A következő címkéjű bejegyzések mutatása: fröccs. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: fröccs. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. július 23., kedd

Nem csak az étel számít, hanem a hozzáállás is!

Hétvégén Győrben jártunk a Fröccsfesztiválon és Dobán a Somló Hangján.
Győrben immár IX. alkalommal rendezik meg a Fröccsfesztivált a főtéren. A tér hatalmas, több ezer ember volt kint a fesztiválon, nem is értjük, miért nem építenek egy jóval nagyobb színpadot erre a rendezvényre. Árusokban nem volt hiány és találtunk egy újdonságot is. Ízesített mézet. Ami azt jelenti, hogy gyümölcs sűrítménnyel, péppel keverik össze és így árulják üvegben. Málna, görögdinnye, bodza, narancs, de még csoki ízben is kaphatunk. Én legjobbnak a málnást ítéltem, de miután vagy 10 félét végigkóstoltam, egyre édesebbnek éreztem őket, ami bizonyára az én hibám. Egy parfümériában is pár illat megszagolása után, már mindent egyformának ítélünk. A honlapon viszont még több információt találni.
Két világrekord kísérlet is született a fesztiválon. Az egyik a leghosszabb melegszendvics a másik pedig a legnagyobb fröccs lett.



A jól sikerült koncert után bőgősünk Gyuszika ismerősei mutattak nekünk egy jó hamburgerezőt a Pingwin Szerájt, 10 perc sétára a főtérről.


Kívülről azt hinné az ember, hogy egy kocsma. Belépve se változik a helyzet, mivel csak dohányzóasztal van, és egy pici pult, ahol kérni lehet. Több féle hamburger kínálnak, a Mammuttól elkezdve a Betyár burgerig. Az árak nagyon rendben vannak, pláne, hogy a normál méret bőven üti az átlagos hamburgereket. És itt most nem a McDonald's-ra gondolunk. Ízre is rendben találtunk mindent. Sőt. Finomnak ítélhetjük. Sokkal jobb, mint a múltkori Egerben kóstolt. 


Az, hogy honnan jött a fatányéros kiszolgálás nem tudjuk, mert a helyhez sehogy se passzol, mi viszont szerettük. Plusz pont. Ellenben igen sok mínusz pont jár a személyzetnek. Olyan flegmán és kelletlenül vették fel a rendelésünket, egy mosoly sem hagyta el az arcukat. Mikor a wifi jelszó iránt érdeklődtünk, és közölték, hogy nem adhatják meg, mert azon megy az online rendelés, kissé furcsának találtuk, mert nem filmeket akarunk letölteni, hanem szokásos közösségi médiás tevékenységeket folytatni (facebook, instagram, levelezés), ami valljuk be, nem generál bődületes adatforgalmat. Ezt poénnal akartuk elütni, hogy akkor online rendelnénk meg az ételt, hátha így megadják a kódot, olyan tekintetet kaptunk vissza, amit nem szabadna látnunk egy vendéglátó egységben dolgozó arcán sem. Kisebb félreértés volt az italok terén, de már nem akartam ezzel problémázni, hagytam magam "rábeszélni" a nagy üvegre.
Miután kiültük, ránk szóltak, hogy nem lehet dohányozni az asztalnál. Én ennek örülök is, viszont azt mondták, hogy a másik asztalnál már lehet, ami egy méterre volt. Hogy ennek mi értelme van, arra levélben szívesen várom a válaszokat, mert nem tudom megfejteni.
Még egy furcsaság történt, ami nem tudjuk, hogy PingWin szokás-e, mindenesetre előbb hozták ki a desszertet, majd rá pár percre a hamburgert. Ennek se értjük az okát... Ki az aki, a desszerttel kezd? Megkérdeztek minket? 
Ezeket az apróbb mozzanatokat eltekintve, hogy a személyzettel nem tudtunk sehogy sem azonosulni és furcsán éreztük magunkat, amit ettünk az jó volt. 
Geri kért egy Betyár burgert, ami jóval nagyobb volt mint a feje. Megette és még utána a desszert is csúszott.


A zsemle amúgy friss, a hús pogácsa óriási, jól átsült, ízletes, semmi mócsing, érződik, hogy húsból készült, jó fűszerezéssel. A zöldségek is frissek, nem spóroltak vele.
Desszertnek csokis-meggyes galuskát kértünk. Újabb fejtörés, hogy ha a hamburgert szép fatányéron hozták ki, akkor a desszertet miért műanyag dobozban kell kihozni? Azon pedig már fenn se akadunk, hogy vajon miért hívják galuskának? Nem jöttünk rá, hogy mit ettünk, de inkább valami piskótára (babapiskóta?) hasonlított, de semmiképp se volt galuska. Az ízére nem panaszkodunk, finom volt, bár kicsit retro. Egy ilyen helytől persze, nem kulináris élvezeteket várunk, tehát nem is szóljuk meg. Hasonló helyekhez mérten kimagaslónak mondanánk, csak ne lenne az a műanyag doboz. 



A kései vacsora után egyből mentünk tovább Dobára a Somló Hangja Fesztiválra, ahová rendszeres visszatérők vagyunk. A szervezők nem panaszkodnak, sokan vannak, mi mégsem látunk akkora embertömeget. Egész napos programok, lovas bemutató, hagyományos gyerek játszóház, kézműves foglalkozás. Amolyan kis Kapolcs. Viszont egyáltalán nem zsúfolt. A táj gyönyörű. Egy domb tetején található az Erdődy-kastély, ennek aljában a nagyszínpad. Lemenő napnál játszani, a kastélyban és a nézőkben gyönyörködni felemelő. A park védett, nagy sétákat lehet tenni. Ha, megfáradtunk a fák között több boros és pálinkás pavilon padjainál foglalhatunk helyet és ihatunk, majd körbe nézhetünk a vásárban, ahol sajtos, mézes, lekváros és egyéb kézműves portékák vannak. 


Miközben nézelődtünk, arra járt a Falatnyi Pékség vezetője, aki meginvitált minket egy kóstolóra, mert akkor sütötték ki a túrós-meggyes rétest. Ez nem a hagyományos rétes, hanem a sváb fajta, ami kelt tésztás. Áradozni ritkán szoktunk, de ez az íz, mindent vitt! A tészta puha, a túrós töltelék pont eléggé édes, a meggy olvadt benne, és a tetején biztos volt cukros kenés, mert az még külön dobott az ízen, ahogy ettük. Mivel dél időben voltunk, nem akartam többet enni, még egy burgonyás pogácsát kóstoltunk. Szintén nagyon finom, omlós. Egyszerűen hibátlan. Minden évben kint vannak egyébként. Családilag sütik a finomságokat, volt még kis pizza karika, kakaós kalács, perec. Tavaly vettem tőlük medvehagymás pogácsát, és akkor is emlegettem jó hosszan magamban. Most már tudom, hogy ők voltak akkor is. A rétest egy nagyon finom gyümölcslével öblítettem le, amit a Hazai Piac készít. 100%-os minden termék, homoktövis, fekete ribizli, szilva és még sok más. Legjobban a chilis meggy tetszett. Az viszont annyira nem, hogy a honlap árait böngészve jóval olcsóbb, mint amennyiért a helyszínen árulták.


Egyébként nincs nagy titok. Kemencében csinálják, ami garancia arra, hogy az ember az igazi ízeket kapja. No, és persze semmi adalékanyag. 

A fesztiválon főzőverseny is volt, amit nem kóstoltunk egyéb bokros teendőink miatt, de éhen nem maradtunk, mert gondoskodtak róla, hogy a fellépők maximálisan jól érezzék magukat, így ebédre hentes tokánnyal kínáltak minket, méghozzá maga a polgármesterné!


Persze mellé pálinka és bor is akadt. Nagyon nagy szeretet övezett minket és persze a többi fellépőt is, amit mi egy jó koncerttel igyekeztünk meghálálni. Bármilyen kis gesztus, még ha az ember nem is gondolná, hihetetlen sokat tud lendíteni mindkét félen, hogy jobban érezze magát. Minket szinte doppingol, hogy azt látjuk kedvesek velünk, kínálnak minket, szeretettel fordulnak hozzánk. Persze hosszú barátság is ez a Somló Hangja szervezőivel, de ha ez nem lenne, minden szervezőnek ajánljuk, hogy jöjjenek el, nézzék meg, hogy működik egy ilyen fesztivál. Nem lehet rosszul játszani ezután, mikor azt érezzük, hogy szeretnek minket, nem csak árucikk, és egy fellépő zenekar vagyunk, akik adnak egy műsort és tovább állnak, hanem mintha családtagok lennénk. Ilyenkor még az se érdekel minket, hogy a hangbeállás nem tökéletes, és esetlegesen nem halljuk jól magunkat a színpadon. 
No, de hogy a legnagyobb meglepetéssel zárjuk a sort, nemsokkal zárás előtt még visszamentem a réteseshez, hogy degeszre egyem magam. Fájdalom és szomorúság lett úrrá rajtam, mikor kiderült, hogy mind elfogyott és nem is készítenek már újat, mivel pár óra múlva zárnak. Kérdeztem, hogy dugiba sincs-e véletlen. Netán megégett kis vége, de sehol semmi. Mit volt mit tenni búsulva távoztam. Aztán koncert kezdés előtt nem sokkal állok a fa alatt és látom, hogy a rétes osztag jön a domboldalban, mind fehér egyenruhában és egy tepsi van a kezükben. Annyira kedvesek voltak, vagy csak szomorú tekintetem hatotta meg őket, de nekiálltak és kisütöttek még egy tepsi rétest külön nekünk. Nehezen találtam szavakat. Ritka, hogy meg lehessen lepni engem. 


Megsúgom, hogy a magyarpolányi rétesesek ott lesznek a vasvári rétesnapokon és augusztus 20-án a Mesterségek Ünnepén. Vasvárra mi is megyünk, reméljük ismét találkozunk!

Kaptunk még egy üveg pálinkát és bort is, az ott kiállítóktól, amit nagyon köszönünk! Köszönjük az egész szervezőségnek és a közönségnek azt a mérhetetlen kedvességet, amit kaptunk. Kívánjuk, hogy sokáig legyen ez a fesztivál és legyen minél nagyobb híre! Látogassák sokan!





Teszt időpontja: 2013 július 20-21 Győr, Doba


Dani


2013. május 3., péntek

KOBUCI

Egy hete jártunk a KOBUCI-ban, ami nemrég nyitotta meg újra kapuit. A Kobuci ugyanis csak tavasztól-őszig üzemel, lévén, hogy szabadtéri hely. Persze tavasz nem volt, hanem egyből nyakunkba kapjuk a kánikulát, és ez mindenkit elég váratlanul ért, így a kobucisokat is. Gondolok itt arra, hogy még nem minden van készleten, így az isteni finom házi rétesük se, melyből tavaly elég sokat ettem, és visszavágytam. Reméljük, hamarosan pótolják!
Sokan azt gondolhatnák, hogy a hely már kiesik, vagy messze van, pedig nem. Belvárostól 10-15 perc. Óbudán a Fő téren található. Vagy az 1-es villamossal az Árpád Híd budai hídfőjénél leszállva 5 perc, vagy, ha HÉV-vel megyünk a Margit Hídtól onnan is 5 perc alatt ott vagyunk. Ide, már csak azért is érdemes kinézni  -mind amellett, hogy jó koncertek vannak- , mert Óbuda hangulata varázslatos. Macskaköves, és a Zichy-kastély belsejében található, amitől meghitt, eldugott érzés fogja el az embert. Teljesen, mintha vidéken lennénk. Aki járt már a Művészetek Völgyében, az tudja, miről beszélek. Ugyanis pont, az a hangulat, nagy pajta szerű bár résszel, ahol fröccsöket és a méltán híres kobucit ehetjük. 
"A kobuci nem más, mint kolbászos buci: pirított buci tészta, amelyen fokhagymás fűszeres tejföllel ágyazunk meg a pirított házi kolbásznak, majd mindent paradicsom karikákkal és uborkakockákkal megszórjuk." - írja a honlap. Első ránézésre is tekintélyt parancsoló, ahogy a hosszú bucin elterül a darált kolbász. Gondolom azzal nem árulok egy nagy titkot, hogy elég laktató, és erős étel, tehát akinek epe, vagy egyéb gondja van, az gondolja meg, mert itt ez elég nagy bomba. Mindazon által nagyon finom. A bátrak kérhetnek dupla kobucit, ami két egymásra fordított buci. 


Van ezen kívül rétes, ami nincs, de reméljük lesz, továbbá zsíros kenyér, és pár grill hús, sült krumplival, de azt nem kóstoltuk, és nem is egy olyan nagy szám, hogy ódákat zengjünk róla. 

Italban nagy a kínálat, rengeteg pálinka, sörök, borok, és fröccs. Valamint házi szörpök, amit nagyon szeretünk. Én ribizliset kóstoltam, de a bodzás is nagyon finom.



Mindenkinek ajánljuk a Kobucit, mert nagyon nagy a tér, nagy családosok is vígan elférnek, oldalt padok, középen nagy tér a közönségnek. Tavaly volt kivetítő, szerintünk idén se lesz másképp, így a sport rajongók is örülhetnek, és végül a személyzet is nagyon kedves. Csak ajánlani tudjuk!



Teszt időpontja: 2013 április 24.

Dani