Pajtától a wellness-ig

Hétvégén három koncertünk volt, el is fáradtunk, de kellemesen kikapcsolódtunk Bükfürdőn.

Pénteken Kiscsőszön kezdtünk, ahová már visszajáró vendégek vagyunk a Pajta Fesztiválra. Hihetetlen, de 5 napos a fesztivál és nagyon sokan vannak. Ez a legkisebb falu A Somló térségben, mégis meg tudnak tartani egy ilyen fesztivált, ami nem kis dolog. Népzenei koncertek, és hagyományos programok várják az oda látogatókat. A mi koncertünk egy udvarban került megrendezésre, és nem kis meglepetésünkre megtelt az udvar, úgy hogy még a kapuban is álltak. Nagy diófa alatt játszottunk, körülöttünk kis gyereke rohangáltak, sokan a földön ültek, igazán a természetben érzi így magát az ember.

Koncert után vendéglátóink egyből elvittek minket vacsorázni, ahol a helyi tiszteletessel együtt paprikás krumpliztunk. Ízletesen elkészített étek volt, csak abban különbözött a hagyományos paprikás krumplitól, hogy nem kolbászból, hanem disznóhúsból készült. Így is nagyon zamatos volt. Hozzá savanyúság és kenyér, ami friss ropogós volt, melynek mindig nagyon örülünk. Szeretjük, ha ilyenre is odafigyelnek. 

Este még kimaradtunk, és figyeltük, ahogy a főutcán táncol mindenki, és az arra elhaladó néhány autó, lelassít és nyugodtan megvárja míg mindenki arrébb megy. Vidéken más az élet.

Reggel még elköszöntünk a házigazdáktól, kiknek udvarán már javában ment a nagyüzemi hagymapucolás, és hús csontozás. Igen csak maradtunk volna egy jó kis pörköltre, de tovább kellett menjünk Bükfürdőre.

Bükfürdőre érkezvén egyből vittek minket ebédelni a Vadvirág Csárdába. Nagyon kellemes hely, nagy terasszal, ahol elfogyasztottunk egy nagyon finom vörösboros marhapörköltet.

Friss vegyes savanyúságot kaptunk hozzá, és bár nem volt limonádé, habozás nélkül mondták, hogy készítenek. Igaz, nem nevezném limonádénak, de örülök, hogy nem nyomták tele citrommal és annak is, hogy nem vonták kérdőre tekintetüket, hanem egyből a megoldáson gondolkodtak. 

Gellért szerint ízetlen volt a pörkölt, nekem viszont nagyon is ízlett. Finom puhára főtt hús, ízesen, galuska is pont jó. Minden friss, érződik, hogy nem a mikróból kapták elő. Savanyúságban is tényleg minden volt, a paradicsomtól, a sima uborkán át, a savanyú uborkáig. Az étlapon 1700ft-ot írnak, ami teljesen rendben van. Pláne, ha azt nézzük, hogy 5 percre van a fürdőtől, tehát a turista forgalom is nagy lehet, mégse éreztünk egy percig se lehúzást, se spórolást.

Desszertnek én még kértem egy pisztácia parfét ribizli öntettel és egészen odáig voltam tőle. Nagyon kellemes, intenzív pisztácia ízzel, mégse tolakodóan, a parfé pont jó, hozzá házi (!) tejszínhabbal. Ennek csak az édességét hiányoltam, viszont nagyon üdvözítő, hogy nem a tubusból nyomták a habot, hanem ehhez is veszik a fáradtságot, hogy elkészítsék. A ribizli öntet hibátlan. Ez 850ft, ami desszerthez talán sok, de egyrészt nem kis adag, másrészt az íze kárpótol. Nem lenne érdemes kihagyni!

Kis pihenő után elnéztünk még a termál fürdőbe, szintén vendéglátóinknak köszönhetően. Eszter és Kico először csúszdázott, de tetszett nekik. Miután kiáztattuk magunkat, a többiek még visszamentek a szállodába, addig én úgy döntöttem körülnézek a vásárban. Szállásunk 1 percre a fürdőtől és a helyszíntől, így nem volt megerőltető. 

Bár a kirakodás nem volt nagy, mintha tavaly picit több pavilon lett volna, így is találtam sok érdekes dolgot. Először is Cserkúti József szörpjéből kóstoltam és hoztam is egy üveggel. Fekete ribizli és meggy szörpöt árult. Utóbbi 750ft/ üveg-es árával szinte már nevetséges. Még a boltban is elkérnek ennyit, és az messze van a házitól. Lehetett kóstolni, és nem gyűszűnyit, hanem 2 decis pohárban mérte. Rejtély, hogy érheti meg, internetes elérhetőséget nem találtam sajnos, de ha valaki belefut, vásároljon, mert annyira friss, zamatos a szörp, mintha most préselte volna az ember. 

Másodikként Horváth Antal került szemem elé, akitől már tavaly is vásároltam mézet. Nagyon kedves ember, jó humorral. Vérbeli eladó, aki mindenkit rá tud venni, hogy vásároljon. Kóstoltat és mesél a mézek hatásáról. Érti a szakmáját. Mivel jeleztem, hogy visszatérő vevő vagyok, sikerült alkudni is, de rafinált az öreg, mert az 1800ft-os kiírt árra, mikor közöltem hogy alkudjunk, mondta, hogy akkor 1900-ről indulunk. Bár csak több ilyen ember lenne a Földön, egyből mindenki jókedvű lenne.

Egyből Tóni bácsi mellett egy csöndes leányzó ült, aki húsokat árult. Tóni bácsi persze itt is besegített, át-át kiabált vicces dolgokat, amivel szegény lányt néha zavarba is hozta, de én ennek örülök csak igazán. Hisz sokkal jobban vásárol és akar vásárolni úgy az ember, ha megismeri az eladót és szimpatikus is, mintha csak arctalanul vesz valamit. Egy fiatal ember úgy döntött, hogy sertéstenyésztéssel fog foglalkozni és teszi mindezt a hagyományos úton. A honlapon minden információ elérhető több nyelven (!) és megtudtam, hogy be lehet jelentkezni náluk és falusi környezetben készítenek a vendégeknek ételt, italt. Nagyon jó kezdeményezés.

Végig kóstolva a húsokat, a füstölt dolgok, mint a töltött szűzpecsenye és a sonka nekem túl sós volt. Ellenben a tepertő és a szalámi (ami nekem inkább kolbász) nagyon ízletes, jó fűszerezésű volt. Utóbbiból vásároltam is.

Miután muszáj voltam visszatérni a szállásra és nem tudtam maradni, hogy az ifjú hölgynek segítsek én is árulni, amolyan Tóni bácsi stílusban, véget is ért a beszerző körút. 

Koncert előtt még volt időnk és megvacsoráztunk, nagy meglepetésünkre régi ismerős hölgyünktől, akiket Pécset ismertünk meg egy éve a borfesztiválon. Kemencés lángost és lepényt készítenek. Pécsen már igen jól összemelegedtünk, köszönhető volt az elfogyasztott pálinka mennyiségének is. Akkor még Geri is beállt a pult mögé lepényt készíteni. Meg is növelte a forgalmat egyből, ahogy a vásárlókat invitálta. 

Túrós lepényt kértünk mindnyájan, ami azt jelenti, hogy egy kerek lepényre túrós-tejfölös öntet megy, majd hagyma és pirított szalonna, kis fűszerrel, és összehajtogatják. Amolyan magyar gyros.

Fájdalom, de a füstölt, pirított szalonna olyan sós volt, hogy erősen kellett küzdenünk, hogy lecsússzon majd utána egy jó adag vízzel leöblíteni. Én tavaly nem kóstoltam, így nincs összehasonlítási alapom, de ez sajnos nem volt meggyőző. Sok helyen ott vannak egyébként, kint lesznek Kapolcson is, akkor vélhetőleg ismét tesztelek és meglátjuk. Egyébként, a megjelenés nagyon szép, pöttyös terítő, pöttyös kötényben dolgoznak, és roppant kedvesek. 

Koncert után még a Sasfészek Büfében ettünk, ami felejthető volt, ha csak azt nem vesszük, hogy 2 palacsinta 200ft és mikor megkérdeztem, hogy milyen lekvárt raknak bele, szintén nem küldtek el, hanem mosolyogtak és előhozták a műanyag dobozt, majd adtak kóstolót. Én jobban meg is lepődtem szerintem, mint ők. 

Mikrózva, tűzforrón nem a legjobb palacsinta, ettünk hot-dogot is, ami szintén átlagos volt, viszont uborkát és pirított hagymát is kaptunk bele, ami azért egy szinttel fentebb emeli, mint a fapadost.

Másnap reggel a Corvus Hotelben fogyasztottuk el reggelinket. Szokásos büfé reggeli. A rántottának nem tudnám megmondani, milyen mellékíze volt, azt se hogy zavaró-e, minden esetre feltűnt a többieknek is. Zöldségekből kissé gyenge volt a felhozatal, paradicsom nem is volt, helyette viszont volt paradicsomlé, amit elég ritkán láttam még, ilyen reggelik alkalmával. Így örömmel fogadtam. A multivitaminos italt, inkább nem jellemezném, az igen fájó pont. Mint a vidéki strand büféjében...Kenyér, és különböző zsemlék szép számmal voltak, a kalács puha és friss. Egy erős közepes, vagy gyenge négyes lenne értékelésnek.

Összességében nagyon jól éreztük magunkat a három nap alatt, utolsó nap Jászfényszarun nem ettünk semmit, de a kiscsőszi és bükfürdői szervezőknek, vendéglátóinknak, hatalmas köszönet! Nagy fokú gondoskodást tapasztaltunk, mindenre odafigyeltek, hogy jól érezzük magunkat. Reméljük mi is örömet szereztünk a közönségnek!

Teszt időpontja: 2013 július 12-13 Kiscsősz, Bükfürdő

Dani

Teli a has (Kaláka Fesztivál - Eger, Muzsikál az erdő - Mátraalmás)

Minden évben megrendezik a Kaláka Fesztivált, ahová szintén visszatérő vendégek vagyunk. Az egri vár nagyon jó helyszín, mivel egyrészt az ember koncerteket hallgathat, ugyanakkor turistáskodhat is. Megtekintheti a várat, gyönyörködhet a kilátásban, vagy akár bemehet a panoptikumba is. A fesztivál mindenki számára tart csemegét, hiszen utánunk például Palya Bea, majd a Pannonia Allstarts Ska Orchestra játszott. És hárman mást stílust képviselünk, így nem mondható, hogy egysíkú fesztivál lenne.
Az időjárással is szerencsénk volt, mint egy héttel előtte Sopronban, ahol szintén mint itt is, koncert előtt és után esett, de közben alig.
Mivel, hamar odaértünk, így szokásosan Eszterrel körbenéztünk, és ettünk egy langallót, más néven kemencés lángost.

Előre elég sok el volt már készítve, és nem is rakták be a kemencébe, picit felmelegíteni, de azért még langyos volt. A 600ft-os ár, már már annyira sztenderdre van belőve, hogy bármelyik fesztiválon járunk, ezt az árat látjuk, függetlenül attól, hogy az árusok mindig mások.

Ízre finom volt, de azért nem kiemelkedő. Én szeretem ha a feltét dúsan van meghintve, itt mérsékelt volt, viszont rakhattunk rá extra csípős paprikát, ami viszont tényleg úgy csípett, hogy potyogtak a könnyeim.

Koncert után még hátramentünk a sátrakhoz, mert előre kinéztem magamnak, hogy most kürtőskalácsot fogok enni. Ezt már múltkor is említettem az egyik bejegyzésben, hogy várok a megfelelő pillanatra, mert a nyáron úgyis sok lehetőség lesz rá, és jót akarok enni. És bizony beleválasztottam. Nagyon jó a tésztája, a feltét is gazdagon ráragad. A kürtőskalács már annyira divatos, hogy szerintem elment kicsit a kommersz irányba, és mindenhol egyen íze van. Ha, forró akkor még jobban érződik rajta az élesztő, és általában finom, édes, de nem ragad meg az emberben. Ez viszont más.

Le is fotóztam a cégért, kerestem interneten, de nem találtam meg. Mindenesetre, ha Egerben jár a kedves olvasó, akkor ez után nyomozzon, mert nagyon finom, és 500ft-ért kapjuk a normál nagyságú feltekert kalácsunk, ami jó ár.

A napnak viszont még nem volt vége, miután visszamentünk a szállásra, gondoltuk picit mászkálunk az éjszakában, és éhesek is voltunk, mert a koncert, ami elképesztően jó hangulatban telt, kivette az erőnket. Így esett, hogy bementünk a Dobó térre, és éjfél tájban még nyitva levő helyeket kerestünk. Ebből a szempontból is jól teljesít Eger, mert van egy utca, ahol sorra érik egymást a kiülős, evős, ivós helyek, amik még ilyen későn is nyitva vannak, konyha is üzemel. Éhen tehát nem maradunk. 

A Retro Burger nevezetű helyre jutott a választásunk. Vegyesek az érzéseink, mert az adagok gigászi nagyok, viszont minőségileg már vannak kifogásolható dolgok. 

Ha, jól emlékszem 800-1400ft között mozogtak a hamburgerek. Méretre óriási, ember legyen a talpán, aki megeszi, viszont nekem már a húspogácsa se volt szimpatikus, így inkább a gyros tálat választottam, ami 1300ft körül van.

Adagra ez is óriási, viszont ízre erősen felejthető. A hús és a sültkrumpli is kicsit olajos volt, valamint semmitmondó ízű, mint ahogy az öntet is. Jó nagy adag saláta járt hozzá, ami túlnyomó részt uborkából állt. Leküzdöttem, de nem ez volt a legegészségesebb, amit ettem. Pedig a gyrost is el lehet készíteni jól. Budapesten egymás hátát érik a gyrososok, és bár több a rossz, mint a jó (nagy számok törvénye folytán), de lehet találni akár a körúton, vagy a Király utcán, és még több másik helyen is olyan gyrosost, ahol nem az az érzésünk, hogy gyorsételt eszünk, vagy szemetet az éjszaka közepén, hanem igen is odafigyelnek arra, mit szolgálnak fel. Kevés hely van, de van! Nos, erről az egri helyről ez nem mondható el. De mindenképp pozitívum, hogy késő éjszaka is nyitva vannak, és óriásiak az adagok. 

2. nap

Az éjszakát Egerben töltöttük, ugyanis szombaton Mátraalmáson játszottunk, így nem mentünk haza, cserébe turistáskodtunk Egerben. Reggel kényelmesen felkeltünk, a kávé-cigi után, pedig elindultunk reggeliző-ebédelőt keresni 11 óra tájékán. A piacnál lyukadtunk ki, ahol találtunk is egy éttermet, ami déltől nyit, így leültünk szembe a Piactér Fagylaltozó és Rétesboltba. A cím Katona tér 5. Egyből felírjuk az 5 csillagot és az erősen ajánlott plecsnit. 

Egy picike hely, a cégér alig látszik a hangszerbolt felirattól, de muszáj betérnie az erre látogatónak. Nagyon családias hangulat, a legapróbb részletekre is figyelnek. Régi, aranyos faszékek, piros pöttyös terítő. A pult mögött az edények úgy, ahogy a sütőből kijöttek, régi edényben pihennek és várják, az éhes vevőket. Nem kérdeztem, de el tudom képzelni, hogy a kínálat mindig változik. 

Az árak egységesen 200ft/szelet. Én egy kapros-túrossal kezdtem, amire balgán azt hittem, hogy sós. Direkt nem akartam édessel kezdeni a napot. Első harapásnál csalódott voltam, hogy nem sós, viszont az íze mennyei volt, így nem sokat bánkódtam. Annyira a házias íz dominál, és minden annyira tökéletes harmóniában van. Muszáj voltam, megkóstolni egy répásat is, melynél közölték, hogy diós-mogyorós, úgyhogy ha, netán érzékeny lennék... de mivel nem vagyok, így azt is megettem. Ennek is fenséges íze volt, és ahogy a fotón is látható, még a tányérra is ügyelnek. Nem csak ám, fehér tányér, ahogy a legtöbb helyen. Ha, valaki tényleg igényes, és szereti, vagy legalább is nyitott az ilyen dolgokra, az ilyen, annyi pluszt tud adni! Az eladók is kedvesek, udvariasak, a betérő, visszajáró vendégeket névről ismerik. Geri pogácsát kért, és raktak rá neki ajándékba pár medvehagymásat is, hogy kóstolja meg. Látszik rajtuk, hogy szeretetből csinálják, és ez az, amit semmivel nem lehet pótolni. 

Miután elüldögéltünk és beszélgettünk, majd gyorsan körbeszaladtunk a piacon, már mentünk is ebédelni. Mondanom sem kell, hogy bár nem voltak sok a két sütemény, mégis kellemesen elteltem vele. Ezek után egy ebéd. Ráadásul nem madár adag... Sikerült rosszullétig enni magam. De, ne szaladjunk ennyire előre.

Gyuszika ajánlotta ezt az éttermet, mert ő már evett itt, így közvetlen a piac mellett található, kör alakú étterembe mentünk, melynek Elefanto a neve. 

Nagyon hangulatos hely, szintén ügyelnek a részletekre, ami még a mosdóban is nyomon követhető, ugyanis az ajtón is elefántok vannak, valamint elefántos kiegészítők díszítik az amúgy elegáns mosdót. Nekem ez is külön pontot jelent, ha a mellékhelyiség is igényes. És ez az!

A belső tér is szép, mi viszont a teraszt választottuk. A pincér roppant udvarias volt. És itt térnék arra vissza, hogy Sopronban, vajon én vétettem-e, hogy a pincért "mertem" faggatni. Ugyanis szerintem, egy pincér nem csak abból áll, hogy kihozza, azt amit rendelek, hanem válaszol az esetleges kérdéseimre, tanácsol, segítséggel lát el, mindenek előtt kedves. Nos, ez itt maradéktalanul teljesült. Ezúton is gratulálunk a helynek!

Sört, és limonádét rendeltünk. Utóbbi az 500ft-os árával csábított, ami fél litert jelentett. Ha, volt gyenge pontja az étteremnek, akkor ez volt az egyetlen. Egyrészt szinte melegen érkezett ki, de kérésre azonnal hoztak nekünk jeget, másrészt az íze viszont nagyon semmilyen volt. Víz, citromlé, és pár narancs-citrom karika beledobálva. Ez továbbra sem limonádé. Tényleg annyi helyen ittam mostanában, de nem értem, miért nem lehet normális limonádét csinálni? Vagy legyen a házi vonal, és akkor tényleg limonádé legyen, de facsarjanak bele citromot, és rostos legyen, ízesítsék meg kis cukorral, vagy legyen a divatosabb, kicsi szirup, menta és egyéb hozzáadott plusz. De, semmiképp se a víz-citromlé, mert az csak víz és citromlé. Most, hogy kibosszankodtam magam térjünk rá az ételekre.

A kínálat hatalmas, már már zavarba ejtő. Én biztos voltam, hogy a táblán hirdetett málnakrémleves mandulaforgáccsalt választom, viszont a főétellel gondban voltam. Ekkor kértem a pincér segítségét, hogy mit válasszak. Meg se rezdült az arca, hanem egyből készségesen válaszolt. Miután mondtam neki, hogy a pasta és a pizza azért nem szimpatikus, mert vajon jól készítik-e, vagy csak azért van az étlapon, hogy legyen ilyen is, nem megsértődött, hanem biztosított, hogy nagyon erősek a pasta terén. Na, én ilyen választ várok! És hiszek neki. Meggyőz, hogy nyugodtan választhatom. És nekem ez elég, pedig gondolkodtam, hogy netán halat egyek. Miután nézegettem, hogy akkor melyik pasta legyen, jött az újabb segítség. Térült, fordult és közölte, hogy tudja ajánlani, a vargányás parmezános pastat, ami nincs rajta az étlapon. Balázzsal nyomban ezt választottuk. Majd egy perc múlva ismét kijött, és mondta, hogy tudják cifrázni, hogy kacsamájat is adnak hozzá. No, kérem. Szerintem ennél többet nem is kell mondani. A helyet érdekli, hogy mit eszünk. Törődik velük. Sőt, mi több. Le akar nyűgözni. Mondanom se kell, egyből mindketten módosítottuk a rendelést, immár a kacsamájas, vargányás tagliatellére. 

Nemsokára érkezett a málnakrémleves. Hááát... Már láttam, hogy gondban leszek. Nem egy kis csésze érkezett, hanem egy nagy tányér. Az íze, tökéletes. A mandulaforgácsok ropogtak, a tejszínhab pedig finom. A felénél, már telítődtem. Nagyon erős málnaíz, sűrű, krémes. Nem lehet hova fokozni. Egyszerűen olyan, amilyennek lennie kell.

Ezután érkezett a pasta, egy igen cseles tányérban. Mint egy UFO, vagy egy fordított kalap. Azt hinné az ember, hogy bébi adag, de nagyon mély tányér ez, és szép adag. A díszítésre is figyelnek. Külön hoztak parmezánt. Ezt sem tudtuk kifogásolni. Nagyon krémes, tejszínes. A kacsamáj pedig, olyan pluszt adott hozzá. Még sose hallottam/kóstoltam így együtt, de én is el fogom készíteni, mert nagyon harmónikus a vargányával. 1800ft-ért, szinte ajándék. Ez vidéki ár, és nagyon szeretjük is ezért. Pesten, egy ezressel többet is elkérnének, már ha tudnának ilyen finomat csinálni. Vagy lecsalnák az adag felét. Már csak azt sajnáltam, hogy annyira tele voltam, hogy a fülemen folyt ki az ebéd, de jó kisfiú módjára nem hagytam ott. Egy ilyen fogást!

Geri egy egyszerű paradicsomos pennét kért, de elmondása szerint, nagyon finom, erős fokhagymás szósz volt. Csak dicsérni tudta. 

Ha, nagyon szőrszálhasogatóak akarunk lenni, akkor még az étlap szakadtságát, és elnyűttségét tudnánk felhozni. Valamint, hallottuk, hogy az egyik asztalnál elnézést kértek, hogy már csak egy étlapot tudnak hozni. A hely viszont még csak félig se volt tele. Mi lehet, akkor ha mondjuk befut egy busznyi csapat? Akkor várni kell az étlapra? Ezek a gondolatok, viszont számunkra semmit nem vesznek el abból a tényből, hogy az egyik legjobb ár/érték arányú étteremben fogyasztottunk el, egy nagyon finom és bőséges ebédet. Szintén csillagos ötös, és a feltétlen ki kell próbálni kategóriába sorolandó. Gratulálunk, és köszönjük az élményt! Távozáskor, még egy jó adag 10%-os kupont is a kezünkbe adtak, ha máskor is arra járnánk.

Nos, miután támolyogva, szinte kigurultunk a helyről, az az ötletünk támadt, hogy másszuk meg a minaretet. Persze teli hassal 97 lépcsőfok. Sok köszönet nem volt benne, pláne, hogy Balázs ment másodiknak, és a beléptető hölgy, nem mondta, hogy talán Balázsnak nem kéne megpróbálni, ugyanis a 80. lépcsőfoknál már annyira szűkült, hogy majdnem beszorult, így vissza kellett fordulni és mögötte mindenkinek. Így Gellérttel és további turistákkal, ismét nekilendültünk. Teli hassal, a tériszonyt legyőzve, remegő lábakkal jöttünk lefelé, majd visszavonszoltuk magunkat a szállásra, ahol ejtőztünk egy rövidet. 

Kis pihenő után, indultunk Mátraalmásra, ahol a Muzsikál az erdőn léptünk fel, szintén nem először. Itt is ugyanúgy, mint előző nap, koncert előtt és után esett. Minket megkímélt. Ez a program számomra olyan furcsa, hogy ki az, aki kilátogat erre a rendezvényre, amit mindig más helyszínen tartanak meg, de működik. Pestről is sokan jönnek mindig, és más helyekről is. Egyébként nagyon jó kezdeményezés, túrák, programok, koncertek. Felüdülés kiszakadni, és ellátogatni erre a rendezvénysorozatra. A helyszín mindig különleges. Most is az volt. Egy domboldalban kis patak mellett játszottunk. Bár, eléggé hideg volt, és a hangszereknek ez nem kedvez, mi jól éreztük magunkat, és a közönség is.

Koncert után, vendéglátóinktól kaptunk töltött káposztát, amiért óriási sorban állás volt szünetben.

Sajnos mivel én a koncert után ettem, mivel annyira tele voltam addig, így kihűlt a káposzta, azt is a kocsiban visszafelé sikerült megenni, a lejtős úton lefelé. Nem mondom, hogy a legjobb módja az étkezésnek, és hogy nagyon oda tud az ember figyelni az ízekre, de amit éreztem, az rendben volt. Házias, szép káposzták, amit az asszonyok óriási kondérban rakosgattak egymás mellé. Hazafelé és az éjszaka hátralevő részén azon gondolkodtam, hogy miért ettem ennyit, és hogy a fele bőven elég lett volna. 

A két nap alatt annyit ettem, mint máskor egy héten összesen, de megérte ennyi finomságot megkóstolni és új helyeket felfedezni. 

Egerben mindenki látogasson el, és ha már ott van, keresse fel ezeket a helyeket, Mátraalmásra pedig mindenki menjen kikapcsolódni, friss levegőt szívni, és kopogtasson be az egyik ház ajtaján, és kérje meg a ház asszonyát, hogy készítsen valami finom ételt!

Teszt időpontja: 2013 június 28-29

Dani

Szentivánéji Álom Fesztivál - Sporon

Ha, mondani kell egy helyet, ahová biztosan szívesen járunk vissza az Sopron. Egyrészt a szervezők miatt, akik vendégszeretetükkel szinte lekenyereznek minket, másrészt a közönség miatt, akik nagyon szeretnek és rendre alig engednek lejönni a színpadról. Így volt ez idén is, hogy ellátogattunk a Szentivánéji Álom Fesztiválra. 

Egyedül annyi árnyékolta jókedvünket, hogy az időjárás nem volt túl kegyes. Az viszont rejtély, hogy az utóbbi három szabadtéri koncertünk előtt és után közvetlen esett az eső, de amíg a színpadon voltunk elállt. Az is lehet, hogy köztünk van egy esőűző, vagy az égiek szeretnek minket.

Erre a fesztiválra mindig nagyon sokan látogatnak ki, nem csak Sopronból, de a környező országokból is. A helyszín nagyon jó, szép a tér, kicsit védett a hely, kézműves sörök, kirakodó vásár, és minden, ami egy ilyen fesztiválon kell. 

No, és persze a Gyógygödör, ami Sopron egyik kultikus helye. Mi, rendszeresen itt eszünk vendéglátóinknak köszönhetően, nagyon szeretjük a helyet, de most valahogy ájultunk el. 

Sokan mondják, hogy kiprovokálom a dolgokat, vagy hogy belőlem sugárzik az ellenszenv. Ezt ki ki döntse el maga, az biztos, hogy mindig beleválasztok a dolgokba. Ez egy igazán patinás hely a maga nemében, nagy faasztalokkal a pincében, és hagyományos fekete-fehérbe öltözött pincérekkel. A hagyományból ugyanakkor, mintha megfakult volna a vendégszeretet és a kedvesség, mert még le se ültünk, a pincér kérdezte, mit hozhat inni. Én az utóbbi pár hétben nem hazudok, ha azt mondom, hogy Budapesten 10 különböző helyen kértem limonádét (egyik másik borzalom, pedig nem egy nagy dolog az elkészítése), így gondoltam itt is azt kérek, mert a víz után, számomra az egyik legjobb szomjoltó. Kérdésemre, hogy van-e limonádé, jött a picit lekezelő válasz, hogy itt bort szokás inni, majd miután érdeklődtem, hogy milyen teájuk van (mivel meg voltam fázva), kissé felháborodott válaszként azt kaptam, hogy nem tudja, utoljára ősszel szolgált fel teát, és elment szó nélkül. Én, egy pillanatra ledermedtem, hogy akkor most mi van? A többiek nekem álltak, hogy én mindig kihozom az embereket a sodrukból, de én tényleg nem csináltam semmit. Elvégre a pincér azért van, hogy a vendég kérdésire válaszoljon. Kedvesen. Még, azt se mondhatom, hogy tömve volt a hely, és stresszes rohangászás folyt, mint máskor. Pár perc után megkerült a pincér, kezében filteres dobozzal. Utána próbált kicsit kedvesebb lenni, én viszont sajnálattal konstatáltam, hogy csak Pickwick teájuk van, ami igen lehangoló számomra. Nem, azt mondom, hogy szálas teákat tartsanak, de filteres teából igen nagy a választék, és vannak százszor jobbak, mint a Pickwick. 

Az étlap hosszas tanulmányozása után majdnem mindenki velős pirítóst és szalontüdőt kért. 

A velős pirítós nem lett volna rossz, de az első harapásnál majdnem otthagytam a fogamat, sőt Eszter is, akinek adtam egy kis kóstolót. Az, hogy a kenyeret megpirítjuk még nem azt jelenti, hogy az egy-két napos kenyeret pirítjuk meg. Gondolom nem kell sokat taglalni, hogy egy friss kenyér pirítva is friss marad és roppan, nem pedig ropog, mint egy nem friss kenyér. Ami később vissza is köszönt azoknál, akik halászlét rendeltek. Tényleg nem tudom, egy vendéglátó hely, miért nem figyel oda, hogy mindig friss kenyér legyen. Szerintem ez nem egy olyan nagy dolog. Nem kell elkészíteni se, csak megvenni, mindig aznap, frissen. 

A velővel viszont nem volt gond, azt leszámítva, hogy túlzottan sós és borsos volt. Így egy szelet után, a második kezdett nehezen csúszni. Így sajnos nem tudott nagyon feldobni előételként, pedig a 600ft-os ár, rendben lenne. 

Ezután következett a szalontüdő zsemlegombóccal. Szomorú, de ez se tudta kiváltani elismerésem. A szószt én túl ecetesnek találtam, a gombóc pedig pont úgy, mint a velő, túlzottan sós és borsos volt. Magával a tüdővel nem volt bajom, az finom volt. Balázsnak viszont, minden nagyon ízlett.

Hárman halászlevet ettek, és ott is eltérő vélemények voltak. Ketten arra panaszkodtak, hogy teljesen szétfőtt a hal, Gellért viszont pont jónak találta az övét. 

Tavaly is ettem itt velős pirítóst, és nem ilyenek az emlékeim. Többször jártunk itt, és mindig nagy elégedettséggel távoztunk. Most viszont csalódás volt, nem tudom, hogy a színvonal csökkent, vagy pont sikerült kifogni egy rossz napot. Az árak 1.200-1.900 körül mozognak, ami a legfrekventáltabb helyen, és tekintve, hogy helyi nevezetesség, nagyon jónak számít. És persze az adagok se kicsik. Remélem, mihamarabb visszatérünk és jobb tapasztalatunk lesz, hiszen ez tényleg az a hely, amit az embernek ki kell próbálni, ha ellátogat Sopronba!

A szervezőknek ezúton is köszönjük a vendéglátást és a kedvességet! Mindig nagyon örülünk, ha Sopronba kell játszanunk. 

Teszt időpontja: 2013 június 22.  9400 Sopron, Fő tér 4.

Dani

Ladikos Fesztivál - Mecsér

Az árvíz végül megkegyelmezett a Ladikos Fesztiválnak, és bár a parttól távolabb került megrendezésre a fesztivál, de meg lehetett tartani. Az idő is nyáriasra fordult, tehát minden kiváló volt. Mecsér Győrtől nem messze található, és a fesztivál hangulata kicsit "kapolcsos" utánérzés volt. Meglepően sokan kilátogattak a rendezvényre. Ezúton is gratuláció a szervezőknek, hogy ilyen jól összehozták az árvizek ellenére, hiszen elég nagy kirakodás volt, lehetett korabeli ruhákban fotózkodni, agyagozni a gyerekeknek, és nagyon sok vendéglátó egység, árus kipakolt. 

A kürtős kalácsost nem kóstoltuk, mert előre tudjuk, hogy a nyáron még rengeteg helyen és mennyiségben fogunk fogyasztani. 

A hangulat tényleg annyira jó és közvetlen volt, hogy több helyen spontán zenélés kerekedett. Amire a fenti kép is bizonyíték.

A szervezők arra is figyeltek, hogy a fellépő művészek, ne szenvedjenek semmiben hiányt, így a sátorban vizet adtak, ami bármennyire egyértelmű nyáron (és egyébként is), sok helyen tapasztalható, hogy elmarad, nem figyelnek rá. Aminek külön örültünk, hogy vacsorát is kaptunk. Babgulyás és sertés, illetve marhapörkölt között választhattunk. Én a babgulyás mellett döntöttem. Már maga a látvány is jó, hogy az orrunk előtt készül igazi bográcsban az étel. 

Az íze finom volt, semmivel se lehet összehasonlítani a bográcsos és az otthon lábasban főtt ételeket. Egyedül annyi bajunk volt, hogy nagyon sósra sikeredett a leves, biztos a csülök miatt, így a végén már elég erősen kellett küszködni, sok kenyeret (Lipóti pékség!) és vizet fogyasztani mellé, hogy lemenjen. 

Mindenkinek ajánljuk a fesztivált, mert nagyon barátságos, közvetlen a hangulat.

Teszt időpontja: 2013 június 15. , Mecsér

Dani

Közösségépítés Jászfényszarun

Közösségépítő Napok voltak a hétvégén Jászfényszarun, ahol Radics Gigi és Kökény Attila előtt kaptunk helyet a műsorban. Bár, a két műfaj igen távol áll egymástól, de lehet pont ez volt a cél, hogy a különböző zenével hozzák egymáshoz közelebb az embereket. No, meg az ételekkel.

Hátul a közönség mögött volt felhúzva egy sátor, ahol a Cimbalom Csárda főzte az ételeket. A neve, mi esetünkben lehetne védjegy is. Bár, a sátor nem volt olyan hívogató, de ez ilyen helyen nem is fontos. Koncert után vendégül láttak minket, aminek nagyon örültünk. Nagyon kedvesen bántak velük. Azon pedig különösen meglepődtem, hogy ahhoz képest, hogy vidéken voltunk, és a csárda is egy kitelepült sátorban főzött, annyira figyeltek részletekre, hogy rendes tányér, evőeszköz, külön süteményes tányér, és kis villa is volt. Ezt még jobb helyeken se szoktuk meg. 

3 féle meleg étel közül választhattunk. Volt csirkepörkölt galuskával, töltött és rántott hús sültkrumplival, valamint a kedvenc a dödöllés csirke. Bár utóbbiban nem vagyunk biztosak, mert kakaspörköltet is emlegettek. A desszert sacher torta volt. 

A dödöllés csirkével kezdtem, amiben volt gomba és borsó is. Kifogást nem nagyon lehet találni. Nagyon jó falusi, gazdag ízek. 

A dödölle kifejezetten finom volt. Puha, szinte már krémes, de nem széteső. A szakács megosztotta velünk a receptet, de sajnos nem jegyeztem fel, mindenesetre elég hosszasan sorolta a hozzávalókat és az elkészítését. Meg van a titkos praktika, ami miatt ennyire finom. 

Már jól elteltem, de megkóstoltam a galuskás változatot is, valamint a töltött húst. Az utóbbi valahogy nem jött be annyira. Kicsit olajos volt a panír és a hús is. A galuska viszont megint csak remekelt. 

Desszertnek a már említett sacher torta volt, ami finom volt, csak túl édes a lekvár miatt. Nem a hagyományos egy réteg volt benne, hanem kettő. Így egy kis szelet után se tudott megenni az ember többet. De a tésztája és a csokimáz is rendben volt. Nem is mondanánk meg, hogy ez egy éttermi, cukrász készítmény, inkább azt hinnék, hogy valaki házilag csinálta. Szerettük.

Végezetül még megemlíteném, hogy ettünk bodagot is, ami más néven cigány kenyér. Ebben nem vagyok olyan jártas, kétszer ettem eddig életemben. A jó bodagnak is furfangosabb annál a receptje, mint sem hogy, egy kis liszt, élesztő és víz keveréke. Ízre ez nekem inkább hasonlított a kenyérhez, míg amit tavaly nyáron kóstoltam a Balatonon, teljesen különbözött tőle. Az sokkal érdekesebb, és különlegesebb volt, bár nehéz lenne megmondani, miben. Formára ez egy kerek kenyér volt, ott pedig egy hatalmas tepsiben kis kockákban voltak, és ízre sokkal édeskésebb, állagra sokkal kelt tésztásabb volt. 

Teli hassal és nagyon jó érzéssel távoztunk. Aki Jászberényben jár, mindenképp látogasson el ebbe a Csárdába, mert a kóstoltak alapján, nagyon gazdag ízvilággal rendelkeznek, amit kár lenne kihagyni!

Teszt időpontja: 2013 június 8. Jászfényszaru

Dani

Szimplakert - vega lecsó?

Előző héten a Szimpla Kertben játszottunk. Itt már többször voltunk és még leszünk is, úgyhogy igyekszek majd mindig mást kóstolni és arról beszámolni. Most előre tudtam mit fogok enni, mert tavaly ősszel, már kóstoltam a lecsót és koncert után éhesen, nagyon jól esett.

Nem vagyok nagyon otthon romkocsmák terén, de szerintem a Szimpla az egyik leglátogatottabb ilyen téren. Egyébként a Kazinczy utcában található, mint szinte az összes romkocsma. Amúgy nagyon hangulatos, óriási belső térrel, ganggal, külön koncertteremmel, ami új hangszigetelést kapott fél éve, így semmi nem szűrődik ki. Ez egy felől jó, mert a szomszédok és a kint beszélgetők se moroghatnak, viszont, aki koncertre tévedne be, vagy éppen két szám között egy cigit szív el, nem hallja, hogy most akkor bent elkezdtek-e már játszani, vagy merre kell menni. 

Éjszaka olyan nagy itt az élet, és annyi a külföldi, hogy egy gombostűt is nehéz leejteni. Engem személy szerint az ekkora tömeg már nem vonz. Pláne, hogy az óriási hangzavarban nagyon nehéz érteni egymás szavát. Azon felül, hogy az illemhelyeket azért jóval igényesebben kéne tartani, és ráférne némi felújítás a helyre, van bája így is.

Nos, rátérve a központi kérdésre, gondoltam lecsót rendelek, hiszen múltkor olyan finom volt. 850ft-ba kerül, ami nem éppen olcsó, de szép adag. A romkocsmák nem a legolcsóbb helyek közé tartoznak, amit nem bírok felfogni. Bár a Szimpla még az olcsóbbak közé tartozik. Ha, valaki tudja a választ, miért nem, szívesen meghallgatom!

10 perc alatt el is készült. Jár hozzá két szelet kenyér. Elkezdtem enni, de valahogy nem jött az az íz, amit fél éve éreztem. Ez nem tudom minek köszönhető. Adagra is kisebbnek tűnt, nem is volt annyira szaftos, de ami a legjobban fájt, hogy kolbász nem volt benne. Na, jó. Egy vékony karika. Össz-vissz.... Határozottan emlékszem, hogy a múltkori tényleg úgy meg volt pakolva és kolbász is jócskán volt benne, hogy alig bírtam vele. Most viszont elég szerény volt minden tekintetben. Amúgy ízre még mindig finom, és zamatos, de ez azért bosszant. A kenyér viszont tetszett. Gyanítom, hogy valami házi kenyér. Bár, bolti toast kenyérnek tűnik, és meg is rémültem, már tapintásra is éreztem, hogy ez nem az. Nagyon sűrű az állaga, még meleg volt. Puha, ízletes. Szerintem helyben készítik, ami plusz pont. 

Összességében finom volt, de elmaradt az előzőekhez képest. Az ára is picit több a kelleténél, de ízre finom, ami valamelyest kompenzál.

Teszt időpontja: 2013 június 5.  1075, Budapest Kazinczy utca 14.


Dani

Diószeg

A hétvégénket Diószegen töltöttük, ami Felvidéken a jelenlegi Szlovákiában található. Budapesttől kb. 220km, ami igazán nem sok. Szomorú, hogy a hivatalos adatok alapján 100 éve 10% volt a szlovákok aránya a javarészt magyar lakta városban, most azonban már 60%. 

Június elsejét írtunk, javában kéne tomboljon a nyár, ehelyett téli kabátban, kesztyűben 11 fokban vacogva léptünk fel. Mindezek ellenére nagyon jól éreztük magunkat, és nekünk is örültek mind a helyiek, mind a többi tánccsoport, akik a fesztiválra érkeztek.

Pénteken koncert előtt már meg is kaptuk a vacsoránkat, ami az egyik klasszikus menza fogás, a sült csirke rizzsel kombináció volt. Vissza ugrottunk térben és időben. A '90-es évek iskolás menza íze csapott meg minket. Amit lehet szeretni, vagy utálni. Valakiben jó emlékeket ébreszt, gondtalan gyerekkor, nyüzsgés, zsongás, valakiben pedig a rossz emlékeket, iskolai intők, tanulás, és ehetetlen koszt. Bennem az előbbit, és még ha nem is volt nagy adag, se nem nagy íz élmény, a török táncos gyerekek gyűrűjében elfogyasztani a vacsorát, tényleg olyan volt, mintha visszautaztunk volna az időben. Bár, Kico a harmonikásunk kissé rosszul viselte, hogy a 10 éves kisgyereke a kövön huzigálták a székeiket. 

(a színes poharak még dobtak az iskolai menza hangulatán)

Szállásunk a Komlos Panzio-ban volt, ami a kívül esik a városon, így városnézni nem lehet. Viszont jó a levegő, csend van, és a panzió területén egy termálfürdő található. A kinti rész még nem üzemelt, de bent van egy medence és 2 ücsörgős, áztatós rész. Mindez 6 euro, lehet kérni szauna+jakuzzi jegyet is, ami szintén 6 euro. Mivel szombaton csak késő este volt koncertünk, így az egész napot a fürdőben töltöttük, csak délben jöttünk ki a vízből ebédelni. 

A panzió nagyon igényes és jó. Tágas szobák, jó ágyak, ingyen wifi. Egyszóval minden igényünket kielégítette. Sajnos azonban az ételekről olyan sok jót nem tudunk mondani, ha csak azt nem, hogy az adagok óriásiak voltak. 

Szombati reggelink virsli zöldségekkel, és tea. Valamint pár szelet kalács és dzsem. 3 jó nagy darab frankfurti virslit kaptunk, amit nem tudom kik esznek, de én már nem szívesen. Pont most volt a hírekben, hogy a rántott hús, túrógombóc lekerül a menzákról, mert egészségtelen, de a párizsi, virsli az marad. Még a rántott hússal el tudok vitatkozni, hogy olajos, de hogy a túrógombócnak, mi a hibája, elképzelni nem tudom... Mindenesetre az illetékesek biztos tudják mi jó a kisiskolásoknak... (khmmm)

Ebédre lencseleves és csirkepörkölt volt nokedlivel. A levesre rákészültünk, mert mind szeretjük a lencsét, de egyöntetűen megállapítottuk, hogy nagyon vízízű és valószínű nem tejfölös, hanem tejszínes volt.

A csirkepörkölt tényleg gigantikus adag volt, alig bírtunk vele, viszont ennek se volt erős íze a borsosságát leszámítva. A galuska kifejezetten sótlan volt. Kaptunk hozzá uborkát, és kancsóban narancs levet. Mármint, valami narancs készítményt. Mindkettőt kis kanállal mérték. A helyen nem csak mi ettünk, hanem több néptánc csoport is, ami ugye nem kevés ember. 8 személyes asztalok voltak, és minden asztalra raktak egy kancsó narancslevet, meg egy kis tálka uborkát. És mivel se a zenész, se a táncos fajta nem csipeget, és amúgy is egy kancsó (kb. 1 liter) folyadék, vajmi kevés lehet 8 főnek, így folyamatosan kérnünk kellett az újabb adag uborkákat, és innivalókat, amit kicsit kelletlenül hoztak egy idő után. 

Igazán jól laktunk, de végül mindenki úgy döntött, hogy kér desszertet. Ami, nem járt az ebédhez. Palacsintát rendeltünk. Kicsit mókás volt, hogy megkérdeztük, milyen palacsinták vannak, és nem értették. Mondták, hogy hát palacsinta palacsinta. Miután mondtuk, hogy azt gondoltuk, de hogy milyen ízű. Erre is kissé zavarodottan néztek, majd mire megkérdeztük, hogy mivel töltik, már jött a válasz. Baracklekvárral. Mint kiderült, a "lekvár" az a dzsem volt, amit a reggelihez is kaptunk. Állagra a kenhetetlen kategória, ami darabos, és képtelenség elkenni, ízre pedig a cukros meghatározhatatlan gyümölcs íz. Ha nem nézünk oda, akkor epernek, vagy bármi más tetszés szerinti gyümölcsnek el tudnánk képzelni. A palacsinta tésztája alapvetően nem lett volna rossz, mert könnyű volt, és lyukacsos, viszont olajos, és ízetlen. Erre kis tejszínhab, pár gyümölcs, és fehér csoki, amit eleinte vajnak gondoltunk. Mindez 2,5 euroért (kb. 750ft). Kissé sokallom, ilyen helyen, ilyen minőségért. 

Miután ejtőztünk kicsit, még visszamentünk fürdeni, majd indultunk a koncert helyszínére. A rossz idő következtében végül bent tartották a koncertet, de volt kirakodó vásár, és szabad tűzön sütötték a pecsenyéket, amik az esti vacsoránkat szolgálták. Minket kitüntetett figyelemmel kezeltek egész ottlétünkkor, amiért nagyon hálásak vagyunk. Külön teremben vacsoráztattak minket, a helyi polgármesterrel együtt. Túlzás lenne állítani, hogy megéheztünk a kiadós ebéd után, de mit volt mit tenni, nem hagyhattuk magukra a finom húsokat. Elvégre nincs is jobb a szabad ég alatt, tűzön sütött húsoknál. 

Egy nagyon jó hangulatú koncertet adtunk ez után. Kicsit úgy éreztük magunkat, mint a nagy rocksztárok, mert egy csapat fiatal lány végig sikította az előadásunkat, ami lelkesítően hatott ránk. Mintha, egy nagy stadionban lettünk volna. Viszont elgondolkodtunk, hogy érdemes volt-e a délutáni szaunázásért fizetni, mert a színpadon olyan meleg és páratartalom volt, hogy patakokban folyt rólunk a víz. (Ha az ember előtt több tánc csoport, több órán át táncol ne csodálkozzon)

Másnap korán indultunk haza elfogyasztottuk reggelinket, ami felvágott némi sajt és a már "dicsőített" dzsem volt.

 Miután hangtechnikusunk Atis kaláccsal ette meg a felvágottat, így gondoltunk kérünk még egy kosárkával, de közölték, hogy elfogyott. Ez annak tükrében, hogy mi voltunk aznap az elsők az étteremben, igen különös, de beletörődtünk. 

Összességében a hely jó. Nincs messze Pesttől, el lehet jönni kikapcsolódni, a termálfürdő picike, de élvezhető. A szállásra panasz nem lehet. Az ételek, ami a Gasztronota gyengéje, elmegy. Nem tudjuk, hogy egyébként mennyibe kerülnek az ételek, a palacsintából gyanítjuk, hogy nem olcsók. Az adagokra nem lehet panasz, sőt! Viszont ízre és minőségre lenne mit fejlődni. 

Teszt időpontja: 2013 június 1-2.

Helyszín: Horne Saliby, Slovakia

Dani