Az időjárással is szerencsénk volt, mint egy héttel előtte Sopronban, ahol szintén mint itt is, koncert előtt és után esett, de közben alig.
Mivel, hamar odaértünk, így szokásosan Eszterrel körbenéztünk, és ettünk egy langallót, más néven kemencés lángost.
Előre elég sok el volt már készítve, és nem is rakták be a kemencébe, picit felmelegíteni, de azért még langyos volt. A 600ft-os ár, már már annyira sztenderdre van belőve, hogy bármelyik fesztiválon járunk, ezt az árat látjuk, függetlenül attól, hogy az árusok mindig mások.
Ízre finom volt, de azért nem kiemelkedő. Én szeretem ha a feltét dúsan van meghintve, itt mérsékelt volt, viszont rakhattunk rá extra csípős paprikát, ami viszont tényleg úgy csípett, hogy potyogtak a könnyeim.
Koncert után még hátramentünk a sátrakhoz, mert előre kinéztem magamnak, hogy most kürtőskalácsot fogok enni. Ezt már múltkor is említettem az egyik bejegyzésben, hogy várok a megfelelő pillanatra, mert a nyáron úgyis sok lehetőség lesz rá, és jót akarok enni. És bizony beleválasztottam. Nagyon jó a tésztája, a feltét is gazdagon ráragad. A kürtőskalács már annyira divatos, hogy szerintem elment kicsit a kommersz irányba, és mindenhol egyen íze van. Ha, forró akkor még jobban érződik rajta az élesztő, és általában finom, édes, de nem ragad meg az emberben. Ez viszont más.
Le is fotóztam a cégért, kerestem interneten, de nem találtam meg. Mindenesetre, ha Egerben jár a kedves olvasó, akkor ez után nyomozzon, mert nagyon finom, és 500ft-ért kapjuk a normál nagyságú feltekert kalácsunk, ami jó ár.
A napnak viszont még nem volt vége, miután visszamentünk a szállásra, gondoltuk picit mászkálunk az éjszakában, és éhesek is voltunk, mert a koncert, ami elképesztően jó hangulatban telt, kivette az erőnket. Így esett, hogy bementünk a Dobó térre, és éjfél tájban még nyitva levő helyeket kerestünk. Ebből a szempontból is jól teljesít Eger, mert van egy utca, ahol sorra érik egymást a kiülős, evős, ivós helyek, amik még ilyen későn is nyitva vannak, konyha is üzemel. Éhen tehát nem maradunk.
A Retro Burger nevezetű helyre jutott a választásunk. Vegyesek az érzéseink, mert az adagok gigászi nagyok, viszont minőségileg már vannak kifogásolható dolgok.
Ha, jól emlékszem 800-1400ft között mozogtak a hamburgerek. Méretre óriási, ember legyen a talpán, aki megeszi, viszont nekem már a húspogácsa se volt szimpatikus, így inkább a gyros tálat választottam, ami 1300ft körül van.
Adagra ez is óriási, viszont ízre erősen felejthető. A hús és a sültkrumpli is kicsit olajos volt, valamint semmitmondó ízű, mint ahogy az öntet is. Jó nagy adag saláta járt hozzá, ami túlnyomó részt uborkából állt. Leküzdöttem, de nem ez volt a legegészségesebb, amit ettem. Pedig a gyrost is el lehet készíteni jól. Budapesten egymás hátát érik a gyrososok, és bár több a rossz, mint a jó (nagy számok törvénye folytán), de lehet találni akár a körúton, vagy a Király utcán, és még több másik helyen is olyan gyrosost, ahol nem az az érzésünk, hogy gyorsételt eszünk, vagy szemetet az éjszaka közepén, hanem igen is odafigyelnek arra, mit szolgálnak fel. Kevés hely van, de van! Nos, erről az egri helyről ez nem mondható el. De mindenképp pozitívum, hogy késő éjszaka is nyitva vannak, és óriásiak az adagok.
2. nap
Az éjszakát Egerben töltöttük, ugyanis szombaton Mátraalmáson játszottunk, így nem mentünk haza, cserébe turistáskodtunk Egerben. Reggel kényelmesen felkeltünk, a kávé-cigi után, pedig elindultunk reggeliző-ebédelőt keresni 11 óra tájékán. A piacnál lyukadtunk ki, ahol találtunk is egy éttermet, ami déltől nyit, így leültünk szembe a Piactér Fagylaltozó és Rétesboltba. A cím Katona tér 5. Egyből felírjuk az 5 csillagot és az erősen ajánlott plecsnit.
Egy picike hely, a cégér alig látszik a hangszerbolt felirattól, de muszáj betérnie az erre látogatónak. Nagyon családias hangulat, a legapróbb részletekre is figyelnek. Régi, aranyos faszékek, piros pöttyös terítő. A pult mögött az edények úgy, ahogy a sütőből kijöttek, régi edényben pihennek és várják, az éhes vevőket. Nem kérdeztem, de el tudom képzelni, hogy a kínálat mindig változik.
Az árak egységesen 200ft/szelet. Én egy kapros-túrossal kezdtem, amire balgán azt hittem, hogy sós. Direkt nem akartam édessel kezdeni a napot. Első harapásnál csalódott voltam, hogy nem sós, viszont az íze mennyei volt, így nem sokat bánkódtam. Annyira a házias íz dominál, és minden annyira tökéletes harmóniában van. Muszáj voltam, megkóstolni egy répásat is, melynél közölték, hogy diós-mogyorós, úgyhogy ha, netán érzékeny lennék... de mivel nem vagyok, így azt is megettem. Ennek is fenséges íze volt, és ahogy a fotón is látható, még a tányérra is ügyelnek. Nem csak ám, fehér tányér, ahogy a legtöbb helyen. Ha, valaki tényleg igényes, és szereti, vagy legalább is nyitott az ilyen dolgokra, az ilyen, annyi pluszt tud adni! Az eladók is kedvesek, udvariasak, a betérő, visszajáró vendégeket névről ismerik. Geri pogácsát kért, és raktak rá neki ajándékba pár medvehagymásat is, hogy kóstolja meg. Látszik rajtuk, hogy szeretetből csinálják, és ez az, amit semmivel nem lehet pótolni.
Miután elüldögéltünk és beszélgettünk, majd gyorsan körbeszaladtunk a piacon, már mentünk is ebédelni. Mondanom sem kell, hogy bár nem voltak sok a két sütemény, mégis kellemesen elteltem vele. Ezek után egy ebéd. Ráadásul nem madár adag... Sikerült rosszullétig enni magam. De, ne szaladjunk ennyire előre.
Gyuszika ajánlotta ezt az éttermet, mert ő már evett itt, így közvetlen a piac mellett található, kör alakú étterembe mentünk, melynek Elefanto a neve.
Nagyon hangulatos hely, szintén ügyelnek a részletekre, ami még a mosdóban is nyomon követhető, ugyanis az ajtón is elefántok vannak, valamint elefántos kiegészítők díszítik az amúgy elegáns mosdót. Nekem ez is külön pontot jelent, ha a mellékhelyiség is igényes. És ez az!
A belső tér is szép, mi viszont a teraszt választottuk. A pincér roppant udvarias volt. És itt térnék arra vissza, hogy Sopronban, vajon én vétettem-e, hogy a pincért "mertem" faggatni. Ugyanis szerintem, egy pincér nem csak abból áll, hogy kihozza, azt amit rendelek, hanem válaszol az esetleges kérdéseimre, tanácsol, segítséggel lát el, mindenek előtt kedves. Nos, ez itt maradéktalanul teljesült. Ezúton is gratulálunk a helynek!
Sört, és limonádét rendeltünk. Utóbbi az 500ft-os árával csábított, ami fél litert jelentett. Ha, volt gyenge pontja az étteremnek, akkor ez volt az egyetlen. Egyrészt szinte melegen érkezett ki, de kérésre azonnal hoztak nekünk jeget, másrészt az íze viszont nagyon semmilyen volt. Víz, citromlé, és pár narancs-citrom karika beledobálva. Ez továbbra sem limonádé. Tényleg annyi helyen ittam mostanában, de nem értem, miért nem lehet normális limonádét csinálni? Vagy legyen a házi vonal, és akkor tényleg limonádé legyen, de facsarjanak bele citromot, és rostos legyen, ízesítsék meg kis cukorral, vagy legyen a divatosabb, kicsi szirup, menta és egyéb hozzáadott plusz. De, semmiképp se a víz-citromlé, mert az csak víz és citromlé. Most, hogy kibosszankodtam magam térjünk rá az ételekre.
A kínálat hatalmas, már már zavarba ejtő. Én biztos voltam, hogy a táblán hirdetett málnakrémleves mandulaforgáccsalt választom, viszont a főétellel gondban voltam. Ekkor kértem a pincér segítségét, hogy mit válasszak. Meg se rezdült az arca, hanem egyből készségesen válaszolt. Miután mondtam neki, hogy a pasta és a pizza azért nem szimpatikus, mert vajon jól készítik-e, vagy csak azért van az étlapon, hogy legyen ilyen is, nem megsértődött, hanem biztosított, hogy nagyon erősek a pasta terén. Na, én ilyen választ várok! És hiszek neki. Meggyőz, hogy nyugodtan választhatom. És nekem ez elég, pedig gondolkodtam, hogy netán halat egyek. Miután nézegettem, hogy akkor melyik pasta legyen, jött az újabb segítség. Térült, fordult és közölte, hogy tudja ajánlani, a vargányás parmezános pastat, ami nincs rajta az étlapon. Balázzsal nyomban ezt választottuk. Majd egy perc múlva ismét kijött, és mondta, hogy tudják cifrázni, hogy kacsamájat is adnak hozzá. No, kérem. Szerintem ennél többet nem is kell mondani. A helyet érdekli, hogy mit eszünk. Törődik velük. Sőt, mi több. Le akar nyűgözni. Mondanom se kell, egyből mindketten módosítottuk a rendelést, immár a kacsamájas, vargányás tagliatellére.
Nemsokára érkezett a málnakrémleves. Hááát... Már láttam, hogy gondban leszek. Nem egy kis csésze érkezett, hanem egy nagy tányér. Az íze, tökéletes. A mandulaforgácsok ropogtak, a tejszínhab pedig finom. A felénél, már telítődtem. Nagyon erős málnaíz, sűrű, krémes. Nem lehet hova fokozni. Egyszerűen olyan, amilyennek lennie kell.
Ezután érkezett a pasta, egy igen cseles tányérban. Mint egy UFO, vagy egy fordított kalap. Azt hinné az ember, hogy bébi adag, de nagyon mély tányér ez, és szép adag. A díszítésre is figyelnek. Külön hoztak parmezánt. Ezt sem tudtuk kifogásolni. Nagyon krémes, tejszínes. A kacsamáj pedig, olyan pluszt adott hozzá. Még sose hallottam/kóstoltam így együtt, de én is el fogom készíteni, mert nagyon harmónikus a vargányával. 1800ft-ért, szinte ajándék. Ez vidéki ár, és nagyon szeretjük is ezért. Pesten, egy ezressel többet is elkérnének, már ha tudnának ilyen finomat csinálni. Vagy lecsalnák az adag felét. Már csak azt sajnáltam, hogy annyira tele voltam, hogy a fülemen folyt ki az ebéd, de jó kisfiú módjára nem hagytam ott. Egy ilyen fogást!
Geri egy egyszerű paradicsomos pennét kért, de elmondása szerint, nagyon finom, erős fokhagymás szósz volt. Csak dicsérni tudta.
Ha, nagyon szőrszálhasogatóak akarunk lenni, akkor még az étlap szakadtságát, és elnyűttségét tudnánk felhozni. Valamint, hallottuk, hogy az egyik asztalnál elnézést kértek, hogy már csak egy étlapot tudnak hozni. A hely viszont még csak félig se volt tele. Mi lehet, akkor ha mondjuk befut egy busznyi csapat? Akkor várni kell az étlapra? Ezek a gondolatok, viszont számunkra semmit nem vesznek el abból a tényből, hogy az egyik legjobb ár/érték arányú étteremben fogyasztottunk el, egy nagyon finom és bőséges ebédet. Szintén csillagos ötös, és a feltétlen ki kell próbálni kategóriába sorolandó. Gratulálunk, és köszönjük az élményt! Távozáskor, még egy jó adag 10%-os kupont is a kezünkbe adtak, ha máskor is arra járnánk.
Nos, miután támolyogva, szinte kigurultunk a helyről, az az ötletünk támadt, hogy másszuk meg a minaretet. Persze teli hassal 97 lépcsőfok. Sok köszönet nem volt benne, pláne, hogy Balázs ment másodiknak, és a beléptető hölgy, nem mondta, hogy talán Balázsnak nem kéne megpróbálni, ugyanis a 80. lépcsőfoknál már annyira szűkült, hogy majdnem beszorult, így vissza kellett fordulni és mögötte mindenkinek. Így Gellérttel és további turistákkal, ismét nekilendültünk. Teli hassal, a tériszonyt legyőzve, remegő lábakkal jöttünk lefelé, majd visszavonszoltuk magunkat a szállásra, ahol ejtőztünk egy rövidet.
Kis pihenő után, indultunk Mátraalmásra, ahol a Muzsikál az erdőn léptünk fel, szintén nem először. Itt is ugyanúgy, mint előző nap, koncert előtt és után esett. Minket megkímélt. Ez a program számomra olyan furcsa, hogy ki az, aki kilátogat erre a rendezvényre, amit mindig más helyszínen tartanak meg, de működik. Pestről is sokan jönnek mindig, és más helyekről is. Egyébként nagyon jó kezdeményezés, túrák, programok, koncertek. Felüdülés kiszakadni, és ellátogatni erre a rendezvénysorozatra. A helyszín mindig különleges. Most is az volt. Egy domboldalban kis patak mellett játszottunk. Bár, eléggé hideg volt, és a hangszereknek ez nem kedvez, mi jól éreztük magunkat, és a közönség is.
Koncert után, vendéglátóinktól kaptunk töltött káposztát, amiért óriási sorban állás volt szünetben.
Sajnos mivel én a koncert után ettem, mivel annyira tele voltam addig, így kihűlt a káposzta, azt is a kocsiban visszafelé sikerült megenni, a lejtős úton lefelé. Nem mondom, hogy a legjobb módja az étkezésnek, és hogy nagyon oda tud az ember figyelni az ízekre, de amit éreztem, az rendben volt. Házias, szép káposzták, amit az asszonyok óriási kondérban rakosgattak egymás mellé. Hazafelé és az éjszaka hátralevő részén azon gondolkodtam, hogy miért ettem ennyit, és hogy a fele bőven elég lett volna.
A két nap alatt annyit ettem, mint máskor egy héten összesen, de megérte ennyi finomságot megkóstolni és új helyeket felfedezni.
Egerben mindenki látogasson el, és ha már ott van, keresse fel ezeket a helyeket, Mátraalmásra pedig mindenki menjen kikapcsolódni, friss levegőt szívni, és kopogtasson be az egyik ház ajtaján, és kérje meg a ház asszonyát, hogy készítsen valami finom ételt!
Teszt időpontja: 2013 június 28-29
Dani
