Hétvégén három koncertünk volt, el is fáradtunk, de kellemesen kikapcsolódtunk Bükfürdőn.
Pénteken Kiscsőszön kezdtünk, ahová már visszajáró vendégek vagyunk a Pajta Fesztiválra. Hihetetlen, de 5 napos a fesztivál és nagyon sokan vannak. Ez a legkisebb falu A Somló térségben, mégis meg tudnak tartani egy ilyen fesztivált, ami nem kis dolog. Népzenei koncertek, és hagyományos programok várják az oda látogatókat. A mi koncertünk egy udvarban került megrendezésre, és nem kis meglepetésünkre megtelt az udvar, úgy hogy még a kapuban is álltak. Nagy diófa alatt játszottunk, körülöttünk kis gyereke rohangáltak, sokan a földön ültek, igazán a természetben érzi így magát az ember.
Koncert után vendéglátóink egyből elvittek minket vacsorázni, ahol a helyi tiszteletessel együtt paprikás krumpliztunk. Ízletesen elkészített étek volt, csak abban különbözött a hagyományos paprikás krumplitól, hogy nem kolbászból, hanem disznóhúsból készült. Így is nagyon zamatos volt. Hozzá savanyúság és kenyér, ami friss ropogós volt, melynek mindig nagyon örülünk. Szeretjük, ha ilyenre is odafigyelnek.
Este még kimaradtunk, és figyeltük, ahogy a főutcán táncol mindenki, és az arra elhaladó néhány autó, lelassít és nyugodtan megvárja míg mindenki arrébb megy. Vidéken más az élet.
Reggel még elköszöntünk a házigazdáktól, kiknek udvarán már javában ment a nagyüzemi hagymapucolás, és hús csontozás. Igen csak maradtunk volna egy jó kis pörköltre, de tovább kellett menjünk Bükfürdőre.
Bükfürdőre érkezvén egyből vittek minket ebédelni a Vadvirág Csárdába. Nagyon kellemes hely, nagy terasszal, ahol elfogyasztottunk egy nagyon finom vörösboros marhapörköltet.
Friss vegyes savanyúságot kaptunk hozzá, és bár nem volt limonádé, habozás nélkül mondták, hogy készítenek. Igaz, nem nevezném limonádénak, de örülök, hogy nem nyomták tele citrommal és annak is, hogy nem vonták kérdőre tekintetüket, hanem egyből a megoldáson gondolkodtak.
Gellért szerint ízetlen volt a pörkölt, nekem viszont nagyon is ízlett. Finom puhára főtt hús, ízesen, galuska is pont jó. Minden friss, érződik, hogy nem a mikróból kapták elő. Savanyúságban is tényleg minden volt, a paradicsomtól, a sima uborkán át, a savanyú uborkáig. Az étlapon 1700ft-ot írnak, ami teljesen rendben van. Pláne, ha azt nézzük, hogy 5 percre van a fürdőtől, tehát a turista forgalom is nagy lehet, mégse éreztünk egy percig se lehúzást, se spórolást.
Desszertnek én még kértem egy pisztácia parfét ribizli öntettel és egészen odáig voltam tőle. Nagyon kellemes, intenzív pisztácia ízzel, mégse tolakodóan, a parfé pont jó, hozzá házi (!) tejszínhabbal. Ennek csak az édességét hiányoltam, viszont nagyon üdvözítő, hogy nem a tubusból nyomták a habot, hanem ehhez is veszik a fáradtságot, hogy elkészítsék. A ribizli öntet hibátlan. Ez 850ft, ami desszerthez talán sok, de egyrészt nem kis adag, másrészt az íze kárpótol. Nem lenne érdemes kihagyni!
Kis pihenő után elnéztünk még a termál fürdőbe, szintén vendéglátóinknak köszönhetően. Eszter és Kico először csúszdázott, de tetszett nekik. Miután kiáztattuk magunkat, a többiek még visszamentek a szállodába, addig én úgy döntöttem körülnézek a vásárban. Szállásunk 1 percre a fürdőtől és a helyszíntől, így nem volt megerőltető.
Bár a kirakodás nem volt nagy, mintha tavaly picit több pavilon lett volna, így is találtam sok érdekes dolgot. Először is Cserkúti József szörpjéből kóstoltam és hoztam is egy üveggel. Fekete ribizli és meggy szörpöt árult. Utóbbi 750ft/ üveg-es árával szinte már nevetséges. Még a boltban is elkérnek ennyit, és az messze van a házitól. Lehetett kóstolni, és nem gyűszűnyit, hanem 2 decis pohárban mérte. Rejtély, hogy érheti meg, internetes elérhetőséget nem találtam sajnos, de ha valaki belefut, vásároljon, mert annyira friss, zamatos a szörp, mintha most préselte volna az ember.
Másodikként Horváth Antal került szemem elé, akitől már tavaly is vásároltam mézet. Nagyon kedves ember, jó humorral. Vérbeli eladó, aki mindenkit rá tud venni, hogy vásároljon. Kóstoltat és mesél a mézek hatásáról. Érti a szakmáját. Mivel jeleztem, hogy visszatérő vevő vagyok, sikerült alkudni is, de rafinált az öreg, mert az 1800ft-os kiírt árra, mikor közöltem hogy alkudjunk, mondta, hogy akkor 1900-ről indulunk. Bár csak több ilyen ember lenne a Földön, egyből mindenki jókedvű lenne.
Egyből Tóni bácsi mellett egy csöndes leányzó ült, aki húsokat árult. Tóni bácsi persze itt is besegített, át-át kiabált vicces dolgokat, amivel szegény lányt néha zavarba is hozta, de én ennek örülök csak igazán. Hisz sokkal jobban vásárol és akar vásárolni úgy az ember, ha megismeri az eladót és szimpatikus is, mintha csak arctalanul vesz valamit. Egy fiatal ember úgy döntött, hogy sertéstenyésztéssel fog foglalkozni és teszi mindezt a hagyományos úton. A honlapon minden információ elérhető több nyelven (!) és megtudtam, hogy be lehet jelentkezni náluk és falusi környezetben készítenek a vendégeknek ételt, italt. Nagyon jó kezdeményezés.
Végig kóstolva a húsokat, a füstölt dolgok, mint a töltött szűzpecsenye és a sonka nekem túl sós volt. Ellenben a tepertő és a szalámi (ami nekem inkább kolbász) nagyon ízletes, jó fűszerezésű volt. Utóbbiból vásároltam is.
Miután muszáj voltam visszatérni a szállásra és nem tudtam maradni, hogy az ifjú hölgynek segítsek én is árulni, amolyan Tóni bácsi stílusban, véget is ért a beszerző körút.
Koncert előtt még volt időnk és megvacsoráztunk, nagy meglepetésünkre régi ismerős hölgyünktől, akiket Pécset ismertünk meg egy éve a borfesztiválon. Kemencés lángost és lepényt készítenek. Pécsen már igen jól összemelegedtünk, köszönhető volt az elfogyasztott pálinka mennyiségének is. Akkor még Geri is beállt a pult mögé lepényt készíteni. Meg is növelte a forgalmat egyből, ahogy a vásárlókat invitálta.
Túrós lepényt kértünk mindnyájan, ami azt jelenti, hogy egy kerek lepényre túrós-tejfölös öntet megy, majd hagyma és pirított szalonna, kis fűszerrel, és összehajtogatják. Amolyan magyar gyros.
Fájdalom, de a füstölt, pirított szalonna olyan sós volt, hogy erősen kellett küzdenünk, hogy lecsússzon majd utána egy jó adag vízzel leöblíteni. Én tavaly nem kóstoltam, így nincs összehasonlítási alapom, de ez sajnos nem volt meggyőző. Sok helyen ott vannak egyébként, kint lesznek Kapolcson is, akkor vélhetőleg ismét tesztelek és meglátjuk. Egyébként, a megjelenés nagyon szép, pöttyös terítő, pöttyös kötényben dolgoznak, és roppant kedvesek.
Koncert után még a Sasfészek Büfében ettünk, ami felejthető volt, ha csak azt nem vesszük, hogy 2 palacsinta 200ft és mikor megkérdeztem, hogy milyen lekvárt raknak bele, szintén nem küldtek el, hanem mosolyogtak és előhozták a műanyag dobozt, majd adtak kóstolót. Én jobban meg is lepődtem szerintem, mint ők.
Mikrózva, tűzforrón nem a legjobb palacsinta, ettünk hot-dogot is, ami szintén átlagos volt, viszont uborkát és pirított hagymát is kaptunk bele, ami azért egy szinttel fentebb emeli, mint a fapadost.
Másnap reggel a Corvus Hotelben fogyasztottuk el reggelinket. Szokásos büfé reggeli. A rántottának nem tudnám megmondani, milyen mellékíze volt, azt se hogy zavaró-e, minden esetre feltűnt a többieknek is. Zöldségekből kissé gyenge volt a felhozatal, paradicsom nem is volt, helyette viszont volt paradicsomlé, amit elég ritkán láttam még, ilyen reggelik alkalmával. Így örömmel fogadtam. A multivitaminos italt, inkább nem jellemezném, az igen fájó pont. Mint a vidéki strand büféjében...Kenyér, és különböző zsemlék szép számmal voltak, a kalács puha és friss. Egy erős közepes, vagy gyenge négyes lenne értékelésnek.
Összességében nagyon jól éreztük magunkat a három nap alatt, utolsó nap Jászfényszarun nem ettünk semmit, de a kiscsőszi és bükfürdői szervezőknek, vendéglátóinknak, hatalmas köszönet! Nagy fokú gondoskodást tapasztaltunk, mindenre odafigyeltek, hogy jól érezzük magunkat. Reméljük mi is örömet szereztünk a közönségnek!
Teszt időpontja: 2013 július 12-13 Kiscsősz, Bükfürdő
Dani
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése