Ha, mondani kell egy helyet, ahová biztosan szívesen járunk vissza az Sopron. Egyrészt a szervezők miatt, akik vendégszeretetükkel szinte lekenyereznek minket, másrészt a közönség miatt, akik nagyon szeretnek és rendre alig engednek lejönni a színpadról. Így volt ez idén is, hogy ellátogattunk a Szentivánéji Álom Fesztiválra.
Egyedül annyi árnyékolta jókedvünket, hogy az időjárás nem volt túl kegyes. Az viszont rejtély, hogy az utóbbi három szabadtéri koncertünk előtt és után közvetlen esett az eső, de amíg a színpadon voltunk elállt. Az is lehet, hogy köztünk van egy esőűző, vagy az égiek szeretnek minket.
Erre a fesztiválra mindig nagyon sokan látogatnak ki, nem csak Sopronból, de a környező országokból is. A helyszín nagyon jó, szép a tér, kicsit védett a hely, kézműves sörök, kirakodó vásár, és minden, ami egy ilyen fesztiválon kell.
No, és persze a Gyógygödör, ami Sopron egyik kultikus helye. Mi, rendszeresen itt eszünk vendéglátóinknak köszönhetően, nagyon szeretjük a helyet, de most valahogy ájultunk el.
Sokan mondják, hogy kiprovokálom a dolgokat, vagy hogy belőlem sugárzik az ellenszenv. Ezt ki ki döntse el maga, az biztos, hogy mindig beleválasztok a dolgokba. Ez egy igazán patinás hely a maga nemében, nagy faasztalokkal a pincében, és hagyományos fekete-fehérbe öltözött pincérekkel. A hagyományból ugyanakkor, mintha megfakult volna a vendégszeretet és a kedvesség, mert még le se ültünk, a pincér kérdezte, mit hozhat inni. Én az utóbbi pár hétben nem hazudok, ha azt mondom, hogy Budapesten 10 különböző helyen kértem limonádét (egyik másik borzalom, pedig nem egy nagy dolog az elkészítése), így gondoltam itt is azt kérek, mert a víz után, számomra az egyik legjobb szomjoltó. Kérdésemre, hogy van-e limonádé, jött a picit lekezelő válasz, hogy itt bort szokás inni, majd miután érdeklődtem, hogy milyen teájuk van (mivel meg voltam fázva), kissé felháborodott válaszként azt kaptam, hogy nem tudja, utoljára ősszel szolgált fel teát, és elment szó nélkül. Én, egy pillanatra ledermedtem, hogy akkor most mi van? A többiek nekem álltak, hogy én mindig kihozom az embereket a sodrukból, de én tényleg nem csináltam semmit. Elvégre a pincér azért van, hogy a vendég kérdésire válaszoljon. Kedvesen. Még, azt se mondhatom, hogy tömve volt a hely, és stresszes rohangászás folyt, mint máskor. Pár perc után megkerült a pincér, kezében filteres dobozzal. Utána próbált kicsit kedvesebb lenni, én viszont sajnálattal konstatáltam, hogy csak Pickwick teájuk van, ami igen lehangoló számomra. Nem, azt mondom, hogy szálas teákat tartsanak, de filteres teából igen nagy a választék, és vannak százszor jobbak, mint a Pickwick.
Az étlap hosszas tanulmányozása után majdnem mindenki velős pirítóst és szalontüdőt kért.
A velős pirítós nem lett volna rossz, de az első harapásnál majdnem otthagytam a fogamat, sőt Eszter is, akinek adtam egy kis kóstolót. Az, hogy a kenyeret megpirítjuk még nem azt jelenti, hogy az egy-két napos kenyeret pirítjuk meg. Gondolom nem kell sokat taglalni, hogy egy friss kenyér pirítva is friss marad és roppan, nem pedig ropog, mint egy nem friss kenyér. Ami később vissza is köszönt azoknál, akik halászlét rendeltek. Tényleg nem tudom, egy vendéglátó hely, miért nem figyel oda, hogy mindig friss kenyér legyen. Szerintem ez nem egy olyan nagy dolog. Nem kell elkészíteni se, csak megvenni, mindig aznap, frissen.
A velővel viszont nem volt gond, azt leszámítva, hogy túlzottan sós és borsos volt. Így egy szelet után, a második kezdett nehezen csúszni. Így sajnos nem tudott nagyon feldobni előételként, pedig a 600ft-os ár, rendben lenne.
Ezután következett a szalontüdő zsemlegombóccal. Szomorú, de ez se tudta kiváltani elismerésem. A szószt én túl ecetesnek találtam, a gombóc pedig pont úgy, mint a velő, túlzottan sós és borsos volt. Magával a tüdővel nem volt bajom, az finom volt. Balázsnak viszont, minden nagyon ízlett.
Hárman halászlevet ettek, és ott is eltérő vélemények voltak. Ketten arra panaszkodtak, hogy teljesen szétfőtt a hal, Gellért viszont pont jónak találta az övét.
Tavaly is ettem itt velős pirítóst, és nem ilyenek az emlékeim. Többször jártunk itt, és mindig nagy elégedettséggel távoztunk. Most viszont csalódás volt, nem tudom, hogy a színvonal csökkent, vagy pont sikerült kifogni egy rossz napot. Az árak 1.200-1.900 körül mozognak, ami a legfrekventáltabb helyen, és tekintve, hogy helyi nevezetesség, nagyon jónak számít. És persze az adagok se kicsik. Remélem, mihamarabb visszatérünk és jobb tapasztalatunk lesz, hiszen ez tényleg az a hely, amit az embernek ki kell próbálni, ha ellátogat Sopronba!
A szervezőknek ezúton is köszönjük a vendéglátást és a kedvességet! Mindig nagyon örülünk, ha Sopronba kell játszanunk.
Teszt időpontja: 2013 június 22. 9400 Sopron, Fő tér 4.
Dani
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése