Előző héten a debreceni Borkarneválon jártunk, ami egy négy napos fesztivál. Debrecen egy nyugodt és szép város, és annak ellenére, hogy a második legnagyobb az országban, mégis szinte gyalog mindent be lehet járni. A fesztivál a Nagyerdőn került megrendezésre, ami a legszebb része Debrecennek. Itt épp, hogy csak csipegettünk, mert a rengeteg bor mellé, alig volt kitelepült étkezde. Csak a Kővári Grill-el találkoztunk és egy langallóssal. Ellenben legalább 20 boros bódé volt. E mellé ez vajmi kevés, pláne ha azt nézzük, hogy a Kővári Grill szerintünk horribilis összegért árul mindent. A honlapjukat nézegetve, mindenhol ott vannak, és tény, hogy nagyon finom, amit sütnek, de amikor 2 szelet csirkemellért 2.000ft-ot és 2 uborkáért 600ft-ot kell fizetni, akkor nem tud tovább kerekedni a szemünk.
Még aznap este tovább indultunk Panyolára, ahol másnap a Határmenti Világzenei Fesztiválon játszottunk.
Szállásunkon másnap egy nagyon finom reggelit készítettünk. Rántottát és bundás kenyeret. Panyola nagyon közel áll a szívünkhöz, nem csak azért, mert a Panyolai Pálinkák az egyik támogatónk, de itt nagyon szeretnek minket. Mindenképp érdemes ide ellátogatni, mert a helyiek vendégszeretete páratlan, lehet túrázni, és szervezett programként megnézhető a pálinka főzde is.
Az egész napos pihenés és a Tisza megmártózása után egy olyan vacsorát kaptunk a helyiektől, hogy sokáig ez lesz az etalon. Pedig semmi különös, csak egy marhapörkölt és a tálalás is műanyag tányérban volt ( ez ilyen fesztiválon, nem is lehetne máshogy kivitelezhető ), de olyan gazdag, erős íze volt. A pörkölt az pörkölt. Kicsi szafttal, vagy sokkal, de általában, csak módjával, mert túl olajos, vagy zsíros. Ez viszont olyan sűrű volt, már már főzelék szerű, ha lehet egy szaftra ilyen mondani, és annyira finom. Nem győztük a kenyérrel tunkolni és magában is enni. Nem tudjuk, hogyan csinálták, de ez után még a gyengébb gyomrúak sem panaszkodhatnak, hogy megfeküdte a hasukat. Színtiszta hús, semmivel nem spóroltak, és végre egy olyan, szeletelt, csomagolt kenyér, ami friss, puha és finom. http://www.mateszalkaisutoipar.hu/
Ezután még gyorsan körbejártam a fesztivált és itt a pálinka mellett, nagyon sok pavilont találtam, ahol ételt árultak. Lángos, palacsinta, csavart sültkrumpli, kolbász, no és persze süteményes "sziget". Igyekeztem ellenállni, de nem sikerült. Mondjuk ilyen látványnak, ki tudna ellenállni?
Legalább 20 féle sütemény volt, és mindegyik annyira ínycsiklandozó, hogy be is vásároltam az egész zenekar számára. Linzerek házi lekvárral töltve, habos-mákos sütemény, diós, mákos fonott kalácsfélék, kakaós sütemény, répatorta. Leírni és megjegyezni is nehéz. Kritikus vagyok, de ezekben a süteményekben hibát nem találtam. Ezek az asszonyok nagyon értik a dolgukat. Mindegyik sütemény friss, a tészták tökéletesek, a töltelék pont jó. Egytől egyig. A pörkölt után eléggé tele voltunk, de hamar eltüntettük a két tálca süteményt. Ha, lenne cukrászdájuk, nem csak örömből sütnének, biztos, hogy gyakori látogató lennék, még ha sokat is kell érte utazni.
Koncert után ismét megéheztünk, de már pakoltak az árusok. Palacsintát azért még sikerült ennünk, ami különösebb élményt nem hozott, leszámítva a fantasztikus házi baracklekvárt, ellenben, voltak olyan kedvesek, hogy pár kürtős kaláccsal megajándékoztak. Mostanában, mindenki megajándékoz minket kürtöskaláccsal, amit el tudunk viselni. És ezúton is köszönjük! Nagyon kedves emberekkel találkoztunk ismét csak. Ez a fesztivál az erősen ajánlott kategóriába sorolandó!
Következő nap Lengyelországba indultunk, ahol két fesztiválon játszottunk, kisebb falvakban.
Az első hely Morochów, ahol épp, hogy csak kiszálltunk a buszból, máris asztalhoz ültettek minket. Egy egészen különleges italt kaptunk, ami mentás almalé lehetett. Majd egy egyszerű, de annál finomabb húsos babfőzeléket. Borókabogyóval fűszerezték, ami számunkra szokatlan párosítás a főzelékkel, ennek ellenére fenségesnek találtuk.
"Desszertnek" lekváros kiflit kaptunk, aminek a tésztája inkább hasonlít a buktára. Zsírral készült, amitől finom ropogós volt a tészta.
Ezután átmentünk a szemközti pajtába, az esti koncertünk helyszínére. Nagy meglepetésünkre teltház volt és remekül éreztük magunkat. Nagyon kedvesek voltak a helyiek, még süteményt is kaptunk. Kakaós, túrós. Ismét kifogástalan.
Szállásunk egy családnál volt, gyönyörű környezetben. Ahogy ébredés után kinéztünk ablakunkon az erdős tájat csodálhattuk, majd a teraszon egy pompás reggelit fogyaszthattunk el.
Körözött, kaszinó tojás, ám ez kicsit tormásan és kaprosan, valamint felvágottak, sajtok és házi zöldségek. Itt is, az előző naphoz hasonló lekváros kiflit ehettünk. Én már a reggelivel elteltem, mégis magamba tömtem párat. Nagyon értenek ehhez a kiflihez. Ha, netán valaki tudja a receptjét, szívesen fogadjuk!
Délben indultunk Komancza-ra, ami szintén egy kis falu. Az óriási színpad egy völgyben a patak mellett állt. Meglepő, hogy ilyen kis helyeken is csinálnak fesztiválokat, az pedig még meglepőbb, hogy rengetegen kíváncsiak ezekre.
A lengyel vendégszeretet ismét megmutatkozott, mert toroskáposztával vendégeltek meg minket, és bár azt mondták, hogy ez eredeti lengyel étel, mi semmi különbséget nem véltünk felfedezni a székelykáposztával.
Ezután kétféle sajtot is kóstoltunk. Hát... a mennybe mentünk. Az egyik szerintem még aznapi, a másik pár napos lehetett. Annyira friss és természetes ízt, mint ezeknek a sajtoknak. Szintén faltuk, ameddig csak volt a tányéron. Nagyon hálásak vagyunk a sorsnak, hogy ilyen helyekre vetődünk, ahol ennyire finomat tudunk enni.
Körbe nézve a sátrakat, találtunk idősebb néniket, akik süteményeket árultak, és mi se az öreg néniknek, se a süteményeknek nem tudunk ellenállni, így vettünk kóstolót. Tényleg, nem tudunk már több dicsérő szót kitalálni. Mákos kalács és túrós tészta. A kalácson étcsoki máz, meghintve dióval, egyáltalán nem volt édes, nem vitte el az ízét. A túrós sütemény szintén remekül eltalált.
Gyorsan eltelt a két nap. Maradtunk volna még. Nagyon finomakat ettünk, de ami még ennél is többet számít, hogy kedves emberek vendégszeretetét élvezhettük, akik nagyon jól bántak velünk. Szeretünk Lengyelországba járni és ez ismét csak megerősített minket. Ez a vidék, amúgy a déli részen fekszik, közel Magyarországhoz pár óra csak kocsival, és a táj gyönyörű. Érdemes ellátogatni ide.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése