Diószeg

A hétvégénket Diószegen töltöttük, ami Felvidéken a jelenlegi Szlovákiában található. Budapesttől kb. 220km, ami igazán nem sok. Szomorú, hogy a hivatalos adatok alapján 100 éve 10% volt a szlovákok aránya a javarészt magyar lakta városban, most azonban már 60%. 

Június elsejét írtunk, javában kéne tomboljon a nyár, ehelyett téli kabátban, kesztyűben 11 fokban vacogva léptünk fel. Mindezek ellenére nagyon jól éreztük magunkat, és nekünk is örültek mind a helyiek, mind a többi tánccsoport, akik a fesztiválra érkeztek.

Pénteken koncert előtt már meg is kaptuk a vacsoránkat, ami az egyik klasszikus menza fogás, a sült csirke rizzsel kombináció volt. Vissza ugrottunk térben és időben. A '90-es évek iskolás menza íze csapott meg minket. Amit lehet szeretni, vagy utálni. Valakiben jó emlékeket ébreszt, gondtalan gyerekkor, nyüzsgés, zsongás, valakiben pedig a rossz emlékeket, iskolai intők, tanulás, és ehetetlen koszt. Bennem az előbbit, és még ha nem is volt nagy adag, se nem nagy íz élmény, a török táncos gyerekek gyűrűjében elfogyasztani a vacsorát, tényleg olyan volt, mintha visszautaztunk volna az időben. Bár, Kico a harmonikásunk kissé rosszul viselte, hogy a 10 éves kisgyereke a kövön huzigálták a székeiket. 

(a színes poharak még dobtak az iskolai menza hangulatán)

Szállásunk a Komlos Panzio-ban volt, ami a kívül esik a városon, így városnézni nem lehet. Viszont jó a levegő, csend van, és a panzió területén egy termálfürdő található. A kinti rész még nem üzemelt, de bent van egy medence és 2 ücsörgős, áztatós rész. Mindez 6 euro, lehet kérni szauna+jakuzzi jegyet is, ami szintén 6 euro. Mivel szombaton csak késő este volt koncertünk, így az egész napot a fürdőben töltöttük, csak délben jöttünk ki a vízből ebédelni. 

A panzió nagyon igényes és jó. Tágas szobák, jó ágyak, ingyen wifi. Egyszóval minden igényünket kielégítette. Sajnos azonban az ételekről olyan sok jót nem tudunk mondani, ha csak azt nem, hogy az adagok óriásiak voltak. 

Szombati reggelink virsli zöldségekkel, és tea. Valamint pár szelet kalács és dzsem. 3 jó nagy darab frankfurti virslit kaptunk, amit nem tudom kik esznek, de én már nem szívesen. Pont most volt a hírekben, hogy a rántott hús, túrógombóc lekerül a menzákról, mert egészségtelen, de a párizsi, virsli az marad. Még a rántott hússal el tudok vitatkozni, hogy olajos, de hogy a túrógombócnak, mi a hibája, elképzelni nem tudom... Mindenesetre az illetékesek biztos tudják mi jó a kisiskolásoknak... (khmmm)

Ebédre lencseleves és csirkepörkölt volt nokedlivel. A levesre rákészültünk, mert mind szeretjük a lencsét, de egyöntetűen megállapítottuk, hogy nagyon vízízű és valószínű nem tejfölös, hanem tejszínes volt.

A csirkepörkölt tényleg gigantikus adag volt, alig bírtunk vele, viszont ennek se volt erős íze a borsosságát leszámítva. A galuska kifejezetten sótlan volt. Kaptunk hozzá uborkát, és kancsóban narancs levet. Mármint, valami narancs készítményt. Mindkettőt kis kanállal mérték. A helyen nem csak mi ettünk, hanem több néptánc csoport is, ami ugye nem kevés ember. 8 személyes asztalok voltak, és minden asztalra raktak egy kancsó narancslevet, meg egy kis tálka uborkát. És mivel se a zenész, se a táncos fajta nem csipeget, és amúgy is egy kancsó (kb. 1 liter) folyadék, vajmi kevés lehet 8 főnek, így folyamatosan kérnünk kellett az újabb adag uborkákat, és innivalókat, amit kicsit kelletlenül hoztak egy idő után. 

Igazán jól laktunk, de végül mindenki úgy döntött, hogy kér desszertet. Ami, nem járt az ebédhez. Palacsintát rendeltünk. Kicsit mókás volt, hogy megkérdeztük, milyen palacsinták vannak, és nem értették. Mondták, hogy hát palacsinta palacsinta. Miután mondtuk, hogy azt gondoltuk, de hogy milyen ízű. Erre is kissé zavarodottan néztek, majd mire megkérdeztük, hogy mivel töltik, már jött a válasz. Baracklekvárral. Mint kiderült, a "lekvár" az a dzsem volt, amit a reggelihez is kaptunk. Állagra a kenhetetlen kategória, ami darabos, és képtelenség elkenni, ízre pedig a cukros meghatározhatatlan gyümölcs íz. Ha nem nézünk oda, akkor epernek, vagy bármi más tetszés szerinti gyümölcsnek el tudnánk képzelni. A palacsinta tésztája alapvetően nem lett volna rossz, mert könnyű volt, és lyukacsos, viszont olajos, és ízetlen. Erre kis tejszínhab, pár gyümölcs, és fehér csoki, amit eleinte vajnak gondoltunk. Mindez 2,5 euroért (kb. 750ft). Kissé sokallom, ilyen helyen, ilyen minőségért. 

Miután ejtőztünk kicsit, még visszamentünk fürdeni, majd indultunk a koncert helyszínére. A rossz idő következtében végül bent tartották a koncertet, de volt kirakodó vásár, és szabad tűzön sütötték a pecsenyéket, amik az esti vacsoránkat szolgálták. Minket kitüntetett figyelemmel kezeltek egész ottlétünkkor, amiért nagyon hálásak vagyunk. Külön teremben vacsoráztattak minket, a helyi polgármesterrel együtt. Túlzás lenne állítani, hogy megéheztünk a kiadós ebéd után, de mit volt mit tenni, nem hagyhattuk magukra a finom húsokat. Elvégre nincs is jobb a szabad ég alatt, tűzön sütött húsoknál. 

Egy nagyon jó hangulatú koncertet adtunk ez után. Kicsit úgy éreztük magunkat, mint a nagy rocksztárok, mert egy csapat fiatal lány végig sikította az előadásunkat, ami lelkesítően hatott ránk. Mintha, egy nagy stadionban lettünk volna. Viszont elgondolkodtunk, hogy érdemes volt-e a délutáni szaunázásért fizetni, mert a színpadon olyan meleg és páratartalom volt, hogy patakokban folyt rólunk a víz. (Ha az ember előtt több tánc csoport, több órán át táncol ne csodálkozzon)

Másnap korán indultunk haza elfogyasztottuk reggelinket, ami felvágott némi sajt és a már "dicsőített" dzsem volt.

 Miután hangtechnikusunk Atis kaláccsal ette meg a felvágottat, így gondoltunk kérünk még egy kosárkával, de közölték, hogy elfogyott. Ez annak tükrében, hogy mi voltunk aznap az elsők az étteremben, igen különös, de beletörődtünk. 

Összességében a hely jó. Nincs messze Pesttől, el lehet jönni kikapcsolódni, a termálfürdő picike, de élvezhető. A szállásra panasz nem lehet. Az ételek, ami a Gasztronota gyengéje, elmegy. Nem tudjuk, hogy egyébként mennyibe kerülnek az ételek, a palacsintából gyanítjuk, hogy nem olcsók. Az adagokra nem lehet panasz, sőt! Viszont ízre és minőségre lenne mit fejlődni. 

Teszt időpontja: 2013 június 1-2.

Helyszín: Horne Saliby, Slovakia

Dani