekkor, nyüzsgés, zsongás, valakiben pedig a rossz emlékeket, iskolai intők, tanulás, és ehetetlen koszt. Bennem az előbbit, és még ha nem is volt nagy adag, se nem nagy íz élmény, a török táncos gyerekek gyűrűjében elfogyasztani a vacsorát, tényleg olyan volt, mintha visszautaztunk volna az időben. Bár, Kico a harmonikásunk kissé rosszul viselte, hogy a 10 éves kisgyereke a kövön huzigálták a székeiket. 

(a színes poharak még dobtak az iskolai menza hangulatán)

Szállásunk a Komlos Panzio-ban volt, ami a kívül esik a városon, így városnézni nem lehet. Viszont jó a levegő, csend van, és a panzió területén egy termálfürdő található. A kinti rész még nem üzemelt, de bent van egy medence és 2 ücsörgős, áztatós rész. Mindez 6 euro, lehet kérni szauna+jakuzzi jegyet is, ami szintén 6 euro. Mivel szombaton csak késő este volt koncertünk, így az egész napot a fürdőben töltöttük, csak délben jöttünk ki a vízből ebédelni. 

A panzió nagyon igényes és jó. Tágas szobák, jó ágyak, ingyen wifi. Egyszóval minden igényünket kielégítette. Sajnos azonban az ételekről olyan sok jót nem tudunk mondani, ha csak azt nem, hogy az adagok óriásiak voltak. 

Szombati reggelink virsli zöldségekkel, és tea. Valamint pár szelet kalács és dzsem. 3 jó nagy darab frankfurti virslit kaptunk, amit nem tudom kik esznek, de én már nem szívesen. Pont most volt a hírekben, hogy a rántott hús, túrógombóc lekerül a menzákról, mert egészségtelen, de a párizsi, virsli az marad. Még a rántott hússal el tudok vitatkozni, hogy olajos, de hogy a túrógombócnak, mi a hibája, elképzelni nem tudom... Mindenesetre az illetékesek biztos tudják mi jó a kisiskolásoknak... (khmmm)

Ebédre lencseleves és csirkepörkölt volt nokedlivel. A levesre rákészültünk, mert mind szeretjük a lencsét, de egyöntetűen megállapítottuk, hogy nagyon vízízű és valószínű nem tejfölös, hanem tejszínes volt.

A csirkepörkölt tényleg gigantikus adag volt, alig bírtunk vele, viszont ennek se volt erős íze a borsosságát leszámítva. A galuska kifejezetten sótlan volt. Kaptunk hozzá uborkát, és kancsóban narancs levet. Mármint, valami narancs készítményt. Mindkettőt kis kanállal mérték. A helyen nem csak mi ettünk, hanem több néptánc csoport is, ami ugye nem kevés ember. 8 személyes asztalok voltak, és minden asztalra raktak egy kancsó narancslevet, meg egy kis tálka uborkát. És mivel se a zenész, se a táncos fajta nem csipeget, és amúgy is egy kancsó (kb. 1 liter) folyadék, vajmi kevés lehet 8 főnek, így folyamatosan kérnünk kellett az újabb adag uborkákat, és innivalókat, amit kicsit kelletlenül hoztak egy idő után. 

Igazán jól laktunk, de végül mindenki úgy döntött, hogy kér desszertet. Ami, nem járt az ebédhez. Palacsintát rendeltünk. Kicsit mókás volt, hogy megkérdeztük, milyen palacsinták vannak, és nem értették. Mondták, hogy hát palacsinta palacsinta. Miután mondtuk, hogy azt gondoltuk, de hogy milyen ízű. Erre is kissé zavarodottan néztek, majd mire megkérdeztük, hogy mivel töltik, már jött a válasz. Baracklekvárral. Mint kiderült, a "lekvár" az a dzsem volt, amit a reggelihez is kaptunk. Állagra a kenhetetlen kategória, ami darabos, és képtelenség elkenni, ízre pedig a cukros meghatározhatatlan gyümölcs íz. Ha nem nézünk oda, akkor epernek, vagy bármi más tetszés szerinti gyümölcsnek el tudnánk képzelni. A palacsinta tésztája alapvetően nem lett volna rossz, mert könnyű volt, és lyukacsos, viszont olajos, és ízetlen. Erre kis tejszínhab, pár gyümölcs, és fehér csoki, amit eleinte vajnak gondoltunk. Mindez 2,5 euroért (kb. 750ft). Kissé sokallom, ilyen helyen, ilyen minőségért. 

Miután ejtőztünk kicsit, még visszamentünk fürdeni, majd indultunk a koncert helyszínére. A rossz idő következtében végül bent tartották a koncertet, de volt kirakodó vásár, és szabad tűzön sütötték a pecsenyéket, amik az esti vacsoránkat szolgálták. Minket kitüntetett figyelemmel kezeltek egész ottlétünkkor, amiért nagyon hálásak vagyunk. Külön teremben vacsoráztattak minket, a helyi polgármesterrel együtt. Túlzás lenne állítani, hogy megéheztünk a kiadós ebéd után, de mit volt mit tenni, nem hagyhattuk magukra a finom húsokat. Elvégre nincs is jobb a szabad ég alatt, tűzön sütött húsoknál. 

Egy nagyon jó hangulatú koncertet adtunk ez után. Kicsit úgy éreztük magunkat, mint a nagy rocksztárok, mert egy csapat fiatal lány végig sikította az előadásunkat, ami lelkesítően hatott ránk. Mintha, egy nagy stadionban lettünk volna. Viszont elgondolkodtunk, hogy érdemes volt-e a délutáni szaunázásért fizetni, mert a színpadon olyan meleg és páratartalom volt, hogy patakokban folyt rólunk a víz. (Ha az ember előtt több tánc csoport, több órán át táncol ne csodálkozzon)

Másnap korán indultunk haza elfogyasztottuk reggelinket, ami felvágott némi sajt és a már "dicsőített" dzsem volt.

 Miután hangtechnikusunk Atis kaláccsal ette meg a felvágottat, így gondoltunk kérünk még egy kosárkával, de közölték, hogy elfogyott. Ez annak tükrében, hogy mi voltunk aznap az elsők az étteremben, igen különös, de beletörődtünk. 

Összességében a hely jó. Nincs messze Pesttől, el lehet jönni kikapcsolódni, a termálfürdő picike, de élvezhető. A szállásra panasz nem lehet. Az ételek, ami a Gasztronota gyengéje, elmegy. Nem tudjuk, hogy egyébként mennyibe kerülnek az ételek, a palacsintából gyanítjuk, hogy nem olcsók. Az adagokra nem lehet panasz, sőt! Viszont ízre és minőségre lenne mit fejlődni. 

Teszt időpontja: 2013 június 1-2.

Helyszín: Horne Saliby, Slovakia

Dani

Dürer és családi nap

Kezd sűrűsödni a naptár. Jön a jó idő, így a beszámolók is sokasodni fognak.

Előző hétvégén a Dürer Kertben játszottunk. Ez a hely elsősorban fiataloknak való. Főleg rockereknek, vagy a még ennél is keményebb műfajt kedvelőknek, de mint látható, azért mi is felléptünk, és elég sok színű a kínálat. Jó időben kinti koncertek is vannak, de sok terem van belül, ahol egy időben akár több koncert is tarthatnak.

Itt székel még a Beer Bike, azaz a Sör bicikli, amire sokan felülhetnek egyszerre, és a városban tekerhetnek, miközben finom söröket kortyolnak. Nem mellesleg, mi is tettünk egy kört a legutóbbi klippünkben. Ezúton is köszönet!

Ami, viszont számunkra az egyik legfontosabb dolog, hogy mit is lehet itt enni? Jó hír, hogy finomat. Persze, nem éttermi színvonalra kell gondolni, hanem inkább egy balatoni bódéra. Azt a szintet viszont nagyon jól hozza. A bejárat mellett található a bódé, ahol hamburger, hot-dog rántott szelet is kapható. Az árak mérsékeltek, a hamburger 500ft körül. Mi hagymás-sajtos rántott karajt kértünk, körettel, savanyúsággal ami 1000ft volt. Ezért cserébe kaptunk egy szép szelet rántott húst, amit megszórtak hagymával, paradicsommal, sajttal. Ráolvadt szépen, mellé steak és hasáb burgonya, savanyúságból pedig tzatziki, uborka, vegyes savanyú választható. Kiemelnénk, hogy a húst helyben, frissen sütik. És mi inkább megvárjuk azt az 5-10 percet, mint sem hogy, előre elkészítve csak bedobják a mikróba, majd cipőtalpként félig átmelegedve kelljen megennünk. Nem tocsogott az olajban, bár érződött, hogy sok minden sült már benne, de mégis van egy hangulata így, ilyen közegben az ételnek, ezért nem is haragszunk. Egyedül a sült krumpli az, ami gyenge pont, mert mirelit. A steak burgonya ellenben jó. Savanyúság is nagyon rendben volt. Végezetül az eladó hölgyet is ki kell emelni, mert látszik rajta, hogy élvezettel csinálja. Kedves, mosolyog, el lehet beszélgetni vele. Amolyan Marika néni fajta, akinek kiönti a lelkét az esetleges részeg fiatal, Ő szívesen meghallgatja, és tanáccsal látja el, nem pedig elküldi. Az ilyen nálunk sok plusz pontot ér, mert ezért jegyezzük meg a helyet, és ezért ajánljuk másoknak, vagy térünk vissza később is.

Másnap az Újpesti Családi Napon játszottunk. Rejtély, hogy kerültünk az ex-X-faktorosok közé, de mi is jól éreztük magunkat, és a közönségnek is tetszettünk. Volt nagy kirakodás. Sátrakban játékok, az elengedhetetlen mézeskalácsos, kürtős kalácsos kocsi. Utóbbit gondoltam letesztelni, de nyáron még igen sok rendezvény lesz, ahol biztos lesz. Talán lehetne külön kürtős kalács posztot indítani...

Itt is volt hamburgeres, de egyrészt alapból nem rajongom az ilyen ételekért, másrészt, ilyen helyen félek is venni. Így gondoltam mivel úgyis édességpárti vagyok, megnézem a réteseket. Kinézetre nagyon szép volt az óriási tepsiken sorakozó rétesek tömkelege, az áruk is normális a maga 200 forintjával, de ízre tragédia. Én voltam figyelmetlen, hogy nem néztem meg közelebbről alaposan, mert ezt ki lehetne szúrni. A rétes az egyik étel, amit ránézésre lát az ember, hogy jó-e, vagy sem. Elkábított a porcukros tető. Arról van ugyanis szó, hogy szerintem 2 féle rétes csoport létezik. Az első, amelyik valódi túró, meggy és társaiból készül. Lehet változó tészta, szétesős, csúnyácska, de messziről lerí, hogy nem spóroltak a töltelékkel, és a túrón is szemet szúr, hogy darabos, ami ugye jó jel. A második kategória, ami mű. Mű a túró, vagyis túrókészítmény, nyeli az ember, de nincs íze, és a meggyes, almás is ilyen zselatinos, kocsonyás trutymó ( már elnézést ), ami ráadásul émelyítően édes. Az első csoportba tartozóból az ember, nem tudja megállni, hogy addig egyen, míg rosszul nem lesz. Ez minimum 4-5 rétes elfogyasztása. Utóbbi kategóriából viszont elég egy fél rétes, és az ember már úgy érzi, hogy rosszul van. Csak nem jó értelemben. Egy meggyest és egy almást kóstoltam, de hát gyümölcsöt keveset látott, és ami volt benne, azt is elvitte ez az átható kocsonyás édeskés íz. Egyedül a tésztáját tudnánk pontozni, ami nem a nagyon rossz sületlen bolti volt, hanem rétes tészta. De, sajnos ez se mentheti meg, hogy csúnyán lepontozzuk. Bánatomban még egy piskóta tekercset is vettem, mert azzal nem lehet nagyon mellé lőni. Legalább is nekem még nem sikerült. Maximum a tésztája száraz. ennek szerencsére nem volt, és ízre is rendben volt. Semmi különös, csak piskóta tekercs. Kerestem cégtáblát, de nem találtam. Mindenesetre tanács, hogy jól nézzük meg az ételt, mielőtt megvesszük, ne csábuljunk el messziről egy nagy tepsi láttán! 

Teszt időpontja: 2013 május 24-25

Dani

Gödöllői Királyi Kastély

Hétvégén a Gödöllői Királyi Kastélyban jártunk, ahol a Talamba ütőegyüttes koncertjén szerepeltünk. 

Mindenkinek érdemes ezt a csodálatos barokk kastélyt meglátogat. Budapestről is fél óra alatt leérhetünk HÉV-vel, ami igazán nem sok, ha azt nézzük, hogy a fővároson belül is simán elutazgatunk egy órát egyik helyről a másikra. A kastély csodálatos és jelenleg is aktívan működik, nem úgy mint számos hazai társa, ahol azt kell végig nézni, hogy megy tönkre az idő múlásával a gyönyörű hagyaték. Számos program közül lehet választani egész évben.

Mi koncert előtt beültünk a kávézóba, ahol egy süti és kávé mellett beszélgettünk kicsit.

Őszintén szólva engem nehéz lenyűgözni sütemények terén, mert nagyon szeretem az édességet, viszont kritikus is vagyok. Sok helyen eszek, majd szomorúan konstatálom, hogy fölöslegesen kidobott pénz volt csak. Itt viszont már kinézetre is megfogott a Tejkaramellás szelet. És be kell valljam az ízében se csalódtam. Sőt! Azt kell mondjam, ilyen finomat még nem ettem. Na, nem mintha annyi tejkaramellás tortát ettem volna, de most átfogóan az összes tortára gondolok. Benne van az első 5-be. A krém nem vajas, nem édes. Nem fojtogató, hogy küszködünk a lenyelésével és nem émelygünk utána. A tésztája friss, puha. Muszáj megkóstolni! És a vicc az, hogy 390ft-ba kerül, ami egyáltalán nem drága ahhoz képest, hogy egy ilyen patinás kastélyban fogyasztjuk el. Budapest belvárosában is simán elkérnek ennyit, nem menő helyeken gyenge, vagy közepes sütikért.

A koncert után még volt állófogadás, ahol szendvicsek és sütemények voltak, de azok már nem ütötték meg a helyi színvonalt. Gondolom hozatták valahonnan. A szendvicsek átlagosak, a koktél paradicsomok szó szerint ijesztőek voltak, ugyanis valamelyik, ilyen feketés zöld volt, valamelyik pedig rikító narancssárga. 

Mindenkinek ajánljuk, ha tehetik látogassák meg ezt a gyönyörű kastélyt, és kóstolják meg a Tejkaramellás szeletet! 

Teszt időpontja: 2013 május 12.

Dani

KOBUCI

Egy hete jártunk a KOBUCI-ban, ami nemrég nyitotta meg újra kapuit. A Kobuci ugyanis csak tavasztól-őszig üzemel, lévén, hogy szabadtéri hely. Persze tavasz nem volt, hanem egyből nyakunkba kapjuk a kánikulát, és ez mindenkit elég váratlanul ért, így a kobucisokat is. Gondolok itt arra, hogy még nem minden van készleten, így az isteni finom házi rétesük se, melyből tavaly elég sokat ettem, és visszavágytam. Reméljük, hamarosan pótolják!

Sokan azt gondolhatnák, hogy a hely már kiesik, vagy messze van, pedig nem. Belvárostól 10-15 perc. Óbudán a Fő téren található. Vagy az 1-es villamossal az Árpád Híd budai hídfőjénél leszállva 5 perc, vagy, ha HÉV-vel megyünk a Margit Hídtól onnan is 5 perc alatt ott vagyunk. Ide, már csak azért is érdemes kinézni  -mind amellett, hogy jó koncertek vannak- , mert Óbuda hangulata varázslatos. Macskaköves, és a Zichy-kastély belsejében található, amitől meghitt, eldugott érzés fogja el az embert. Teljesen, mintha vidéken lennénk. Aki járt már a Művészetek Völgyében, az tudja, miről beszélek. Ugyanis pont, az a hangulat, nagy pajta szerű bár résszel, ahol fröccsöket és a méltán híres kobucit ehetjük. 

"A kobuci nem más, mint kolbászos buci: pirított buci tészta, amelyen fokhagymás fűszeres tejföllel ágyazunk meg a pirított házi kolbásznak, majd mindent paradicsom karikákkal és uborkakockákkal megszórjuk." - írja a honlap. Első ránézésre is tekintélyt parancsoló, ahogy a hosszú bucin elterül a darált kolbász. Gondolom azzal nem árulok egy nagy titkot, hogy elég laktató, és erős étel, tehát akinek epe, vagy egyéb gondja van, az gondolja meg, mert itt ez elég nagy bomba. Mindazon által nagyon finom. A bátrak kérhetnek dupla kobucit, ami két egymásra fordított buci. 

Van ezen kívül rétes, ami nincs, de reméljük lesz, továbbá zsíros kenyér, és pár grill hús, sült krumplival, de azt nem kóstoltuk, és nem is egy olyan nagy szám, hogy ódákat zengjünk róla. 

Italban nagy a kínálat, rengeteg pálinka, sörök, borok, és fröccs. Valamint házi szörpök, amit nagyon szeretünk. Én ribizliset kóstoltam, de a bodzás is nagyon finom.

Mindenkinek ajánljuk a Kobucit, mert nagyon nagy a tér, nagy családosok is vígan elférnek, oldalt padok, középen nagy tér a közönségnek. Tavaly volt kivetítő, szerintünk idén se lesz másképp, így a sport rajongók is örülhetnek, és végül a személyzet is nagyon kedves. Csak ajánlani tudjuk!



Teszt időpontja: 2013 április 24.

Dani