KOBUCI

Egy hete jártunk a KOBUCI-ban, ami nemrég nyitotta meg újra kapuit. A Kobuci ugyanis csak tavasztól-őszig üzemel, lévén, hogy szabadtéri hely. Persze tavasz nem volt, hanem egyből nyakunkba kapjuk a kánikulát, és ez mindenkit elég váratlanul ért, így a kobucisokat is. Gondolok itt arra, hogy még nem minden van készleten, így az isteni finom házi rétesük se, melyből tavaly elég sokat ettem, és visszavágytam. Reméljük, hamarosan pótolják!

Sokan azt gondolhatnák, hogy a hely már kiesik, vagy messze van, pedig nem. Belvárostól 10-15 perc. Óbudán a Fő téren található. Vagy az 1-es villamossal az Árpád Híd budai hídfőjénél leszállva 5 perc, vagy, ha HÉV-vel megyünk a Margit Hídtól onnan is 5 perc alatt ott vagyunk. Ide, már csak azért is érdemes kinézni  -mind amellett, hogy jó koncertek vannak- , mert Óbuda hangulata varázslatos. Macskaköves, és a Zichy-kastély belsejében található, amitől meghitt, eldugott érzés fogja el az embert. Teljesen, mintha vidéken lennénk. Aki járt már a Művészetek Völgyében, az tudja, miről beszélek. Ugyanis pont, az a hangulat, nagy pajta szerű bár résszel, ahol fröccsöket és a méltán híres kobucit ehetjük. 

"A kobuci nem más, mint kolbászos buci: pirított buci tészta, amelyen fokhagymás fűszeres tejföllel ágyazunk meg a pirított házi kolbásznak, majd mindent paradicsom karikákkal és uborkakockákkal megszórjuk." - írja a honlap. Első ránézésre is tekintélyt parancsoló, ahogy a hosszú bucin elterül a darált kolbász. Gondolom azzal nem árulok egy nagy titkot, hogy elég laktató, és erős étel, tehát akinek epe, vagy egyéb gondja van, az gondolja meg, mert itt ez elég nagy bomba. Mindazon által nagyon finom. A bátrak kérhetnek dupla kobucit, ami két egymásra fordított buci. 

Van ezen kívül rétes, ami nincs, de reméljük lesz, továbbá zsíros kenyér, és pár grill hús, sült krumplival, de azt nem kóstoltuk, és nem is egy olyan nagy szám, hogy ódákat zengjünk róla. 

Italban nagy a kínálat, rengeteg pálinka, sörök, borok, és fröccs. Valamint házi szörpök, amit nagyon szeretünk. Én ribizliset kóstoltam, de a bodzás is nagyon finom.

Mindenkinek ajánljuk a Kobucit, mert nagyon nagy a tér, nagy családosok is vígan elférnek, oldalt padok, középen nagy tér a közönségnek. Tavaly volt kivetítő, szerintünk idén se lesz másképp, így a sport rajongók is örülhetnek, és végül a személyzet is nagyon kedves. Csak ajánlani tudjuk!



Teszt időpontja: 2013 április 24.

Dani

Pótkulcs a meglepetések helye

Mielőtt belekezdenék, előre elnézést kérek a nem túl jó minőségű fotóért, de ebben a kis klubban igen kevés a fény, így nehéz fotózni.

A Pótkulcs a meglepetések helye. Több szempontból is. Először is azért, mert igen nehéz az utcáról észrevenni. Sokszor koncertezünk itt, de mindig nagyon kell figyelnem, hogy megtaláljam a bejáratot. Bár tény, hogy mindig este megyek, így nehezebb. Aztán meglepetés, ahogy belépünk a kapun, egy kis kertben találjuk magunk. Kicsit dzsungelszerű, de pont ezért hangulatos. Kis pavilon, terasz, kint cigiző emberek, és folytonos nyüzsgés. Az egésznek van egy nagyon jó hangulata bája, ami eltér pl. a Kazinczy utcai romkocsmáktól. Az eltérés jó irányba értendő.

Következő meglepetés bent éri az embert. A külső után, már a belső kicsit lepukkantabb. Na, nem annyira, csak mint a szokásos romkocsmák. Ezzel nincs is semmi baj. Nem rég volt festés a lenti teremben, ahol a koncertek szoktak lenni, tehát nem mondható, hogy elhanyagolják.

Szeretünk ide járni. Talán mondhatni, hogy a népzenészek gyűjtőhelye, de sok más ember is megfordul itt. És vissza is tér, ha egyszer volt itt. Kicsit mást kap, mint a többi kocsmában. Mi pedig azért szeretjük, mert olyan szűk helyre kell bezsúfolódjunk, nincs színpad sem, így a közönség szó szerint a szánkban van. Ez ad egyfajta intimitást is a dolgoknak. A rajongóink is szeretik ezt a helyet, nagy bulik szoktak kerekedni, volt olyan, hogy nem csak a saját, hanem a hangszereink testi épségét is igen féltettük, mikor a koncert vége felé egy emberként táncolt az egész tömeg, és tódultak ránk.

És végül, ami az igazi meglepetés, hogy itt van konyha. De nem ám, csak olyan. Bizton állíthatom, hogy tényleg az egyik legjobb a városban! Nem, itt nem a szokásos házi hamburger, vagy a lecsó (bár az is van) és egyéb egyszerű, magyaros, gyorsan elkészülő, már már street food-nak is beillő ételeket lehet kapni. Itt rendesen éttermi fogások vannak. Mind külalakra, mind ízre, és árra is. Bár utóbbi, elfogadható 1000-1700 forint körül mozog, ami nagyon rendjén való ilyen minőség, és mennyiség esetén. Sokszor ettünk itt és még fogunk is, így nem kell félni, mindent meg fogunk ismertetni. A sztrapacska az egyik kedvenc, de van itt töltött pulykától elkezdve, halászlén keresztül minden. Na, de nem kell megijedni, és egyből azt mondani, hogy ennyi mindent nem lehet jól elkészíteni. Mert, ugye egy valamit magára adó étterem ( és ez nem étterem, hanem kocsma ) nem csinál nagy kirakodó vásárt, hanem egymáshoz illeszti az étlapon kínált dolgokat. Itt sincs ez másképp. Itt nincs étlap, ahová minden fel van írva. Itt egy nagy tábla van, jó magasra kiakasztva, és minden nap krétával írják ki, hogy mi az amit aznap sütnek. Ez 5-6 féle ételt jelent naponta. Nem sok, de pont elég. Garantáltan mindenki talál valami finomat magának, még a vegetáriánusok is.

Mi karácsony előtt jártunk ott utoljára, és akkor egy töltött dagadót ettünk, főtt krumplival. 

A képen is látszik az igényes elkészítés. Nem kis adag, igen laktató is. Egy rossz szót sem tudok rá mondani. A töltelék nagyon ízletes. Picit borsos, de én még örülök is neki. A krumpli se túl kemény, se túl lágy. Nem ilyen vizes krumpli, amit csak úgy megeszünk, hanem megjegyezzük, hogy ez jóféle. A szaft is remekül passzol az egészhez. Igazából keveset tudok mondani róla, mert úgy jó, ahogy van. 

Tessék elmenni a Pótkulcsba és letesztelni! Mindennek tetejébe, nagyon jó koncertek szoktak lenni, így még ad hozzá egy élményt. 

Teszt időpontja: 2012. december 20.

Dani