Utolsó napunkon Vierakkerbe látogattunk. Nem tudomHollandiában falunak, községnek vagy csak egy átmenő helynek nevezik-e, mindenesetre 350-en laknak itt a 2010-es népszámlálás szerint. Itt már a GPS sem működik. Tulajdonképpen ez egy nagy erdősség, ami gyönyörű szép. Az autó út, másfél nyomvonal, míg a bicikliknek mindkét oldalt van sáv. Aki ide elvetődik, mindenképp tegyen egy sétát, van erdei útvonal is.
És egy gyönyörű templom is található itt. Érdemes bemenni és megpihenni, elgondolkodni a világ dolgairól, ha már odáig eljutott az ember.
No de térjünk vissza a gasztronómiához. Közvetlen a templom mellett van egy nagyon szép ház, amiben koncertek, színházi előadások, és egyéb rendezvények szoktak lenni. Ahhoz képest, hogy a világ végén van ez a hely, és azt hittük senki sem jön meghallgatni minket, úgy tömve volt az egész, hogy még a pótszékek se segítettek, álltak az emberek, és már valakit be se engedtek tűzvédelmi okok miatt. Volt olyan, aki Németországból (kb. 50km-re) jött erre a koncertre.
Különleges élmény volt számunkra, hogy koncert után összepakolták a székeket, és egy nagy asztalt terítettek meg nekünk a terem közepére. Nagyon hangulatos volt az óriási üvegajtókkal, gyertyákkal és halk jazz zenével a terített asztalnál ülni.
Előételnek ezt a különleges kenyeret, igen kenyeret kaptunk. Mindenki azt hitte, hogy kakaós kalács. Tévedtünk. Magvas, leginkább a baguette-hez hasonlítanám. Hozzá vajas zöldfűszeres krém. Nagyon selymes, könnyen kenhető. Remek előétel.
Ez után már kicsit érdekesebb volt, amit kínáltak. Nem tudom, hogy kedvességből vagy tényleg, de azt mondták nekünk, hogy ez magyar specialitás. Mi csak néztünk kerek szemekkel, hogy talán mi vagyunk tudatlanok, de ilyet mi még itthon nem kóstoltunk, nem is láttunk.
Nos, úgy nézett ki a dolog, hogy egy nagy tepsiben tálalták a főételt, ami állt egy törtkrumpli alapból. Ez szokásos holland módra teljesen sótlan volt. Erre rádobtak egy darált húsos ragut, megspékelve kis kaliforniai paprikával, végezetül a tetejére vastag réteg reszelt sajtot szórtak. Ha, netán valaki ráismer melyik magyar étel ez, a szerkesztőségi címünkre várjuk a megfejtést. :)
Mellé párolt zöldség és a sótlanság ellensúlyozandó, túlsózott szósz, melyben egész sült bacon szalonna és póréhagyma volt. Gondolom nem számoltak a bacon sós mivoltával, hogy sütésnél jobban kidobja a sós ízét. Összekeverve a krumplipürével egész kellemes volt.
Desszertet én külön kértem magamnak, mert jól akartam zárni a vacsoránk. Sikerült is. Bár a választék nem volt nagy, -kézi bonbon és almás torta- előző is csábító volt, de túl pici az ára viszont túl nagy, így az utóbbit választottam. Ez elvileg egyszerű sütemény, de igen csak el lehet bukni rajta. Vagy a tésztája lesz ragadós, netán túl linzer szerű, száraz, szétesős, vagy az alma túl szottyadt. Itt semmilyen hibát nem tudtam felfedezni. A tésztája tökéletes volt. Almával jól megpakolták, mégse nyomta agyon a süteményt, talán azért is mert többféle almafajta volt belerakva. Mellé tejszínhab, nem tudom hogy házi vagy bolti, de nem esett össze öt perc után, és nem éreztem rajta semmi mellékízt, amiért sokszor nem szeretem a bolti felrázós tejszínhabot. Ez az egyik legjobb almatorta, amit eddig ettem. És még egyszer mondom, hogy a hely is nagyon hangulatos, a környék nyugalmat áraszt. A felszolgáló személyzet is kedves, mosolygós volt, ami valljuk be, az étel után a legfontosabb szempont. Érdemes ide elnézni!
Teszt időpontja: 2012 november 25.
Dani
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése