Nem csak az étel számít, hanem a hozzáállás is!

Hétvégén Győrben jártunk a Fröccsfesztiválon és Dobán a Somló Hangján.

Győrben immár IX. alkalommal rendezik meg a Fröccsfesztivált a főtéren. A tér hatalmas, több ezer ember volt kint a fesztiválon, nem is értjük, miért nem építenek egy jóval nagyobb színpadot erre a rendezvényre. Árusokban nem volt hiány és találtunk egy újdonságot is. Ízesített mézet. Ami azt jelenti, hogy gyümölcs sűrítménnyel, péppel keverik össze és így árulják üvegben. Málna, görögdinnye, bodza, narancs, de még csoki ízben is kaphatunk. Én legjobbnak a málnást ítéltem, de miután vagy 10 félét végigkóstoltam, egyre édesebbnek éreztem őket, ami bizonyára az én hibám. Egy parfümériában is pár illat megszagolása után, már mindent egyformának ítélünk. A honlapon viszont még több információt találni.

Két világrekord kísérlet is született a fesztiválon. Az egyik a leghosszabb melegszendvics a másik pedig a legnagyobb fröccs lett.

A jól sikerült koncert után bőgősünk Gyuszika ismerősei mutattak nekünk egy jó hamburgerezőt a Pingwin Szerájt, 10 perc sétára a főtérről.

Kívülről azt hinné az ember, hogy egy kocsma. Belépve se változik a helyzet, mivel csak dohányzóasztal van, és egy pici pult, ahol kérni lehet. Több féle hamburger kínálnak, a Mammuttól elkezdve a Betyár burgerig. Az árak nagyon rendben vannak, pláne, hogy a normál méret bőven üti az átlagos hamburgereket. És itt most nem a McDonald's-ra gondolunk. Ízre is rendben találtunk mindent. Sőt. Finomnak ítélhetjük. Sokkal jobb, mint a múltkori Egerben kóstolt. 

Az, hogy honnan jött a fatányéros kiszolgálás nem tudjuk, mert a helyhez sehogy se passzol, mi viszont szerettük. Plusz pont. Ellenben igen sok mínusz pont jár a személyzetnek. Olyan flegmán és kelletlenül vették fel a rendelésünket, egy mosoly sem hagyta el az arcukat. Mikor a wifi jelszó iránt érdeklődtünk, és közölték, hogy nem adhatják meg, mert azon megy az online rendelés, kissé furcsának találtuk, mert nem filmeket akarunk letölteni, hanem szokásos közösségi médiás tevékenységeket folytatni (facebook, instagram, levelezés), ami valljuk be, nem generál bődületes adatforgalmat. Ezt poénnal akartuk elütni, hogy akkor online rendelnénk meg az ételt, hátha így megadják a kódot, olyan tekintetet kaptunk vissza, amit nem szabadna látnunk egy vendéglátó egységben dolgozó arcán sem. Kisebb félreértés volt az italok terén, de már nem akartam ezzel problémázni, hagytam magam "rábeszélni" a nagy üvegre.

Miután kiültük, ránk szóltak, hogy nem lehet dohányozni az asztalnál. Én ennek örülök is, viszont azt mondták, hogy a másik asztalnál már lehet, ami egy méterre volt. Hogy ennek mi értelme van, arra levélben szívesen várom a válaszokat, mert nem tudom megfejteni.

Még egy furcsaság történt, ami nem tudjuk, hogy PingWin szokás-e, mindenesetre előbb hozták ki a desszertet, majd rá pár percre a hamburgert. Ennek se értjük az okát... Ki az aki, a desszerttel kezd? Megkérdeztek minket? 

Ezeket az apróbb mozzanatokat eltekintve, hogy a személyzettel nem tudtunk sehogy sem azonosulni és furcsán éreztük magunkat, amit ettünk az jó volt. 

Geri kért egy Betyár burgert, ami jóval nagyobb volt mint a feje. Megette és még utána a desszert is csúszott.

A zsemle amúgy friss, a hús pogácsa óriási, jól átsült, ízletes, semmi mócsing, érződik, hogy húsból készült, jó fűszerezéssel. A zöldségek is frissek, nem spóroltak vele.

Desszertnek csokis-meggyes galuskát kértünk. Újabb fejtörés, hogy ha a hamburgert szép fatányéron hozták ki, akkor a desszertet miért műanyag dobozban kell kihozni? Azon pedig már fenn se akadunk, hogy vajon miért hívják galuskának? Nem jöttünk rá, hogy mit ettünk, de inkább valami piskótára (babapiskóta?) hasonlított, de semmiképp se volt galuska. Az ízére nem panaszkodunk, finom volt, bár kicsit retro. Egy ilyen helytől persze, nem kulináris élvezeteket várunk, tehát nem is szóljuk meg. Hasonló helyekhez mérten kimagaslónak mondanánk, csak ne lenne az a műanyag doboz. 

A kései vacsora után egyből mentünk tovább Dobára a Somló Hangja Fesztiválra, ahová rendszeres visszatérők vagyunk. A szervezők nem panaszkodnak, sokan vannak, mi mégsem látunk akkora embertömeget. Egész napos programok, lovas bemutató, hagyományos gyerek játszóház, kézműves foglalkozás. Amolyan kis Kapolcs. Viszont egyáltalán nem zsúfolt. A táj gyönyörű. Egy domb tetején található az Erdődy-kastély, ennek aljában a nagyszínpad. Lemenő napnál játszani, a kastélyban és a nézőkben gyönyörködni felemelő. A park védett, nagy sétákat lehet tenni. Ha, megfáradtunk a fák között több boros és pálinkás pavilon padjainál foglalhatunk helyet és ihatunk, majd körbe nézhetünk a vásárban, ahol sajtos, mézes, lekváros és egyéb kézműves portékák vannak. 

Miközben nézelődtünk, arra járt a Falatnyi Pékség vezetője, aki meginvitált minket egy kóstolóra, mert akkor sütötték ki a túrós-meggyes rétest. Ez nem a hagyományos rétes, hanem a sváb fajta, ami kelt tésztás. Áradozni ritkán szoktunk, de ez az íz, mindent vitt! A tészta puha, a túrós töltelék pont eléggé édes, a meggy olvadt benne, és a tetején biztos volt cukros kenés, mert az még külön dobott az ízen, ahogy ettük. Mivel dél időben voltunk, nem akartam többet enni, még egy burgonyás pogácsát kóstoltunk. Szintén nagyon finom, omlós. Egyszerűen hibátlan. Minden évben kint vannak egyébként. Családilag sütik a finomságokat, volt még kis pizza karika, kakaós kalács, perec. Tavaly vettem tőlük medvehagymás pogácsát, és akkor is emlegettem jó hosszan magamban. Most már tudom, hogy ők voltak akkor is. A rétest egy nagyon finom gyümölcslével öblítettem le, amit a Hazai Piac készít. 100%-os minden termék, homoktövis, fekete ribizli, szilva és még sok más. Legjobban a chilis meggy tetszett. Az viszont annyira nem, hogy a honlap árait böngészve jóval olcsóbb, mint amennyiért a helyszínen árulták.

Egyébként nincs nagy titok. Kemencében csinálják, ami garancia arra, hogy az ember az igazi ízeket kapja. No, és persze semmi adalékanyag. 

A fesztiválon főzőverseny is volt, amit nem kóstoltunk egyéb bokros teendőink miatt, de éhen nem maradtunk, mert gondoskodtak róla, hogy a fellépők maximálisan jól érezzék magukat, így ebédre hentes tokánnyal kínáltak minket, méghozzá maga a polgármesterné!

Persze mellé pálinka és bor is akadt. Nagyon nagy szeretet övezett minket és persze a többi fellépőt is, amit mi egy jó koncerttel igyekeztünk meghálálni. Bármilyen kis gesztus, még ha az ember nem is gondolná, hihetetlen sokat tud lendíteni mindkét félen, hogy jobban érezze magát. Minket szinte doppingol, hogy azt látjuk kedvesek velünk, kínálnak minket, szeretettel fordulnak hozzánk. Persze hosszú barátság is ez a Somló Hangja szervezőivel, de ha ez nem lenne, minden szervezőnek ajánljuk, hogy jöjjenek el, nézzék meg, hogy működik egy ilyen fesztivál. Nem lehet rosszul játszani ezután, mikor azt érezzük, hogy szeretnek minket, nem csak árucikk, és egy fellépő zenekar vagyunk, akik adnak egy műsort és tovább állnak, hanem mintha családtagok lennénk. Ilyenkor még az se érdekel minket, hogy a hangbeállás nem tökéletes, és esetlegesen nem halljuk jól magunkat a színpadon. 

No, de hogy a legnagyobb meglepetéssel zárjuk a sort, nemsokkal zárás előtt még visszamentem a réteseshez, hogy degeszre egyem magam. Fájdalom és szomorúság lett úrrá rajtam, mikor kiderült, hogy mind elfogyott és nem is készítenek már újat, mivel pár óra múlva zárnak. Kérdeztem, hogy dugiba sincs-e véletlen. Netán megégett kis vége, de sehol semmi. Mit volt mit tenni búsulva távoztam. Aztán koncert kezdés előtt nem sokkal állok a fa alatt és látom, hogy a rétes osztag jön a domboldalban, mind fehér egyenruhában és egy tepsi van a kezükben. Annyira kedvesek voltak, vagy csak szomorú tekintetem hatotta meg őket, de nekiálltak és kisütöttek még egy tepsi rétest külön nekünk. Nehezen találtam szavakat. Ritka, hogy meg lehessen lepni engem. 

Megsúgom, hogy a magyarpolányi rétesesek ott lesznek a vasvári rétesnapokon és augusztus 20-án a Mesterségek Ünnepén. Vasvárra mi is megyünk, reméljük ismét találkozunk!

Kaptunk még egy üveg pálinkát és bort is, az ott kiállítóktól, amit nagyon köszönünk! Köszönjük az egész szervezőségnek és a közönségnek azt a mérhetetlen kedvességet, amit kaptunk. Kívánjuk, hogy sokáig legyen ez a fesztivál és legyen minél nagyobb híre! Látogassák sokan!

Teszt időpontja: 2013 július 20-21 Győr, Doba

Dani

Teli a has (Kaláka Fesztivál - Eger, Muzsikál az erdő - Mátraalmás)

Minden évben megrendezik a Kaláka Fesztivált, ahová szintén visszatérő vendégek vagyunk. Az egri vár nagyon jó helyszín, mivel egyrészt az ember koncerteket hallgathat, ugyanakkor turistáskodhat is. Megtekintheti a várat, gyönyörködhet a kilátásban, vagy akár bemehet a panoptikumba is. A fesztivál mindenki számára tart csemegét, hiszen utánunk például Palya Bea, majd a Pannonia Allstarts Ska Orchestra játszott. És hárman mást stílust képviselünk, így nem mondható, hogy egysíkú fesztivál lenne.
Az időjárással is szerencsénk volt, mint egy héttel előtte Sopronban, ahol szintén mint itt is, koncert előtt és után esett, de közben alig.
Mivel, hamar odaértünk, így szokásosan Eszterrel körbenéztünk, és ettünk egy langallót, más néven kemencés lángost.

Előre elég sok el volt már készítve, és nem is rakták be a kemencébe, picit felmelegíteni, de azért még langyos volt. A 600ft-os ár, már már annyira sztenderdre van belőve, hogy bármelyik fesztiválon járunk, ezt az árat látjuk, függetlenül attól, hogy az árusok mindig mások.

Ízre finom volt, de azért nem kiemelkedő. Én szeretem ha a feltét dúsan van meghintve, itt mérsékelt volt, viszont rakhattunk rá extra csípős paprikát, ami viszont tényleg úgy csípett, hogy potyogtak a könnyeim.

Koncert után még hátramentünk a sátrakhoz, mert előre kinéztem magamnak, hogy most kürtőskalácsot fogok enni. Ezt már múltkor is említettem az egyik bejegyzésben, hogy várok a megfelelő pillanatra, mert a nyáron úgyis sok lehetőség lesz rá, és jót akarok enni. És bizony beleválasztottam. Nagyon jó a tésztája, a feltét is gazdagon ráragad. A kürtőskalács már annyira divatos, hogy szerintem elment kicsit a kommersz irányba, és mindenhol egyen íze van. Ha, forró akkor még jobban érződik rajta az élesztő, és általában finom, édes, de nem ragad meg az emberben. Ez viszont más.

Le is fotóztam a cégért, kerestem interneten, de nem találtam meg. Mindenesetre, ha Egerben jár a kedves olvasó, akkor ez után nyomozzon, mert nagyon finom, és 500ft-ért kapjuk a normál nagyságú feltekert kalácsunk, ami jó ár.

A napnak viszont még nem volt vége, miután visszamentünk a szállásra, gondoltuk picit mászkálunk az éjszakában, és éhesek is voltunk, mert a koncert, ami elképesztően jó hangulatban telt, kivette az erőnket. Így esett, hogy bementünk a Dobó térre, és éjfél tájban még nyitva levő helyeket kerestünk. Ebből a szempontból is jól teljesít Eger, mert van egy utca, ahol sorra érik egymást a kiülős, evős, ivós helyek, amik még ilyen későn is nyitva vannak, konyha is üzemel. Éhen tehát nem maradunk. 

A Retro Burger nevezetű helyre jutott a választásunk. Vegyesek az érzéseink, mert az adagok gigászi nagyok, viszont minőségileg már vannak kifogásolható dolgok. 

Ha, jól emlékszem 800-1400ft között mozogtak a hamburgerek. Méretre óriási, ember legyen a talpán, aki megeszi, viszont nekem már a húspogácsa se volt szimpatikus, így inkább a gyros tálat választottam, ami 1300ft körül van.

Adagra ez is óriási, viszont ízre erősen felejthető. A hús és a sültkrumpli is kicsit olajos volt, valamint semmitmondó ízű, mint ahogy az öntet is. Jó nagy adag saláta járt hozzá, ami túlnyomó részt uborkából állt. Leküzdöttem, de nem ez volt a legegészségesebb, amit ettem. Pedig a gyrost is el lehet készíteni jól. Budapesten egymás hátát érik a gyrososok, és bár több a rossz, mint a jó (nagy számok törvénye folytán), de lehet találni akár a körúton, vagy a Király utcán, és még több másik helyen is olyan gyrosost, ahol nem az az érzésünk, hogy gyorsételt eszünk, vagy szemetet az éjszaka közepén, hanem igen is odafigyelnek arra, mit szolgálnak fel. Kevés hely van, de van! Nos, erről az egri helyről ez nem mondható el. De mindenképp pozitívum, hogy késő éjszaka is nyitva vannak, és óriásiak az adagok. 

2. nap

Az éjszakát Egerben töltöttük, ugyanis szombaton Mátraalmáson játszottunk, így nem mentünk haza, cserébe turistáskodtunk Egerben. Reggel kényelmesen felkeltünk, a kávé-cigi után, pedig elindultunk reggeliző-ebédelőt keresni 11 óra tájékán. A piacnál lyukadtunk ki, ahol találtunk is egy éttermet, ami déltől nyit, így leültünk szembe a Piactér Fagylaltozó és Rétesboltba. A cím Katona tér 5. Egyből felírjuk az 5 csillagot és az erősen ajánlott plecsnit. 

Egy picike hely, a cégér alig látszik a hangszerbolt felirattól, de muszáj betérnie az erre látogatónak. Nagyon családias hangulat, a legapróbb részletekre is figyelnek. Régi, aranyos faszékek, piros pöttyös terítő. A pult mögött az edények úgy, ahogy a sütőből kijöttek, régi edényben pihennek és várják, az éhes vevőket. Nem kérdeztem, de el tudom képzelni, hogy a kínálat mindig változik. 

Az árak egységesen 200ft/szelet. Én egy kapros-túrossal kezdtem, amire balgán azt hittem, hogy sós. Direkt nem akartam édessel kezdeni a napot. Első harapásnál csalódott voltam, hogy nem sós, viszont az íze mennyei volt, így nem sokat bánkódtam. Annyira a házias íz dominál, és minden annyira tökéletes harmóniában van. Muszáj voltam, megkóstolni egy répásat is, melynél közölték, hogy diós-mogyorós, úgyhogy ha, netán érzékeny lennék... de mivel nem vagyok, így azt is megettem. Ennek is fenséges íze volt, és ahogy a fotón is látható, még a tányérra is ügyelnek. Nem csak ám, fehér tányér, ahogy a legtöbb helyen. Ha, valaki tényleg igényes, és szereti, vagy legalább is nyitott az ilyen dolgokra, az ilyen, annyi pluszt tud adni! Az eladók is kedvesek, udvariasak, a betérő, visszajáró vendégeket névről ismerik. Geri pogácsát kért, és raktak rá neki ajándékba pár medvehagymásat is, hogy kóstolja meg. Látszik rajtuk, hogy szeretetből csinálják, és ez az, amit semmivel nem lehet pótolni. 

Miután elüldögéltünk és beszélgettünk, majd gyorsan körbeszaladtunk a piacon, már mentünk is ebédelni. Mondanom sem kell, hogy bár nem voltak sok a két sütemény, mégis kellemesen elteltem vele. Ezek után egy ebéd. Ráadásul nem madár adag... Sikerült rosszullétig enni magam. De, ne szaladjunk ennyire előre.

Gyuszika ajánlotta ezt az éttermet, mert ő már evett itt, így közvetlen a piac mellett található, kör alakú étterembe mentünk, melynek Elefanto a neve. 

Nagyon hangulatos hely, szintén ügyelnek a részletekre, ami még a mosdóban is nyomon követhető, ugyanis az ajtón is elefántok vannak, valamint elefántos kiegészítők díszítik az amúgy elegáns mosdót. Nekem ez is külön pontot jelent, ha a mellékhelyiség is igényes. És ez az!

A belső tér is szép, mi viszont a teraszt választottuk. A pincér roppant udvarias volt. És itt térnék arra vissza, hogy Sopronban, vajon én vétettem-e, hogy a pincért "mertem" faggatni. Ugyanis szerintem, egy pincér nem csak abból áll, hogy kihozza, azt amit rendelek, hanem válaszol az esetleges kérdéseimre, tanácsol, segítséggel lát el, mindenek előtt kedves. Nos, ez itt maradéktalanul teljesült. Ezúton is gratulálunk a helynek!

Sört, és limonádét rendeltünk. Utóbbi az 500ft-os árával csábított, ami fél litert jelentett. Ha, volt gyenge pontja az étteremnek, akkor ez volt az egyetlen. Egyrészt szinte melegen érkezett ki, de kérésre azonnal hoztak nekünk jeget, másrészt az íze viszont nagyon semmilyen volt. Víz, citromlé, és pár narancs-citrom karika beledobálva. Ez továbbra sem limonádé. Tényleg annyi helyen ittam mostanában, de nem értem, miért nem lehet normális limonádét csinálni? Vagy legyen a házi vonal, és akkor tényleg limonádé legyen, de facsarjanak bele citromot, és rostos legyen, ízesítsék meg kis cukorral, vagy legyen a divatosabb, kicsi szirup, menta és egyéb hozzáadott plusz. De, semmiképp se a víz-citromlé, mert az csak víz és citromlé. Most, hogy kibosszankodtam magam térjünk rá az ételekre.

A kínálat hatalmas, már már zavarba ejtő. Én biztos voltam, hogy a táblán hirdetett málnakrémleves mandulaforgáccsalt választom, viszont a főétellel gondban voltam. Ekkor kértem a pincér segítségét, hogy mit válasszak. Meg se rezdült az arca, hanem egyből készségesen válaszolt. Miután mondtam neki, hogy a pasta és a pizza azért nem szimpatikus, mert vajon jól készítik-e, vagy csak azért van az étlapon, hogy legyen ilyen is, nem megsértődött, hanem biztosított, hogy nagyon erősek a pasta terén. Na, én ilyen választ várok! És hiszek neki. Meggyőz, hogy nyugodtan választhatom. És nekem ez elég, pedig gondolkodtam, hogy netán halat egyek. Miután nézegettem, hogy akkor melyik pasta legyen, jött az újabb segítség. Térült, fordult és közölte, hogy tudja ajánlani, a vargányás parmezános pastat, ami nincs rajta az étlapon. Balázzsal nyomban ezt választottuk. Majd egy perc múlva ismét kijött, és mondta, hogy tudják cifrázni, hogy kacsamájat is adnak hozzá. No, kérem. Szerintem ennél többet nem is kell mondani. A helyet érdekli, hogy mit eszünk. Törődik velük. Sőt, mi több. Le akar nyűgözni. Mondanom se kell, egyből mindketten módosítottuk a rendelést, immár a kacsamájas, vargányás tagliatellére. 

Nemsokára érkezett a málnakrémleves. Hááát... Már láttam, hogy gondban leszek. Nem egy kis csésze érkezett, hanem egy nagy tányér. Az íze, tökéletes. A mandulaforgácsok ropogtak, a tejszínhab pedig finom. A felénél, már telítődtem. Nagyon erős málnaíz, sűrű, krémes. Nem lehet hova fokozni. Egyszerűen olyan, amilyennek lennie kell.

Ezután érkezett a pasta, egy igen cseles tányérban. Mint egy UFO, vagy egy fordított kalap. Azt hinné az ember, hogy bébi adag, de nagyon mély tányér ez, és szép adag. A díszítésre is figyelnek. Külön hoztak parmezánt. Ezt sem tudtuk kifogásolni. Nagyon krémes, tejszínes. A kacsamáj pedig, olyan pluszt adott hozzá. Még sose hallottam/kóstoltam így együtt, de én is el fogom készíteni, mert nagyon harmónikus a vargányával. 1800ft-ért, szinte ajándék. Ez vidéki ár, és nagyon szeretjük is ezért. Pesten, egy ezressel többet is elkérnének, már ha tudnának ilyen finomat csinálni. Vagy lecsalnák az adag felét. Már csak azt sajnáltam, hogy annyira tele voltam, hogy a fülemen folyt ki az ebéd, de jó kisfiú módjára nem hagytam ott. Egy ilyen fogást!

Geri egy egyszerű paradicsomos pennét kért, de elmondása szerint, nagyon finom, erős fokhagymás szósz volt. Csak dicsérni tudta. 

Ha, nagyon szőrszálhasogatóak akarunk lenni, akkor még az étlap szakadtságát, és elnyűttségét tudnánk felhozni. Valamint, hallottuk, hogy az egyik asztalnál elnézést kértek, hogy már csak egy étlapot tudnak hozni. A hely viszont még csak félig se volt tele. Mi lehet, akkor ha mondjuk befut egy busznyi csapat? Akkor várni kell az étlapra? Ezek a gondolatok, viszont számunkra semmit nem vesznek el abból a tényből, hogy az egyik legjobb ár/érték arányú étteremben fogyasztottunk el, egy nagyon finom és bőséges ebédet. Szintén csillagos ötös, és a feltétlen ki kell próbálni kategóriába sorolandó. Gratulálunk, és köszönjük az élményt! Távozáskor, még egy jó adag 10%-os kupont is a kezünkbe adtak, ha máskor is arra járnánk.

Nos, miután támolyogva, szinte kigurultunk a helyről, az az ötletünk támadt, hogy másszuk meg a minaretet. Persze teli hassal 97 lépcsőfok. Sok köszönet nem volt benne, pláne, hogy Balázs ment másodiknak, és a beléptető hölgy, nem mondta, hogy talán Balázsnak nem kéne megpróbálni, ugyanis a 80. lépcsőfoknál már annyira szűkült, hogy majdnem beszorult, így vissza kellett fordulni és mögötte mindenkinek. Így Gellérttel és további turistákkal, ismét nekilendültünk. Teli hassal, a tériszonyt legyőzve, remegő lábakkal jöttünk lefelé, majd visszavonszoltuk magunkat a szállásra, ahol ejtőztünk egy rövidet. 

Kis pihenő után, indultunk Mátraalmásra, ahol a Muzsikál az erdőn léptünk fel, szintén nem először. Itt is ugyanúgy, mint előző nap, koncert előtt és után esett. Minket megkímélt. Ez a program számomra olyan furcsa, hogy ki az, aki kilátogat erre a rendezvényre, amit mindig más helyszínen tartanak meg, de működik. Pestről is sokan jönnek mindig, és más helyekről is. Egyébként nagyon jó kezdeményezés, túrák, programok, koncertek. Felüdülés kiszakadni, és ellátogatni erre a rendezvénysorozatra. A helyszín mindig különleges. Most is az volt. Egy domboldalban kis patak mellett játszottunk. Bár, eléggé hideg volt, és a hangszereknek ez nem kedvez, mi jól éreztük magunkat, és a közönség is.

Koncert után, vendéglátóinktól kaptunk töltött káposztát, amiért óriási sorban állás volt szünetben.

Sajnos mivel én a koncert után ettem, mivel annyira tele voltam addig, így kihűlt a káposzta, azt is a kocsiban visszafelé sikerült megenni, a lejtős úton lefelé. Nem mondom, hogy a legjobb módja az étkezésnek, és hogy nagyon oda tud az ember figyelni az ízekre, de amit éreztem, az rendben volt. Házias, szép káposzták, amit az asszonyok óriási kondérban rakosgattak egymás mellé. Hazafelé és az éjszaka hátralevő részén azon gondolkodtam, hogy miért ettem ennyit, és hogy a fele bőven elég lett volna. 

A két nap alatt annyit ettem, mint máskor egy héten összesen, de megérte ennyi finomságot megkóstolni és új helyeket felfedezni. 

Egerben mindenki látogasson el, és ha már ott van, keresse fel ezeket a helyeket, Mátraalmásra pedig mindenki menjen kikapcsolódni, friss levegőt szívni, és kopogtasson be az egyik ház ajtaján, és kérje meg a ház asszonyát, hogy készítsen valami finom ételt!

Teszt időpontja: 2013 június 28-29

Dani

Dürer és családi nap

Kezd sűrűsödni a naptár. Jön a jó idő, így a beszámolók is sokasodni fognak.

Előző hétvégén a Dürer Kertben játszottunk. Ez a hely elsősorban fiataloknak való. Főleg rockereknek, vagy a még ennél is keményebb műfajt kedvelőknek, de mint látható, azért mi is felléptünk, és elég sok színű a kínálat. Jó időben kinti koncertek is vannak, de sok terem van belül, ahol egy időben akár több koncert is tarthatnak.

Itt székel még a Beer Bike, azaz a Sör bicikli, amire sokan felülhetnek egyszerre, és a városban tekerhetnek, miközben finom söröket kortyolnak. Nem mellesleg, mi is tettünk egy kört a legutóbbi klippünkben. Ezúton is köszönet!

Ami, viszont számunkra az egyik legfontosabb dolog, hogy mit is lehet itt enni? Jó hír, hogy finomat. Persze, nem éttermi színvonalra kell gondolni, hanem inkább egy balatoni bódéra. Azt a szintet viszont nagyon jól hozza. A bejárat mellett található a bódé, ahol hamburger, hot-dog rántott szelet is kapható. Az árak mérsékeltek, a hamburger 500ft körül. Mi hagymás-sajtos rántott karajt kértünk, körettel, savanyúsággal ami 1000ft volt. Ezért cserébe kaptunk egy szép szelet rántott húst, amit megszórtak hagymával, paradicsommal, sajttal. Ráolvadt szépen, mellé steak és hasáb burgonya, savanyúságból pedig tzatziki, uborka, vegyes savanyú választható. Kiemelnénk, hogy a húst helyben, frissen sütik. És mi inkább megvárjuk azt az 5-10 percet, mint sem hogy, előre elkészítve csak bedobják a mikróba, majd cipőtalpként félig átmelegedve kelljen megennünk. Nem tocsogott az olajban, bár érződött, hogy sok minden sült már benne, de mégis van egy hangulata így, ilyen közegben az ételnek, ezért nem is haragszunk. Egyedül a sült krumpli az, ami gyenge pont, mert mirelit. A steak burgonya ellenben jó. Savanyúság is nagyon rendben volt. Végezetül az eladó hölgyet is ki kell emelni, mert látszik rajta, hogy élvezettel csinálja. Kedves, mosolyog, el lehet beszélgetni vele. Amolyan Marika néni fajta, akinek kiönti a lelkét az esetleges részeg fiatal, Ő szívesen meghallgatja, és tanáccsal látja el, nem pedig elküldi. Az ilyen nálunk sok plusz pontot ér, mert ezért jegyezzük meg a helyet, és ezért ajánljuk másoknak, vagy térünk vissza később is.

Másnap az Újpesti Családi Napon játszottunk. Rejtély, hogy kerültünk az ex-X-faktorosok közé, de mi is jól éreztük magunkat, és a közönségnek is tetszettünk. Volt nagy kirakodás. Sátrakban játékok, az elengedhetetlen mézeskalácsos, kürtős kalácsos kocsi. Utóbbit gondoltam letesztelni, de nyáron még igen sok rendezvény lesz, ahol biztos lesz. Talán lehetne külön kürtős kalács posztot indítani...

Itt is volt hamburgeres, de egyrészt alapból nem rajongom az ilyen ételekért, másrészt, ilyen helyen félek is venni. Így gondoltam mivel úgyis édességpárti vagyok, megnézem a réteseket. Kinézetre nagyon szép volt az óriási tepsiken sorakozó rétesek tömkelege, az áruk is normális a maga 200 forintjával, de ízre tragédia. Én voltam figyelmetlen, hogy nem néztem meg közelebbről alaposan, mert ezt ki lehetne szúrni. A rétes az egyik étel, amit ránézésre lát az ember, hogy jó-e, vagy sem. Elkábított a porcukros tető. Arról van ugyanis szó, hogy szerintem 2 féle rétes csoport létezik. Az első, amelyik valódi túró, meggy és társaiból készül. Lehet változó tészta, szétesős, csúnyácska, de messziről lerí, hogy nem spóroltak a töltelékkel, és a túrón is szemet szúr, hogy darabos, ami ugye jó jel. A második kategória, ami mű. Mű a túró, vagyis túrókészítmény, nyeli az ember, de nincs íze, és a meggyes, almás is ilyen zselatinos, kocsonyás trutymó ( már elnézést ), ami ráadásul émelyítően édes. Az első csoportba tartozóból az ember, nem tudja megállni, hogy addig egyen, míg rosszul nem lesz. Ez minimum 4-5 rétes elfogyasztása. Utóbbi kategóriából viszont elég egy fél rétes, és az ember már úgy érzi, hogy rosszul van. Csak nem jó értelemben. Egy meggyest és egy almást kóstoltam, de hát gyümölcsöt keveset látott, és ami volt benne, azt is elvitte ez az átható kocsonyás édeskés íz. Egyedül a tésztáját tudnánk pontozni, ami nem a nagyon rossz sületlen bolti volt, hanem rétes tészta. De, sajnos ez se mentheti meg, hogy csúnyán lepontozzuk. Bánatomban még egy piskóta tekercset is vettem, mert azzal nem lehet nagyon mellé lőni. Legalább is nekem még nem sikerült. Maximum a tésztája száraz. ennek szerencsére nem volt, és ízre is rendben volt. Semmi különös, csak piskóta tekercs. Kerestem cégtáblát, de nem találtam. Mindenesetre tanács, hogy jól nézzük meg az ételt, mielőtt megvesszük, ne csábuljunk el messziről egy nagy tepsi láttán! 

Teszt időpontja: 2013 május 24-25

Dani