Pótkulcs a meglepetések helye

Mielőtt belekezdenék, előre elnézést kérek a nem túl jó minőségű fotóért, de ebben a kis klubban igen kevés a fény, így nehéz fotózni.

A Pótkulcs a meglepetések helye. Több szempontból is. Először is azért, mert igen nehéz az utcáról észrevenni. Sokszor koncertezünk itt, de mindig nagyon kell figyelnem, hogy megtaláljam a bejáratot. Bár tény, hogy mindig este megyek, így nehezebb. Aztán meglepetés, ahogy belépünk a kapun, egy kis kertben találjuk magunk. Kicsit dzsungelszerű, de pont ezért hangulatos. Kis pavilon, terasz, kint cigiző emberek, és folytonos nyüzsgés. Az egésznek van egy nagyon jó hangulata bája, ami eltér pl. a Kazinczy utcai romkocsmáktól. Az eltérés jó irányba értendő.

Következő meglepetés bent éri az embert. A külső után, már a belső kicsit lepukkantabb. Na, nem annyira, csak mint a szokásos romkocsmák. Ezzel nincs is semmi baj. Nem rég volt festés a lenti teremben, ahol a koncertek szoktak lenni, tehát nem mondható, hogy elhanyagolják.

Szeretünk ide járni. Talán mondhatni, hogy a népzenészek gyűjtőhelye, de sok más ember is megfordul itt. És vissza is tér, ha egyszer volt itt. Kicsit mást kap, mint a többi kocsmában. Mi pedig azért szeretjük, mert olyan szűk helyre kell bezsúfolódjunk, nincs színpad sem, így a közönség szó szerint a szánkban van. Ez ad egyfajta intimitást is a dolgoknak. A rajongóink is szeretik ezt a helyet, nagy bulik szoktak kerekedni, volt olyan, hogy nem csak a saját, hanem a hangszereink testi épségét is igen féltettük, mikor a koncert vége felé egy emberként táncolt az egész tömeg, és tódultak ránk.

És végül, ami az igazi meglepetés, hogy itt van konyha. De nem ám, csak olyan. Bizton állíthatom, hogy tényleg az egyik legjobb a városban! Nem, itt nem a szokásos házi hamburger, vagy a lecsó (bár az is van) és egyéb egyszerű, magyaros, gyorsan elkészülő, már már street food-nak is beillő ételeket lehet kapni. Itt rendesen éttermi fogások vannak. Mind külalakra, mind ízre, és árra is. Bár utóbbi, elfogadható 1000-1700 forint körül mozog, ami nagyon rendjén való ilyen minőség, és mennyiség esetén. Sokszor ettünk itt és még fogunk is, így nem kell félni, mindent meg fogunk ismertetni. A sztrapacska az egyik kedvenc, de van itt töltött pulykától elkezdve, halászlén keresztül minden. Na, de nem kell megijedni, és egyből azt mondani, hogy ennyi mindent nem lehet jól elkészíteni. Mert, ugye egy valamit magára adó étterem ( és ez nem étterem, hanem kocsma ) nem csinál nagy kirakodó vásárt, hanem egymáshoz illeszti az étlapon kínált dolgokat. Itt sincs ez másképp. Itt nincs étlap, ahová minden fel van írva. Itt egy nagy tábla van, jó magasra kiakasztva, és minden nap krétával írják ki, hogy mi az amit aznap sütnek. Ez 5-6 féle ételt jelent naponta. Nem sok, de pont elég. Garantáltan mindenki talál valami finomat magának, még a vegetáriánusok is.

Mi karácsony előtt jártunk ott utoljára, és akkor egy töltött dagadót ettünk, főtt krumplival. 

A képen is látszik az igényes elkészítés. Nem kis adag, igen laktató is. Egy rossz szót sem tudok rá mondani. A töltelék nagyon ízletes. Picit borsos, de én még örülök is neki. A krumpli se túl kemény, se túl lágy. Nem ilyen vizes krumpli, amit csak úgy megeszünk, hanem megjegyezzük, hogy ez jóféle. A szaft is remekül passzol az egészhez. Igazából keveset tudok mondani róla, mert úgy jó, ahogy van. 

Tessék elmenni a Pótkulcsba és letesztelni! Mindennek tetejébe, nagyon jó koncertek szoktak lenni, így még ad hozzá egy élményt. 

Teszt időpontja: 2012. december 20.

Dani