Borkarnevál, panyolai pálinka és a lengyel barátok

Előző héten a debreceni Borkarneválon jártunk, ami egy négy napos fesztivál. Debrecen egy nyugodt és szép város, és annak ellenére, hogy a második legnagyobb az országban, mégis szinte gyalog mindent be lehet járni. A fesztivál a Nagyerdőn került megrendezésre, ami a legszebb része Debrecennek. Itt épp, hogy csak csipegettünk, mert a rengeteg bor mellé, alig volt kitelepült étkezde. Csak a Kővári Grill-el találkoztunk és egy langallóssal. Ellenben legalább 20 boros bódé volt. E mellé ez vajmi kevés, pláne ha azt nézzük, hogy a Kővári Grill szerintünk horribilis összegért árul mindent. A honlapjukat nézegetve, mindenhol ott vannak, és tény, hogy nagyon finom, amit sütnek, de amikor 2 szelet csirkemellért 2.000ft-ot és 2 uborkáért 600ft-ot kell fizetni, akkor nem tud tovább kerekedni a szemünk.

Még aznap este tovább indultunk Panyolára, ahol másnap a Határmenti Világzenei Fesztiválon játszottunk.

Szállásunkon másnap egy nagyon finom reggelit készítettünk. Rántottát és bundás kenyeret. Panyola nagyon közel áll a szívünkhöz, nem csak azért, mert a Panyolai Pálinkák az egyik támogatónk, de itt nagyon szeretnek minket. Mindenképp érdemes ide ellátogatni, mert a helyiek vendégszeretete páratlan, lehet túrázni, és szervezett programként megnézhető a pálinka főzde is. 

Az egész napos pihenés és a Tisza megmártózása után egy olyan vacsorát kaptunk a helyiektől, hogy sokáig ez lesz az etalon. Pedig semmi különös, csak egy marhapörkölt és a tálalás is műanyag tányérban volt ( ez ilyen fesztiválon, nem is lehetne máshogy kivitelezhető ), de olyan gazdag, erős íze volt. A pörkölt az pörkölt. Kicsi szafttal, vagy sokkal, de általában, csak módjával, mert túl olajos, vagy zsíros. Ez viszont olyan sűrű volt, már már főzelék szerű, ha lehet egy szaftra ilyen mondani, és annyira finom. Nem győztük a kenyérrel tunkolni és magában is enni. Nem tudjuk, hogyan csinálták, de ez után még a gyengébb gyomrúak sem panaszkodhatnak, hogy megfeküdte a hasukat. Színtiszta hús, semmivel nem spóroltak, és végre egy olyan, szeletelt, csomagolt kenyér, ami friss, puha és finom. http://www.mateszalkaisutoipar.hu/

Ezután még gyorsan körbejártam a fesztivált és itt a pálinka mellett, nagyon sok pavilont találtam, ahol ételt árultak. Lángos, palacsinta, csavart sültkrumpli, kolbász, no és persze süteményes "sziget". Igyekeztem ellenállni, de nem sikerült. Mondjuk ilyen látványnak, ki tudna ellenállni?

Legalább 20 féle sütemény volt, és mindegyik annyira ínycsiklandozó, hogy be is vásároltam az egész zenekar számára. Linzerek házi lekvárral töltve, habos-mákos sütemény, diós, mákos fonott kalácsfélék, kakaós sütemény, répatorta. Leírni és megjegyezni is nehéz. Kritikus vagyok, de ezekben a süteményekben hibát nem találtam. Ezek az asszonyok nagyon értik a dolgukat. Mindegyik sütemény friss, a tészták tökéletesek, a töltelék pont jó. Egytől egyig. A pörkölt után eléggé tele voltunk, de hamar eltüntettük a két tálca süteményt. Ha, lenne cukrászdájuk, nem csak örömből sütnének, biztos, hogy gyakori látogató lennék, még ha sokat is kell érte utazni.

Koncert után ismét megéheztünk, de már pakoltak az árusok. Palacsintát azért még sikerült ennünk, ami különösebb élményt nem hozott, leszámítva a fantasztikus házi baracklekvárt, ellenben, voltak olyan kedvesek, hogy pár kürtős kaláccsal megajándékoztak. Mostanában, mindenki megajándékoz minket kürtöskaláccsal, amit el tudunk viselni. És ezúton is köszönjük! Nagyon kedves emberekkel találkoztunk ismét csak. Ez a fesztivál az erősen ajánlott kategóriába sorolandó!

Következő nap Lengyelországba indultunk, ahol két fesztiválon játszottunk, kisebb falvakban. 

Az első hely Morochów, ahol épp, hogy csak kiszálltunk a buszból, máris asztalhoz ültettek minket. Egy egészen különleges italt kaptunk, ami mentás almalé lehetett. Majd egy egyszerű, de annál finomabb húsos babfőzeléket. Borókabogyóval fűszerezték, ami számunkra szokatlan párosítás a főzelékkel, ennek ellenére fenségesnek találtuk. 

"Desszertnek" lekváros kiflit kaptunk, aminek a tésztája inkább hasonlít a buktára. Zsírral készült, amitől finom ropogós volt a tészta. 

Ezután átmentünk a szemközti pajtába, az esti koncertünk helyszínére. Nagy meglepetésünkre teltház volt és remekül éreztük magunkat. Nagyon kedvesek voltak a helyiek, még süteményt is kaptunk. Kakaós, túrós. Ismét kifogástalan. 

Szállásunk egy családnál volt, gyönyörű környezetben. Ahogy ébredés után kinéztünk ablakunkon az erdős tájat csodálhattuk, majd a teraszon egy pompás reggelit fogyaszthattunk el.

Körözött, kaszinó tojás, ám ez kicsit tormásan és kaprosan, valamint felvágottak, sajtok és házi zöldségek. Itt is, az előző naphoz hasonló lekváros kiflit ehettünk. Én már a reggelivel elteltem, mégis magamba tömtem párat. Nagyon értenek ehhez a kiflihez. Ha, netán valaki tudja a receptjét, szívesen fogadjuk!

Délben indultunk Komancza-ra, ami szintén egy kis falu. Az óriási színpad egy völgyben a patak mellett állt. Meglepő, hogy ilyen kis helyeken is csinálnak fesztiválokat, az pedig még meglepőbb, hogy rengetegen kíváncsiak ezekre. 

A lengyel vendégszeretet ismét megmutatkozott, mert toroskáposztával vendégeltek meg minket, és bár azt mondták, hogy ez eredeti lengyel étel, mi semmi különbséget nem véltünk felfedezni a székelykáposztával.

Ezután kétféle sajtot is kóstoltunk. Hát... a mennybe mentünk. Az egyik szerintem még aznapi, a másik pár napos lehetett. Annyira friss és természetes ízt, mint ezeknek a sajtoknak. Szintén faltuk, ameddig csak volt a tányéron. Nagyon hálásak vagyunk a sorsnak, hogy ilyen helyekre vetődünk, ahol ennyire finomat tudunk enni. 

Körbe nézve a sátrakat, találtunk idősebb néniket, akik süteményeket árultak, és mi se az öreg néniknek, se a süteményeknek nem tudunk ellenállni, így vettünk kóstolót. Tényleg, nem tudunk már több dicsérő szót kitalálni. Mákos kalács és túrós tészta. A kalácson étcsoki máz, meghintve dióval, egyáltalán nem volt édes, nem vitte el az ízét. A túrós sütemény szintén remekül eltalált. 

Gyorsan eltelt a két nap. Maradtunk volna még. Nagyon finomakat ettünk, de ami még ennél is többet számít, hogy kedves emberek vendégszeretetét élvezhettük, akik nagyon jól bántak velünk. Szeretünk Lengyelországba járni és ez ismét csak megerősített minket. Ez a vidék, amúgy a déli részen fekszik, közel Magyarországhoz pár óra csak kocsival, és a táj gyönyörű. Érdemes ellátogatni ide.

Gödöllői Királyi Kastély

Hétvégén a Gödöllői Királyi Kastélyban jártunk, ahol a Talamba ütőegyüttes koncertjén szerepeltünk. 

Mindenkinek érdemes ezt a csodálatos barokk kastélyt meglátogat. Budapestről is fél óra alatt leérhetünk HÉV-vel, ami igazán nem sok, ha azt nézzük, hogy a fővároson belül is simán elutazgatunk egy órát egyik helyről a másikra. A kastély csodálatos és jelenleg is aktívan működik, nem úgy mint számos hazai társa, ahol azt kell végig nézni, hogy megy tönkre az idő múlásával a gyönyörű hagyaték. Számos program közül lehet választani egész évben.

Mi koncert előtt beültünk a kávézóba, ahol egy süti és kávé mellett beszélgettünk kicsit.

Őszintén szólva engem nehéz lenyűgözni sütemények terén, mert nagyon szeretem az édességet, viszont kritikus is vagyok. Sok helyen eszek, majd szomorúan konstatálom, hogy fölöslegesen kidobott pénz volt csak. Itt viszont már kinézetre is megfogott a Tejkaramellás szelet. És be kell valljam az ízében se csalódtam. Sőt! Azt kell mondjam, ilyen finomat még nem ettem. Na, nem mintha annyi tejkaramellás tortát ettem volna, de most átfogóan az összes tortára gondolok. Benne van az első 5-be. A krém nem vajas, nem édes. Nem fojtogató, hogy küszködünk a lenyelésével és nem émelygünk utána. A tésztája friss, puha. Muszáj megkóstolni! És a vicc az, hogy 390ft-ba kerül, ami egyáltalán nem drága ahhoz képest, hogy egy ilyen patinás kastélyban fogyasztjuk el. Budapest belvárosában is simán elkérnek ennyit, nem menő helyeken gyenge, vagy közepes sütikért.

A koncert után még volt állófogadás, ahol szendvicsek és sütemények voltak, de azok már nem ütötték meg a helyi színvonalt. Gondolom hozatták valahonnan. A szendvicsek átlagosak, a koktél paradicsomok szó szerint ijesztőek voltak, ugyanis valamelyik, ilyen feketés zöld volt, valamelyik pedig rikító narancssárga. 

Mindenkinek ajánljuk, ha tehetik látogassák meg ezt a gyönyörű kastélyt, és kóstolják meg a Tejkaramellás szeletet! 

Teszt időpontja: 2013 május 12.

Dani

Szimplavé - egy kedves hely Vác szívében

Minden átmenet nélkül már a nyárba csöppentünk. Pár hete, még havazás és nagykabát, a tavasz kimaradt és máris rövidnadrág-póló együttessel sétálunk a nagy hőségben. Ennek örömére nyitnak a szórakozóhelyek, ahol már a teraszra is kiülhetünk egy jót beszélgetni, enni, inni. 

Nincs is annál jobb, ha az ember vidéken, de mégis Pesthez közel ki tud ruccanni kicsit és talál egy kedves, barátságos helyet. Ilyen a Szimplavé, ami Vác szívében található és ha arra jár az ember, mindenképp érdemes benézni. Egyrészt a hely hangulata miatt. Otthonos, családias, barátságos. Másrészt mert van belső kerthelyisége és harmadrészt, mert mindig jobbnál jobb koncertek vannak.

Ezen a helyen jól megfér egymás mellett egy romantikus pár, kik a csendes magányt keresik, a családok, akik gyerekeikkel betérnek, és a középiskolás fiatalok, akik bulizni akarnak, vagy csak egy jót sörözni. 

Mi már visszajáró vendégek vagyunk, és meg kell mondjuk nagyon szeretjük a helyet. A közönség mindig nagyon lelkes, és a vendéglátókra sem lehet semmi panasz. Mindig kedvesek, mosolyognak, jól elbeszélgetnek a vendéggel. Nem érezzük azt, hogy csak a kiszolgálás megy, hanem gondoskodnak rólunk. Ez lenne amúgy az alapvető hozzáállás, de nagyon sok helyen, még csak hírből sem ismerik ezt a fajta mentalitást. Persze, ez nem is tanítható.

A konyha is rendben van, bár még lehet rajta erősíteni. Aki szereti a menzás kosztot, biztos nem fog csalódni. Ott létünkkor a menza klasszikusa volt. Paradicsomleves, rizses hússal, savanyúsággal. Annyira el van találva a menza érzés, hogy nem csak ízre, de még a tányér is pont olyan, mint anno az iskolában. Nagy, fehér mélytányér, amiben színültig tele az édes-savanykás paradicsomleves, betűtésztával. Tényleg, mintha a menzáról hozták volna. De nekem ez nagyon bejön. Eszembe juttatja, milyen volt kisiskolásnak lenni. A rizses hús is pont olyan, amilyen a menzán. Annyi különbséggel, hogy itt szín húst kapunk, míg a menzán sok hájat is pakoltak hozzá, amit én otthagytam. Finom, fűszeres, szép nagy adag. Mellé a savanyúság is rendben van. Nem lehet sokat róla beszélni, tényleg pont olyan, mint az iskolai menza. Ha, azt szerettétek, akkor ezt is fogjátok. Mindezt 950ft-ért. Ha, azt nézzük mekkora adag, mindenképp megéri az árát.

Sütemények:

Itt nagy a felhozatal, mert ott jártunkkor 4 félét is kóstolhattunk, és mind házi, de ezen a vonalon még látunk némi javítani valót.

A kínálatban, tönköly búzás szilvatorta, túrótorta, bociszelet és meggyes-kakaós torta volt.

Bár szeretem a különleges dolgokat, de a tönkölybúzás szilvatorta nem nyerte el tetszésem. Utólag megkérdeztem, hogy a tésztába nem volt só, nekem mégis picit sósnak tűnt. Lehet, hogy ez a tönkölynek köszönhető, nem tudom, de nem az én világom ez a reformsüti vonal. Na, nem azt mondom, hogy minden édes legyen, vagy édesnek kell lenni, de valahogy nem passzolt össze az alja a tetejével. Valamint a süti széle picit túl volt sütve. 

Ezután következett a túrótorta, ami rendben volt, de mégis kicsit íztelen. Állagra rendben volt, de valahogy mégse hagyott mély nyomot.

Már jócskán tele voltam, de nem akartam kihagyni a maradék két sütit. Jól is tettem, mert a boci szelet viszont nagyon jól sikerült. A kakaós tészta pont jó, és rajta a túró is. Ezt úgy ahogy van, megtartanám.

Végezetül a meggyes-kakaós torta. Igen meglepő volt, hogy szerintem az alapja ugyan az akart lenni, mint a bocitortának (lehet tévedek), de mégis ez utóbbi nagyon ragacsosra sikeredett. Talán nem volt átsülve, vagy sok lett a liszt, mindenesetre jóval elmaradt a bocitorta puha, kakaós tésztájától, ami tényleg nagyon el lett találva. Itt merül fel a kérdés, hogy ha azt olyan jól meg tudják csinálni, akkor a meggyes-kakaóst, miért nem? Persze ez nem nagyüzemi termelés, és mindig máshogy sikerednek a sütik, nem vitás. Látok rá esélyt, hogy máskor jobbak legyenek. 

Limonádét kóstoltunk még, ami igen csak jól szerepelt. Az utóbbi időben több pesti szórakozóhelyen is jártam, és már kezdett elegem lenni, a fél literes, jéggel turbózott  víz ízű, éppen hogy csak citromot és vagy narancsot látott löttyökből, amit ráadásul nem is olcsón árulnak. Felüdülés volt a Szimplavé limonádéja, ami szintén a családias ízeket hozta. Erős, markáns, citromos, de édes is. Pont olyan, mint amit a kertben szeretünk iszogatni otthon. 

Belső forrásból tudom, hogy a Szimplavé ott lesz a május 10-12 között tartandó Street Food Show-n. Nagyon szurkolunk nekik, mert egy jó csapat, kedves, szép és mosolygós lányokkal. Aki pedig Vácon jár, mindenképp menjen el a Szimplavébe, mert csak jó élményekkel távozhat.

Teszt időpontja: 2013 április 18.

Dani