Dürer és családi nap

Kezd sűrűsödni a naptár. Jön a jó idő, így a beszámolók is sokasodni fognak.

Előző hétvégén a Dürer Kertben játszottunk. Ez a hely elsősorban fiataloknak való. Főleg rockereknek, vagy a még ennél is keményebb műfajt kedvelőknek, de mint látható, azért mi is felléptünk, és elég sok színű a kínálat. Jó időben kinti koncertek is vannak, de sok terem van belül, ahol egy időben akár több koncert is tarthatnak.

Itt székel még a Beer Bike, azaz a Sör bicikli, amire sokan felülhetnek egyszerre, és a városban tekerhetnek, miközben finom söröket kortyolnak. Nem mellesleg, mi is tettünk egy kört a legutóbbi klippünkben. Ezúton is köszönet!

Ami, viszont számunkra az egyik legfontosabb dolog, hogy mit is lehet itt enni? Jó hír, hogy finomat. Persze, nem éttermi színvonalra kell gondolni, hanem inkább egy balatoni bódéra. Azt a szintet viszont nagyon jól hozza. A bejárat mellett található a bódé, ahol hamburger, hot-dog rántott szelet is kapható. Az árak mérsékeltek, a hamburger 500ft körül. Mi hagymás-sajtos rántott karajt kértünk, körettel, savanyúsággal ami 1000ft volt. Ezért cserébe kaptunk egy szép szelet rántott húst, amit megszórtak hagymával, paradicsommal, sajttal. Ráolvadt szépen, mellé steak és hasáb burgonya, savanyúságból pedig tzatziki, uborka, vegyes savanyú választható. Kiemelnénk, hogy a húst helyben, frissen sütik. És mi inkább megvárjuk azt az 5-10 percet, mint sem hogy, előre elkészítve csak bedobják a mikróba, majd cipőtalpként félig átmelegedve kelljen megennünk. Nem tocsogott az olajban, bár érződött, hogy sok minden sült már benne, de mégis van egy hangulata így, ilyen közegben az ételnek, ezért nem is haragszunk. Egyedül a sült krumpli az, ami gyenge pont, mert mirelit. A steak burgonya ellenben jó. Savanyúság is nagyon rendben volt. Végezetül az eladó hölgyet is ki kell emelni, mert látszik rajta, hogy élvezettel csinálja. Kedves, mosolyog, el lehet beszélgetni vele. Amolyan Marika néni fajta, akinek kiönti a lelkét az esetleges részeg fiatal, Ő szívesen meghallgatja, és tanáccsal látja el, nem pedig elküldi. Az ilyen nálunk sok plusz pontot ér, mert ezért jegyezzük meg a helyet, és ezért ajánljuk másoknak, vagy térünk vissza később is.

Másnap az Újpesti Családi Napon játszottunk. Rejtély, hogy kerültünk az ex-X-faktorosok közé, de mi is jól éreztük magunkat, és a közönségnek is tetszettünk. Volt nagy kirakodás. Sátrakban játékok, az elengedhetetlen mézeskalácsos, kürtős kalácsos kocsi. Utóbbit gondoltam letesztelni, de nyáron még igen sok rendezvény lesz, ahol biztos lesz. Talán lehetne külön kürtős kalács posztot indítani...

Itt is volt hamburgeres, de egyrészt alapból nem rajongom az ilyen ételekért, másrészt, ilyen helyen félek is venni. Így gondoltam mivel úgyis édességpárti vagyok, megnézem a réteseket. Kinézetre nagyon szép volt az óriási tepsiken sorakozó rétesek tömkelege, az áruk is normális a maga 200 forintjával, de ízre tragédia. Én voltam figyelmetlen, hogy nem néztem meg közelebbről alaposan, mert ezt ki lehetne szúrni. A rétes az egyik étel, amit ránézésre lát az ember, hogy jó-e, vagy sem. Elkábított a porcukros tető. Arról van ugyanis szó, hogy szerintem 2 féle rétes csoport létezik. Az első, amelyik valódi túró, meggy és társaiból készül. Lehet változó tészta, szétesős, csúnyácska, de messziről lerí, hogy nem spóroltak a töltelékkel, és a túrón is szemet szúr, hogy darabos, ami ugye jó jel. A második kategória, ami mű. Mű a túró, vagyis túrókészítmény, nyeli az ember, de nincs íze, és a meggyes, almás is ilyen zselatinos, kocsonyás trutymó ( már elnézést ), ami ráadásul émelyítően édes. Az első csoportba tartozóból az ember, nem tudja megállni, hogy addig egyen, míg rosszul nem lesz. Ez minimum 4-5 rétes elfogyasztása. Utóbbi kategóriából viszont elég egy fél rétes, és az ember már úgy érzi, hogy rosszul van. Csak nem jó értelemben. Egy meggyest és egy almást kóstoltam, de hát gyümölcsöt keveset látott, és ami volt benne, azt is elvitte ez az átható kocsonyás édeskés íz. Egyedül a tésztáját tudnánk pontozni, ami nem a nagyon rossz sületlen bolti volt, hanem rétes tészta. De, sajnos ez se mentheti meg, hogy csúnyán lepontozzuk. Bánatomban még egy piskóta tekercset is vettem, mert azzal nem lehet nagyon mellé lőni. Legalább is nekem még nem sikerült. Maximum a tésztája száraz. ennek szerencsére nem volt, és ízre is rendben volt. Semmi különös, csak piskóta tekercs. Kerestem cégtáblát, de nem találtam. Mindenesetre tanács, hogy jól nézzük meg az ételt, mielőtt megvesszük, ne csábuljunk el messziről egy nagy tepsi láttán! 

Teszt időpontja: 2013 május 24-25

Dani

Gödöllői Királyi Kastély

Hétvégén a Gödöllői Királyi Kastélyban jártunk, ahol a Talamba ütőegyüttes koncertjén szerepeltünk. 

Mindenkinek érdemes ezt a csodálatos barokk kastélyt meglátogat. Budapestről is fél óra alatt leérhetünk HÉV-vel, ami igazán nem sok, ha azt nézzük, hogy a fővároson belül is simán elutazgatunk egy órát egyik helyről a másikra. A kastély csodálatos és jelenleg is aktívan működik, nem úgy mint számos hazai társa, ahol azt kell végig nézni, hogy megy tönkre az idő múlásával a gyönyörű hagyaték. Számos program közül lehet választani egész évben.

Mi koncert előtt beültünk a kávézóba, ahol egy süti és kávé mellett beszélgettünk kicsit.

Őszintén szólva engem nehéz lenyűgözni sütemények terén, mert nagyon szeretem az édességet, viszont kritikus is vagyok. Sok helyen eszek, majd szomorúan konstatálom, hogy fölöslegesen kidobott pénz volt csak. Itt viszont már kinézetre is megfogott a Tejkaramellás szelet. És be kell valljam az ízében se csalódtam. Sőt! Azt kell mondjam, ilyen finomat még nem ettem. Na, nem mintha annyi tejkaramellás tortát ettem volna, de most átfogóan az összes tortára gondolok. Benne van az első 5-be. A krém nem vajas, nem édes. Nem fojtogató, hogy küszködünk a lenyelésével és nem émelygünk utána. A tésztája friss, puha. Muszáj megkóstolni! És a vicc az, hogy 390ft-ba kerül, ami egyáltalán nem drága ahhoz képest, hogy egy ilyen patinás kastélyban fogyasztjuk el. Budapest belvárosában is simán elkérnek ennyit, nem menő helyeken gyenge, vagy közepes sütikért.

A koncert után még volt állófogadás, ahol szendvicsek és sütemények voltak, de azok már nem ütötték meg a helyi színvonalt. Gondolom hozatták valahonnan. A szendvicsek átlagosak, a koktél paradicsomok szó szerint ijesztőek voltak, ugyanis valamelyik, ilyen feketés zöld volt, valamelyik pedig rikító narancssárga. 

Mindenkinek ajánljuk, ha tehetik látogassák meg ezt a gyönyörű kastélyt, és kóstolják meg a Tejkaramellás szeletet! 

Teszt időpontja: 2013 május 12.

Dani

KOBUCI

Egy hete jártunk a KOBUCI-ban, ami nemrég nyitotta meg újra kapuit. A Kobuci ugyanis csak tavasztól-őszig üzemel, lévén, hogy szabadtéri hely. Persze tavasz nem volt, hanem egyből nyakunkba kapjuk a kánikulát, és ez mindenkit elég váratlanul ért, így a kobucisokat is. Gondolok itt arra, hogy még nem minden van készleten, így az isteni finom házi rétesük se, melyből tavaly elég sokat ettem, és visszavágytam. Reméljük, hamarosan pótolják!

Sokan azt gondolhatnák, hogy a hely már kiesik, vagy messze van, pedig nem. Belvárostól 10-15 perc. Óbudán a Fő téren található. Vagy az 1-es villamossal az Árpád Híd budai hídfőjénél leszállva 5 perc, vagy, ha HÉV-vel megyünk a Margit Hídtól onnan is 5 perc alatt ott vagyunk. Ide, már csak azért is érdemes kinézni  -mind amellett, hogy jó koncertek vannak- , mert Óbuda hangulata varázslatos. Macskaköves, és a Zichy-kastély belsejében található, amitől meghitt, eldugott érzés fogja el az embert. Teljesen, mintha vidéken lennénk. Aki járt már a Művészetek Völgyében, az tudja, miről beszélek. Ugyanis pont, az a hangulat, nagy pajta szerű bár résszel, ahol fröccsöket és a méltán híres kobucit ehetjük. 

"A kobuci nem más, mint kolbászos buci: pirított buci tészta, amelyen fokhagymás fűszeres tejföllel ágyazunk meg a pirított házi kolbásznak, majd mindent paradicsom karikákkal és uborkakockákkal megszórjuk." - írja a honlap. Első ránézésre is tekintélyt parancsoló, ahogy a hosszú bucin elterül a darált kolbász. Gondolom azzal nem árulok egy nagy titkot, hogy elég laktató, és erős étel, tehát akinek epe, vagy egyéb gondja van, az gondolja meg, mert itt ez elég nagy bomba. Mindazon által nagyon finom. A bátrak kérhetnek dupla kobucit, ami két egymásra fordított buci. 

Van ezen kívül rétes, ami nincs, de reméljük lesz, továbbá zsíros kenyér, és pár grill hús, sült krumplival, de azt nem kóstoltuk, és nem is egy olyan nagy szám, hogy ódákat zengjünk róla. 

Italban nagy a kínálat, rengeteg pálinka, sörök, borok, és fröccs. Valamint házi szörpök, amit nagyon szeretünk. Én ribizliset kóstoltam, de a bodzás is nagyon finom.

Mindenkinek ajánljuk a Kobucit, mert nagyon nagy a tér, nagy családosok is vígan elférnek, oldalt padok, középen nagy tér a közönségnek. Tavaly volt kivetítő, szerintünk idén se lesz másképp, így a sport rajongók is örülhetnek, és végül a személyzet is nagyon kedves. Csak ajánlani tudjuk!



Teszt időpontja: 2013 április 24.

Dani

Szimplavé - egy kedves hely Vác szívében

Minden átmenet nélkül már a nyárba csöppentünk. Pár hete, még havazás és nagykabát, a tavasz kimaradt és máris rövidnadrág-póló együttessel sétálunk a nagy hőségben. Ennek örömére nyitnak a szórakozóhelyek, ahol már a teraszra is kiülhetünk egy jót beszélgetni, enni, inni. 

Nincs is annál jobb, ha az ember vidéken, de mégis Pesthez közel ki tud ruccanni kicsit és talál egy kedves, barátságos helyet. Ilyen a Szimplavé, ami Vác szívében található és ha arra jár az ember, mindenképp érdemes benézni. Egyrészt a hely hangulata miatt. Otthonos, családias, barátságos. Másrészt mert van belső kerthelyisége és harmadrészt, mert mindig jobbnál jobb koncertek vannak.

Ezen a helyen jól megfér egymás mellett egy romantikus pár, kik a csendes magányt keresik, a családok, akik gyerekeikkel betérnek, és a középiskolás fiatalok, akik bulizni akarnak, vagy csak egy jót sörözni. 

Mi már visszajáró vendégek vagyunk, és meg kell mondjuk nagyon szeretjük a helyet. A közönség mindig nagyon lelkes, és a vendéglátókra sem lehet semmi panasz. Mindig kedvesek, mosolyognak, jól elbeszélgetnek a vendéggel. Nem érezzük azt, hogy csak a kiszolgálás megy, hanem gondoskodnak rólunk. Ez lenne amúgy az alapvető hozzáállás, de nagyon sok helyen, még csak hírből sem ismerik ezt a fajta mentalitást. Persze, ez nem is tanítható.

A konyha is rendben van, bár még lehet rajta erősíteni. Aki szereti a menzás kosztot, biztos nem fog csalódni. Ott létünkkor a menza klasszikusa volt. Paradicsomleves, rizses hússal, savanyúsággal. Annyira el van találva a menza érzés, hogy nem csak ízre, de még a tányér is pont olyan, mint anno az iskolában. Nagy, fehér mélytányér, amiben színültig tele az édes-savanykás paradicsomleves, betűtésztával. Tényleg, mintha a menzáról hozták volna. De nekem ez nagyon bejön. Eszembe juttatja, milyen volt kisiskolásnak lenni. A rizses hús is pont olyan, amilyen a menzán. Annyi különbséggel, hogy itt szín húst kapunk, míg a menzán sok hájat is pakoltak hozzá, amit én otthagytam. Finom, fűszeres, szép nagy adag. Mellé a savanyúság is rendben van. Nem lehet sokat róla beszélni, tényleg pont olyan, mint az iskolai menza. Ha, azt szerettétek, akkor ezt is fogjátok. Mindezt 950ft-ért. Ha, azt nézzük mekkora adag, mindenképp megéri az árát.

Sütemények:

Itt nagy a felhozatal, mert ott jártunkkor 4 félét is kóstolhattunk, és mind házi, de ezen a vonalon még látunk némi javítani valót.

A kínálatban, tönköly búzás szilvatorta, túrótorta, bociszelet és meggyes-kakaós torta volt.

Bár szeretem a különleges dolgokat, de a tönkölybúzás szilvatorta nem nyerte el tetszésem. Utólag megkérdeztem, hogy a tésztába nem volt só, nekem mégis picit sósnak tűnt. Lehet, hogy ez a tönkölynek köszönhető, nem tudom, de nem az én világom ez a reformsüti vonal. Na, nem azt mondom, hogy minden édes legyen, vagy édesnek kell lenni, de valahogy nem passzolt össze az alja a tetejével. Valamint a süti széle picit túl volt sütve. 

Ezután következett a túrótorta, ami rendben volt, de mégis kicsit íztelen. Állagra rendben volt, de valahogy mégse hagyott mély nyomot.

Már jócskán tele voltam, de nem akartam kihagyni a maradék két sütit. Jól is tettem, mert a boci szelet viszont nagyon jól sikerült. A kakaós tészta pont jó, és rajta a túró is. Ezt úgy ahogy van, megtartanám.

Végezetül a meggyes-kakaós torta. Igen meglepő volt, hogy szerintem az alapja ugyan az akart lenni, mint a bocitortának (lehet tévedek), de mégis ez utóbbi nagyon ragacsosra sikeredett. Talán nem volt átsülve, vagy sok lett a liszt, mindenesetre jóval elmaradt a bocitorta puha, kakaós tésztájától, ami tényleg nagyon el lett találva. Itt merül fel a kérdés, hogy ha azt olyan jól meg tudják csinálni, akkor a meggyes-kakaóst, miért nem? Persze ez nem nagyüzemi termelés, és mindig máshogy sikerednek a sütik, nem vitás. Látok rá esélyt, hogy máskor jobbak legyenek. 

Limonádét kóstoltunk még, ami igen csak jól szerepelt. Az utóbbi időben több pesti szórakozóhelyen is jártam, és már kezdett elegem lenni, a fél literes, jéggel turbózott  víz ízű, éppen hogy csak citromot és vagy narancsot látott löttyökből, amit ráadásul nem is olcsón árulnak. Felüdülés volt a Szimplavé limonádéja, ami szintén a családias ízeket hozta. Erős, markáns, citromos, de édes is. Pont olyan, mint amit a kertben szeretünk iszogatni otthon. 

Belső forrásból tudom, hogy a Szimplavé ott lesz a május 10-12 között tartandó Street Food Show-n. Nagyon szurkolunk nekik, mert egy jó csapat, kedves, szép és mosolygós lányokkal. Aki pedig Vácon jár, mindenképp menjen el a Szimplavébe, mert csak jó élményekkel távozhat.

Teszt időpontja: 2013 április 18.

Dani

LEVES. - forradalmi hangulatban

Nem gondoltam, hogy március 15.-én hó és fagy lesz, emberek rekednek az utakon, lemondják a nemzeti ünnepségeket, és mindenki begyújtja otthon a kályhát, VAGY elmegy egy forró levest enni a LEVES.-be. Ma is nyitva vannak, és remélhetőleg sok átfagyott embert sikerült felmelegíteniük. 

Mi két napja jártunk ott, mikor a Petőfi Rádiós interjú után megéheztünk. 

A LEVES. nem is olyan rég nyílt, két fiatal BGF-es fiú ötlete nyomán. Bővebben itt a Dining Guide oldalán olvashattok róluk. Nagyon üdvözöljük, az ilyen fiatalos és előre mutató kezdeményezést, ami pofon egyszerű, mégis működik, és még jó is. Az utóbbi időben, egyébként egyre több ilyen üti fel a fejét, gondolhatunk itt a Cserpesre, a Pad Thai Wok Bar-ra és még sorolhatnánk.

De térjünk is vissza a LEVES.-re. Kétféle levest kóstoltunk, egy brokkolis levest és egy mexikói chilis csirkést. Egyébként napi 5 levesből lehet választani, 450ft-ért, amiért egy nagy pohárral kapunk. A hely igen szűk, és mivel egyetem közelében van, lehetetlen olyan időpontban odamenni, mikor nem állnak sorban. Ennek ellenére, nagyon gyorsan dolgoznak, nem kell sokat várni. 

Lehet külön feltéteket kérni, ami 50ft, a padthaiban is megszokhattuk már, rafinált, mert lélektanilag nem sok, de csupa finomság, mint a pörkölt mogyoró, sajt, stb. és hopp 150ft-ot, pluszban ráköltünk. Amúgy még így sem sok, és a két kóstolt levessel maradéktalanul elégedettek voltunk. A brokkoli krémes, sűrű, a mexikói chilis pedig, elég csípős. Volt benne bab, kukorica, csirke jócskán, tehát nem spórolnak az anyaggal, jól is lehet lakni tőle. 

Ezen felül kínálnak még 3 féle szendvicset, ami illeszkedik a levesekhez. Ebből két féle méret van, kicsi, vagy nagy. Menüben is kérhető, és akkor picit olcsóbb. Megkérdeztem mit ajánlanak, és a chilist ajánlották a chilis leveshez... Mondhatni utána picit könnyeztem. A kis szendvics ára, ha jól emlékszem 300ft körül van, és ránézésre, picike, de mikor a kezembe vettem éreztem, hogy nem jártam ezzel se rosszul, mert súlyra nehéz volt. Jó féle kenyér, vagy cipó volt, és töltelékkel is rendesen megpakolták, ami hasonló volt a leveshez.

A leves és a szendvics együtt, már teljesen eltelít. Ismét csak nagyon remélem, hogy eljön az idő, mikor az emberek rájönnek arra, hogy a gyorsétterem, gyorsétkezés más formája is létezik. Persze, aki látta a Super Size Me c. filmet tudja, hogy a reklámon múlik, és a nagy cégek, dollármilliókat költenek arra, hogy tudat alatt befolyásolják az embereket. Én itt mondom, hogy NEM, a Mekis menü NEM olcsóbb, NEM finomabb, és NEM laktat úgy, mint pl. ez. Még számos példát hozhatnék. Ha, ezt megesszük, nem éhezünk meg egy óra múlva, és sokkal több tápértéket viszünk be, továbbá nem elhanyagolható, hogy folyadékot is. A leves, nagyon fontos, és a mai rohanó világban, egyre kevesebbet fogyaszt az ember. 

A csomagolás csillagos ötös. Kis zárható tetejű pohár, ami gondolom a nagy multikávézóktól (Starbucks és társai) jött, kis nyílással, amin a kanál kandikál ki. Roppant cseles húzás a felirat, ami a LEVI's-tól nyúlás. Egyébként nekem ez az egyetlen pont, ami miatt aggódnék, hogy vajon a nagy farmercég, nem akar-e pert akasztani a nyakukba, ilyen-olyan indokkal. Tény viszont, hogy ennél ötletesebb, egyszerűbb dolgot, ki se lehetne találni. Nagy gratuláció a csapatnak, és kívánjuk, hogy sikeresek legyenek, és tudjanak terjeszkedni, nem csak a fővárosban, de vidéken is.

Jó hír, hogy tovább ötletelve megnyitották a PASTA.-t, ami a testvére és itt, bármennyire is hihetetlen, pasta-kat fognak árulni. Már alig várjuk, hogy azt is kipróbáljuk.

Végezetül annyi, hogy a felszolgáló csapatot nem tudjuk, hogyan válogatták, de mindkét helyen, nagyon kedves, és szemrevaló lányokat láttunk, akiktől az ember még nagyobb kedvel vásárol, és kér pár plusz feltétet. 

Teszt időpontja: 2013 március 13.

Dani

Mangalica Fesztivál 2013

Idén mi is képviseltük magunkat a Mangalica Fesztiválon, ami már már hagyomány teremtő fesztivállá növi ki magát. A helyszín választás jó. Két éve még a Vajdahunyad Várban volt, ahol sokkal szűkebb tér állt rendelkezésre, és a havas időben, minden olyan latyak és sár volt, hogy képtelenség volt szárazon megúszni a dolgokat. Most a Szabadság Téren jól ki van találva minden. Ideális a kialakítás, és meg van a bája, ahogy a mangalicákat nézzük, ugyanis értük tényleg be kell dagonyázni a sárba. Kicsi szelet a falusi létből a városi népeknek.

 A Színpadot érezzük picit eldugottnak. Teljesen hátul van, de az is tény, hogy ott van egyedül nagy lekövezett terület a színpad és a nézők részére is, és mellette le tudnak ülni enni a sörpadokhoz.

No, de kezdjük az elején. Kint voltam mind a három napon, így szinte mindent megkóstoltam, amit lehetett. Egy nagyon jó hangulatú fesztivál, ami lassan kinövi ezt a helyet is. Szombaton egy tűt nem lehetett leejteni, pedig akkor is esett a hó. Vasárnap jobban szakadt, kevesebben voltak, de még így is elegen. Én azt sajnálom, hogy nézelődés közben nem hallom a zenét, ami olyan messze van, pedig a szalonnák és a kolbászok között forogva, igen csak dobna a hangulaton.

A teret két oldalt pavilonok szegélyezik, azok közt sétálhatunk és láthatjuk az árusokat. A tér felőli részen vannak a húsosok, az "utcai" oldalon pedig a különböző vásári árusok, a lekváros, a bögrés, szappanos, és egyéb kézműves megtalálható.

Lehet páran meg fognak kövezni, de kimagasló zamatos, ízletes kolbászt keveset találtam, pedig tényleg 3 napon keresztül kóstoltam, szerintem a kiállítók 60-70%-át. Mivel én húsimádó vagyok, és szerencsére környezetemben készítenek házi kolbászokat, és az országot is sűrűn járjuk a Cimbalibanddel, így tudom miről beszélek. Rossz kolbászt nem ettem, de sok volt, aminek nem volt karakteres, markáns íze, vagy a paprika elnyomott mindent, vagy túl szalonnás volt. Volt viszont vizibivaly kolbász, bár annak már az árán is érződött, hogy jobb. (5.800ft/kg) Egy helyen kóstoltam finom mangalicát, ami megfelelően száraz is volt, csípős, de mégis zamatos. Aminek az ízét megjegyzi az ember.

Tudom, a termelő termelő, nem marketinges, de mégis. Ma, ezt a szót használjuk rá, de régen eladó volt. Pont hogy faluhelyen, faluhelyről, olyan beszélőkéje van az embernek, hogy ha még nem is akarunk vásárolni, azt úgy ránk adják, hogy észre se vesszük és 3 kg szalonnával térünk haza. Ez mindenkinek az érdeke. Ezért is volt furcsa, hogy az egyik helyen, mikor kóstoltam sonkát és megjegyeztem, hogy ez sós, akkor szinte elkergettek, de legalább is nagyon megsértődtek, és elkezdték bizonygatni, hogy sok serleget, és kupát nyertek, és ez nem véletlen. Mire, én mondtam, hogy nem rossz szándékból és bántásból mondtam, csak megjegyeztem. Még ezek után is kaptam a fejemre, így jobbnak láttam gyorsabban tovább menni, mert rossz szájízzel, elmegy a kedve az embernek, hogy vásároljon. Másik helyen, ahol szintén megjegyeztem valamit, nem borultak ki, ők mondták, hogy ízlés dolga. Egyetértésben, jobb kedve van mindenkinek.

Kenőmájas kevés helyen volt, de azok viszont olyanok! Mindkét helyen 2.000ft/kg-s áron, ami veri a nagyáruházakat is. Ízre pedig, ugye nem kell ecsetelni a különbséget.

Sajtokból is nagyon erős volt a felhozatal. Kedvenc a diós és a chilis gomolya, ami szintén piaci áron kapható. (3.500ft/kg) Kóstoltunk több hetes, kiszáradt gomolyát is. Teljesen más karakter, illatra nagyon erős. Lila hagymás. Késsel is alig lehetett vágni, de olyan ízorgia volt...

Személyes kedvenc még az Arovit Zakuszka. Semmi különleges, pont olyan, mint egy zakuszka, de jómagam ilyennel nem pepecselek, és a 400ft/üveg ár, szintén egy nagyon jó vétel.

A Ghaurved mustárokat szintén tavalyról ismertem, és szerettem meg. Nem olcsó (780ft a nagy üveg), de tényleg nagyon különlegesek, és markáns ízük van. Ezekből a kedvenc a medvehagymás. Szinte édes. Nagyon krémes, és selymes, magában is eleszegeti az ember. A mustármagos, viszont már csípős. Az íze sokkal több színű, és zamatosabb, mint pl. a megszokott, minden boltban kapható dijoni mustárnak. Nagyon ajánlom, mert sokkal több élményt nyújt, mint amit megszokott az ember. És szerintem olyanok is megkedvelik, akik amúgy nem nagyon mustároznak. Ezen kívül még van fokhagymás, és tárkonyos is a kínálatban. 

Édesség kínálatból is volt jócskán, a megszokott kürtöskalácsos, Zsanna Mannáson, és kókusztekercses, réteses árusokon kívül két különlegességet is találtam. Az egyik, amit nem kóstoltam, de nagyon finomnak nézett ki, az a csokiszuflé. Megmondom őszintén, hogy az 990ft-ot, egy kis szufléért rablásnak érzek, bármennyire is finom. Viszont a Hollókői Rétes-es nénit mindenki pénztárcájának ajánlom. Két nap is visszatértem hozzá. Az este közeledtével akciósan árulta a sütiket, ami valljuk be nagyon szimpatikus, de még szimpatikusabb, hogy egy nagyon kedves nénit ismerhettünk meg, akivel jó beszélgetni, és élvezettel mesélt a portékájáról.

Nem, bal oldalt nem égett széndarabok vannak, hanem mákos rétes. Na, de milyen? Nem ám, a fesztiválokon megszokott, kispórolós, meg kamu túrós, meg lekvárosnak eladott bolti dzsem. Nem! Itt kérem nem spórolnak az alapanyaggal. Szinte csak mák van, és egy kis réteslap. Volt túrós, almás, meggyes, diós, és káposztás is. Amitől az ember a mennyekben érezheti magát az a diós. Szinte már baklava. Egy kisebb méretű is súlyra olyan nehéz, hogy az ember rögtön érzi, hogy ez valami más. Mikor beleharap, tömény diót és mézet érez. Az alja meg van pirulva, összesülve a réteslappal. Csak úgy roppan. Nagyon bánom, hogy ott helyben nem kóstoltam meg, mert akkor még azt a maradék egy árválkodó szemet is elhoztam volna. Idén, lehet hogy játszunk Hollókőn, akkor biztos megkeresem a nénit. De volt még zserbó, csörögefánk, túrós tészta. Mind megkóstoltam, és ha van olyan hogy, házi, akkor ez az. Nem azt kell nézni, hogy csúnyácska, vagy mennyiségre több a töltelék. A minőség a lényeg. Az íz. Ha, valaki találkozik a nénivel, rohanjon oda, és vásárolja fel az egészet. Jut eszembe, vasárnaponként a Szimpla Kertben megtalálhatók.

Valamiért nem csináltam fényképet, talán mert annyira ízmámorban úsztam, de az Érdenkerti Savanyúságot KI KELL próbálni! Mondjuk én nem látom a savanyút benne, mert ilyenek vannak, hogy: fokhagymával töltött aszalt szílva Tokaji Furmintos fehérbor ecetben fahéj ízesítésben. Van még borókabogyós vilmoskörte, fokhagymás meggy. Igaz ezek desszert savanyúságok, tehát van létjogosultsága a névnek. A hölgy állítása szerint sok helyről kiutasították, mert nem tudják hova tenni ezeket a neveket (?) ízeket, ételeket. Hát, én ezúton üzenném, hogy ott valami nagy baj van a fejekben. Tényleg, meg kell kóstolni, leírni nem lehet. Nem vagyok egy nagy aszalt szilva rajongó, de ez olyan mézédes a tokajitól, és annyira el van találva az egész. Fokhagyma alig érződik, majd csak utólag. Míg a meggyesben például sokkal markánsabb már az elejétől. Húsokhoz kiváló, de akár magában is. Az árát megkérik (550ft/10dkg), de kézzel tölt saját maga minden szemet, és az az íz... mindent megér.

Végül a vendéglátós rész. Szokásos kirakodás, és vendéglátósok, akiket minden ilyen fesztiválon látni. Egyik helyen kóstoltunk kolbászt, ami nagyon finom volt, viszont egy kisebb kolbász+mustár+kenyér kombóért 1.600 ft-ot, igencsak sokallunk. Ennél "jobb" volt a csülök, melyből egy bő tenyérnyi kerek adag, majd 4.000(!!) forint volt. Cserébe borzalmasan sós és fövetlen volt. Tepertő 6.000ft/kg, amit a sima vásári húsos részlegnél 3.500-ért megkaphatunk. Értjük, hogy a színpad közelében drágulnak az árak, meg hogy ott le lehet ülni, de dupla árat kérni ugyan azért, enyhén sok(k)alljuk.  

Mikor ettünk, az asztalunkhoz odajöttek a cigány muzsikusok, ami szintén nagyon kedves dolog, és ad egy plusz hangulatot a dolgoknak, de zenészként sajnáljuk őket, hogy ilyen hidegben egész nap muzsikálniuk kell. Hiába játszanak kesztyűben, lefagy a kezük, és a hangszerek nem bírják, elhangolódnak, és aki zeneértő, inkább mókásan hallgatja, mint áhítattal.

Összességében nagyon jó, hangulatos fesztivál, reméljük folytatódik. Annyira jó látni, hogy rengeteg őstermelő, és kézműves kijön, akik szívüket lelküket beleteszik, és az ember olyan finom dolgokat ehet, ami másutt nincs. Ugyan akkor szomorú, hogy többen küszködnek, és örülnek, ha pár üveg lekvárt el tudnak adni. Találkoztunk olyannal (Deres Kert), aki 6.000 üveggel tudna készíteni lekvárt, mégis a töredékét tudja csak eladni ilyen vásárokban. Szomorú ilyenkor az ember, hogy annyi másra van pénz és figyelem, ahelyett, hogy tényleg az ilyen értékes dolgokat támogatnánk és fejlesztenénk. Ami HAZAI! Rengeteg lehetőség, és nem mellesleg POTENCIA van ezekben! Reméljük olyanok is olvassák ezt az írást, és voltak kint, akik tehetnek ennek érdekében!

Még nincs kolbászból a kerítés, de bizakodunk...

Teszt időpontja: 2013 február 8-10

Dani

Rántott hús és a szendvics - FMH

A nemrég átadott FMH-ban (Fővárosi Művelődési Házban) játszottunk. Az épületnek még van hova fejlődnie, de ez nem az a blog, ahol ezt elemezzük, így térjünk is rá a muzsikusok egyik kedvenc ételére a rántott húsra. Amilyen egyszerű, nagyszerű és közkedvelt "fogás", mégis nagyon sok változata van, de annál kevesebb, ami jó ízzel fogyasztható. Sajnos ez utóbbi is közéjük tartozott. 

Lehet, hogy beszállítótól, de véleményünk szerint az éppen mellette üzemelő TESCO EXPRESS-ből származnak a hozzávalók. Vizes zsemle, ami valljuk be, sok háztartásban előfordulhat, főleg tízóraira, uzsonnára gyerkőcnek iskolába, de biztos sok társadalmi réteg fogyasztja még ezt az olcsó, de ízetlen, és lényegében semmit se érő zsemlét. Persze itt annyira nem lehet hibáztatni a szakácsot, mert ez előre készített. Azért olyan elvetemültek nem vagyunk, hogy friss házi zsemlét követeljünk minden helyre. Pedig, milyen szép álom is lenne, csak finomat és egészségeset étkezni mindenhol. Apropó, holnap Torkos Csütörtök!

Szóval a rántott hús... szép nagy vastag darab volt, ami egyből elindította a nyálelválasztásunk, de az első harapás után, jött a gyors csalódás. Nem lehet túl ecsetelni a dolgokat, nagyon olajos volt, és még egy pici sütés ráfért volna. Valamint sok zsírszövet is maradt a széleinél, amit annyira nem értékelünk. 

Erre pakoltak még egy salátát, picit megvajazták és kész is. Volt még sonkás és szalámis változatban, azokról se tudunk semmi érdemlegeset mondani. Ezen kívül kávét és ásványvizet kaptunk.

Mielőtt arra gondolna valaki, hogy nem becsüljük meg a dolgokat, nem erről van szó. Csupán arról, hogy lehet kevés pénzből, és kevés alapanyagból is minőségileg jobbat, és meghatározóbbat alkotni. Ez vonatkozik mindenkire, az otthon ülő háziasszonyoktól kezdve, a kis vendéglőkön át, a saját nevükben fürdő, de már korántsem olyan színvonalon működő éttermeknek. Ezért próbálunk küzdeni és tenni is. Az utóbbi időben a gasztronómiában jó irányú változások vannak. Reméljük ezt egyre többen követni fogják!

Teszt időpontja: 2013. január 25.

Dani