Rántott hús és a szendvics - FMH

A nemrég átadott FMH-ban (Fővárosi Művelődési Házban) játszottunk. Az épületnek még van hova fejlődnie, de ez nem az a blog, ahol ezt elemezzük, így térjünk is rá a muzsikusok egyik kedvenc ételére a rántott húsra. Amilyen egyszerű, nagyszerű és közkedvelt "fogás", mégis nagyon sok változata van, de annál kevesebb, ami jó ízzel fogyasztható. Sajnos ez utóbbi is közéjük tartozott. 

Lehet, hogy beszállítótól, de véleményünk szerint az éppen mellette üzemelő TESCO EXPRESS-ből származnak a hozzávalók. Vizes zsemle, ami valljuk be, sok háztartásban előfordulhat, főleg tízóraira, uzsonnára gyerkőcnek iskolába, de biztos sok társadalmi réteg fogyasztja még ezt az olcsó, de ízetlen, és lényegében semmit se érő zsemlét. Persze itt annyira nem lehet hibáztatni a szakácsot, mert ez előre készített. Azért olyan elvetemültek nem vagyunk, hogy friss házi zsemlét követeljünk minden helyre. Pedig, milyen szép álom is lenne, csak finomat és egészségeset étkezni mindenhol. Apropó, holnap Torkos Csütörtök!

Szóval a rántott hús... szép nagy vastag darab volt, ami egyből elindította a nyálelválasztásunk, de az első harapás után, jött a gyors csalódás. Nem lehet túl ecsetelni a dolgokat, nagyon olajos volt, és még egy pici sütés ráfért volna. Valamint sok zsírszövet is maradt a széleinél, amit annyira nem értékelünk. 

Erre pakoltak még egy salátát, picit megvajazták és kész is. Volt még sonkás és szalámis változatban, azokról se tudunk semmi érdemlegeset mondani. Ezen kívül kávét és ásványvizet kaptunk.

Mielőtt arra gondolna valaki, hogy nem becsüljük meg a dolgokat, nem erről van szó. Csupán arról, hogy lehet kevés pénzből, és kevés alapanyagból is minőségileg jobbat, és meghatározóbbat alkotni. Ez vonatkozik mindenkire, az otthon ülő háziasszonyoktól kezdve, a kis vendéglőkön át, a saját nevükben fürdő, de már korántsem olyan színvonalon működő éttermeknek. Ezért próbálunk küzdeni és tenni is. Az utóbbi időben a gasztronómiában jó irányú változások vannak. Reméljük ezt egyre többen követni fogják!

Teszt időpontja: 2013. január 25.

Dani

Eurosonic Festival, Groningen, Hollandia

Idén az a megtiszteltetés ért, hogy a Petőfi Rádió minket kért fel, képviseljük Magyarországot az Eurosonic Fesztiválon Hollandiában. Ez a legnagyobb zenei börze (angolul: showcase) és fesztivál, ahol 4 nap alatt éjjel-nappal koncertek mennek, és az összes fesztivál szervező ott tolong az egyszerű zenehallgatókkal egyetemben, és nézik, hogy melyik zenekarban van potencia, hogy meghívják a saját fesztiváljukra. Nem kisebb nevek fordulnak elő, mint a Glastonbury, vagy a Roskilde fesztivál, de ugyanúgy ott voltak a hazai SZIGET szervezői is. 

Látogatásunk igen rövid, de annál sikeresebb volt. Csak mentünk és már jöttünk is haza, sajnos csak egy napot töltöttünk ott, mert másnap már itthon volt koncertünk. Kintlétünk viszont maradandó maradt, mivel egy hajó hotelen kaptunk szállást. M.S. Rigoletto volt a neve. Ez előtt még nem volt szerencsénk ilyenen aludni.

Reggelinket is ezen a hajón fogyasztottuk. Ritka ilyen nagy svédasztalt látni, de tudni kell, hogy ez a hajó közlekedik is, egész Budapestig eljön, tehát van olyan, aki hosszú időt eltölt itt, így tényleg minden igényt ki kell elégíteni.

Elől szép hosszú asztalon balról jobbra haladva voltak az üdítők nagy kancsóban, alma, narancs, ananász. Külön víz is. Ezen felül tea vagy kávé. A teánál megjegyezném, hogy minőségben nem dobtam hátast, mivel 90%-ban Pickwick volt. Igaz sokféle, de ezzel meg az a probléma, hogy ha tegyük fel van 2-3 fahéjas, és az asztalnál négyen ülünk, és mind fahéjasat akarunk inni, akkor a pincér visszaszalad a konyhára, és után tölti? Persze nem hemzsegtünk reggelinél, és nem volt ezzel bajunk, de azért mégis. Volt még pár Rooibos tea is, de elenyésző. Mint nagy teás az is zavar, hogy rendszerint nem teás bögrét/csészét kapunk, hanem valami átmeneti kávésat. Bár, ha nem a mi szokásainkat nézzük, hogy 3 decis, vagy fél literes bögrével ücsörgünk a kanapén, hanem a régi hagyományokat, pl. angol teázás, akkor rendben van a kis csésze. A gond inkább azzal van, hogy a teás filtert meg nem a kis csészéhez méretezték. Így, ha abba csináljuk a teánkat, akkor vagy túl erős lesz, vagy hamarabb kell kivegyük. Elég macerás. 

Az italok mellett a felvágott részleg, ami nem volt nagy, 2 féle hús közül választhattunk, de azok minőségében jók voltak. Alatta 3-4 féle sajt, szintén nagyon finomak, kedvenc a füstölt volt. Ezután a zöldség-saláta részleg jött. Paradicsomot elvből nem eszek télen, amúgy is ritkán. (mármint ilyen felturbózott, fóliás paradicsomnak nevezett izéket) Eszter meg is jegyezte, hogy borzalmas íze volt. Én csak uborkát ettem, az rendben volt. Volt valami holland saláta féle, amit pontosan nem tudok micsoda, picit savanykás csemegeuborka-répa kombináció, párolva. Különleges, nekem ízlett. A tonhal saláta volt a kedvenc. Nagyon jól el volt találva, kár, hogy ebből csak kóstolóba szedtem. A ráksaláta viszont nagyon gyenge volt. Nem vagyok abban sem biztos, hogy friss volt. Az íze jellegtelen, az állaga pedig nem volt meggyőző. Külön is vált már a szaftjától, vagy valami szósztól. 

Ezután többféle vaj volt, a már megszokott kis kiszerelésben, de az piros pont, hogy nem csak egyféle, és nem Rama. Majd következtek a kenyerek. Itt voltam gondban, mert annyi féle közül lehetett választani, hogy végigkóstolni egy alkalommal lehetetlen. Egy zabpelyhes, korpás zsemlét választottam, majd utána még ettem egy friss meleg császár zsemlét. Előbbi kimondottan ízlett, utóbbi talán a forrósága ellenére élménynek jó volt, de ízre keveset adott. Ezen felül volt még barna kenyér, mindenféle magvas, többféle zsemle, baguette, pirítós. Külön toronyba mellette, a kis lekvároktól a nutellán át, a mogyorókrémig minden. Külön még tálkában két féle lekvár. 

A hátsó asztalon pedig 3 féle müzli, 2 féle gyümölcskompót. Ezen felül külön aszalt gyümölcs ágy (datolya, füge, szőlő, narancs) és friss gyümölcs kosár (banán, alma, mandarin)

Meleg ételre is gondoltak, bár ebből nem volt olyan erős a felhozatal, és nem is volt olyan jó. Rántotta, ami sótlan volt, sült bacon, ami viszont eléggé oda volt sülve, így borzalmasan sós volt, és húsgolyó, amiért nem rajongok így az kimaradt. 

És, ha még valaki éhes maradt, 2 féle joghurt közül választhatott. Én a málnásat ettem, ami már be volt kavarva, meg is volt édesítve. Ennek nagyon finom íze volt. Eszter a sima naturt választotta baracklekvárral. 

Én a végét még megfejeltem két mini croissant-nal, és egy kis müzlivel. Majd igaz, hogy tele voltam, de annyira csábított a püspökkenyér, hogy egyet megettem. Ilyet még nem láttam, hogy a közepét marcipánnal töltik meg, picit gyümölcsös íze is volt. Öröm volt, hogy a marcipán, nem ilyen kamu marcipán volt, hanem rendes igazi. Nagyon etette magát, nem is volt túl édes. A kenyér tésztája is nagyon el volt találva. A történethez tartozik, hogy megtudtunk a pék magyar! Innen is gratulálunk. Egyébként a személyzet többsége is magyar volt, a takarítók, a recepciós, a bárpultos, a pék. Véletlen hozta így a sor össze őket. Mi örültünk nekik, jót beszélgettünk velük.

Összességében mondhatni, hogy jó volt a reggeli, nagy választék, de az apró hibák, mint egy rántotta sótlansága, vagy a bacon túlzott sóssága, ami igazából igen egyszerű fogás, kicsit csúnyán hat az összképben. 

Vacsoránk már nem a hajón fogyasztottuk, hanem egy nagy, külön erre a célra felállított kantinban. Mondhatnánk inkább azt, hogy egy vadnyugati saloon-ban.

Rengeteg embert kellett kiszolgálni, de nagyon jól ellátták a feladatot. Mindenkinek megvolt adva az időpont, hogy mikor mehet enni, így gondolom ki tudták számolni, hogy mikor mennyien lesznek. Szinte sorba se kellett állni, máris adták az ételt. Gondolom nem akartak rizikózni se a hazai konyhával, se azzal, hogy valami különlegeset készítenek, így talán ahhoz nyúltak, amivel nem lehet nagyon mellé lőni.

Bolognai volt salátával. Hozzá kenyér (inkább baguett), és egy gyümölcs, valamint innivaló. 

Nagyon szép adagot szedtek, és kellemes meglepetés volt, hogy mikor végeztünk az evéssel, a tányérokat összeszedő fiú rákérdezett, hogy kérünk-e még. Balázs és Peti még kértek, és kihozott még egy ekkora adagot. Ami, azért jól esik a zenészeknek, mert tényleg, sokszor utazás, rohanás ide-oda, és nagyon rendszertelenül tudunk enni. Van, hogy az adag nem elég, amit adnak, de ugye egy jegy van, egyszeri adag, és néha éhes marad az ember. Olyankor kellemetlen lehet kuncsorogni még egy tányér levesért, vagy másodikért, szóval az ilyen dolgokat nagyra értékeljük. 

A bolognai igaz kicsit sótlan volt alapból, de arra adunk plusz pontot, hogy megszórták tengeri sóval, ami egyrészt jóval minőségibb, mint a sima társai, másrészt, mikor eszi a picit sótlan ételt az ember, akkor ez így bomba módjára kellemesen megdobja. Tetején friss (!) bazsalikom, ami ismét egy csemege, mellette pedig rukkola saláta volt, különböző magvakkal. Félve írom le a fenyőmagot, mert nem vagyok benne biztos, és picit drága mulatság is lenne, de se nem napraforgó se nem tökmag, bár utóbbira inkább hasonlított. Pici paradicsom is került bele, és kapribogyó. Az ízek remek harmóniában voltak. Arányok eltalálva. Dicsérni tudjuk. 

Teszt időpontja: 2013 január 10.

Dani

Pótkulcs a meglepetések helye

Mielőtt belekezdenék, előre elnézést kérek a nem túl jó minőségű fotóért, de ebben a kis klubban igen kevés a fény, így nehéz fotózni.

A Pótkulcs a meglepetések helye. Több szempontból is. Először is azért, mert igen nehéz az utcáról észrevenni. Sokszor koncertezünk itt, de mindig nagyon kell figyelnem, hogy megtaláljam a bejáratot. Bár tény, hogy mindig este megyek, így nehezebb. Aztán meglepetés, ahogy belépünk a kapun, egy kis kertben találjuk magunk. Kicsit dzsungelszerű, de pont ezért hangulatos. Kis pavilon, terasz, kint cigiző emberek, és folytonos nyüzsgés. Az egésznek van egy nagyon jó hangulata bája, ami eltér pl. a Kazinczy utcai romkocsmáktól. Az eltérés jó irányba értendő.

Következő meglepetés bent éri az embert. A külső után, már a belső kicsit lepukkantabb. Na, nem annyira, csak mint a szokásos romkocsmák. Ezzel nincs is semmi baj. Nem rég volt festés a lenti teremben, ahol a koncertek szoktak lenni, tehát nem mondható, hogy elhanyagolják.

Szeretünk ide járni. Talán mondhatni, hogy a népzenészek gyűjtőhelye, de sok más ember is megfordul itt. És vissza is tér, ha egyszer volt itt. Kicsit mást kap, mint a többi kocsmában. Mi pedig azért szeretjük, mert olyan szűk helyre kell bezsúfolódjunk, nincs színpad sem, így a közönség szó szerint a szánkban van. Ez ad egyfajta intimitást is a dolgoknak. A rajongóink is szeretik ezt a helyet, nagy bulik szoktak kerekedni, volt olyan, hogy nem csak a saját, hanem a hangszereink testi épségét is igen féltettük, mikor a koncert vége felé egy emberként táncolt az egész tömeg, és tódultak ránk.

És végül, ami az igazi meglepetés, hogy itt van konyha. De nem ám, csak olyan. Bizton állíthatom, hogy tényleg az egyik legjobb a városban! Nem, itt nem a szokásos házi hamburger, vagy a lecsó (bár az is van) és egyéb egyszerű, magyaros, gyorsan elkészülő, már már street food-nak is beillő ételeket lehet kapni. Itt rendesen éttermi fogások vannak. Mind külalakra, mind ízre, és árra is. Bár utóbbi, elfogadható 1000-1700 forint körül mozog, ami nagyon rendjén való ilyen minőség, és mennyiség esetén. Sokszor ettünk itt és még fogunk is, így nem kell félni, mindent meg fogunk ismertetni. A sztrapacska az egyik kedvenc, de van itt töltött pulykától elkezdve, halászlén keresztül minden. Na, de nem kell megijedni, és egyből azt mondani, hogy ennyi mindent nem lehet jól elkészíteni. Mert, ugye egy valamit magára adó étterem ( és ez nem étterem, hanem kocsma ) nem csinál nagy kirakodó vásárt, hanem egymáshoz illeszti az étlapon kínált dolgokat. Itt sincs ez másképp. Itt nincs étlap, ahová minden fel van írva. Itt egy nagy tábla van, jó magasra kiakasztva, és minden nap krétával írják ki, hogy mi az amit aznap sütnek. Ez 5-6 féle ételt jelent naponta. Nem sok, de pont elég. Garantáltan mindenki talál valami finomat magának, még a vegetáriánusok is.

Mi karácsony előtt jártunk ott utoljára, és akkor egy töltött dagadót ettünk, főtt krumplival. 

A képen is látszik az igényes elkészítés. Nem kis adag, igen laktató is. Egy rossz szót sem tudok rá mondani. A töltelék nagyon ízletes. Picit borsos, de én még örülök is neki. A krumpli se túl kemény, se túl lágy. Nem ilyen vizes krumpli, amit csak úgy megeszünk, hanem megjegyezzük, hogy ez jóféle. A szaft is remekül passzol az egészhez. Igazából keveset tudok mondani róla, mert úgy jó, ahogy van. 

Tessék elmenni a Pótkulcsba és letesztelni! Mindennek tetejébe, nagyon jó koncertek szoktak lenni, így még ad hozzá egy élményt. 

Teszt időpontja: 2012. december 20.

Dani