Nem csak az étel számít, hanem a hozzáállás is!

Hétvégén Győrben jártunk a Fröccsfesztiválon és Dobán a Somló Hangján.

Győrben immár IX. alkalommal rendezik meg a Fröccsfesztivált a főtéren. A tér hatalmas, több ezer ember volt kint a fesztiválon, nem is értjük, miért nem építenek egy jóval nagyobb színpadot erre a rendezvényre. Árusokban nem volt hiány és találtunk egy újdonságot is. Ízesített mézet. Ami azt jelenti, hogy gyümölcs sűrítménnyel, péppel keverik össze és így árulják üvegben. Málna, görögdinnye, bodza, narancs, de még csoki ízben is kaphatunk. Én legjobbnak a málnást ítéltem, de miután vagy 10 félét végigkóstoltam, egyre édesebbnek éreztem őket, ami bizonyára az én hibám. Egy parfümériában is pár illat megszagolása után, már mindent egyformának ítélünk. A honlapon viszont még több információt találni.

Két világrekord kísérlet is született a fesztiválon. Az egyik a leghosszabb melegszendvics a másik pedig a legnagyobb fröccs lett.

A jól sikerült koncert után bőgősünk Gyuszika ismerősei mutattak nekünk egy jó hamburgerezőt a Pingwin Szerájt, 10 perc sétára a főtérről.

Kívülről azt hinné az ember, hogy egy kocsma. Belépve se változik a helyzet, mivel csak dohányzóasztal van, és egy pici pult, ahol kérni lehet. Több féle hamburger kínálnak, a Mammuttól elkezdve a Betyár burgerig. Az árak nagyon rendben vannak, pláne, hogy a normál méret bőven üti az átlagos hamburgereket. És itt most nem a McDonald's-ra gondolunk. Ízre is rendben találtunk mindent. Sőt. Finomnak ítélhetjük. Sokkal jobb, mint a múltkori Egerben kóstolt. 

Az, hogy honnan jött a fatányéros kiszolgálás nem tudjuk, mert a helyhez sehogy se passzol, mi viszont szerettük. Plusz pont. Ellenben igen sok mínusz pont jár a személyzetnek. Olyan flegmán és kelletlenül vették fel a rendelésünket, egy mosoly sem hagyta el az arcukat. Mikor a wifi jelszó iránt érdeklődtünk, és közölték, hogy nem adhatják meg, mert azon megy az online rendelés, kissé furcsának találtuk, mert nem filmeket akarunk letölteni, hanem szokásos közösségi médiás tevékenységeket folytatni (facebook, instagram, levelezés), ami valljuk be, nem generál bődületes adatforgalmat. Ezt poénnal akartuk elütni, hogy akkor online rendelnénk meg az ételt, hátha így megadják a kódot, olyan tekintetet kaptunk vissza, amit nem szabadna látnunk egy vendéglátó egységben dolgozó arcán sem. Kisebb félreértés volt az italok terén, de már nem akartam ezzel problémázni, hagytam magam "rábeszélni" a nagy üvegre.

Miután kiültük, ránk szóltak, hogy nem lehet dohányozni az asztalnál. Én ennek örülök is, viszont azt mondták, hogy a másik asztalnál már lehet, ami egy méterre volt. Hogy ennek mi értelme van, arra levélben szívesen várom a válaszokat, mert nem tudom megfejteni.

Még egy furcsaság történt, ami nem tudjuk, hogy PingWin szokás-e, mindenesetre előbb hozták ki a desszertet, majd rá pár percre a hamburgert. Ennek se értjük az okát... Ki az aki, a desszerttel kezd? Megkérdeztek minket? 

Ezeket az apróbb mozzanatokat eltekintve, hogy a személyzettel nem tudtunk sehogy sem azonosulni és furcsán éreztük magunkat, amit ettünk az jó volt. 

Geri kért egy Betyár burgert, ami jóval nagyobb volt mint a feje. Megette és még utána a desszert is csúszott.

A zsemle amúgy friss, a hús pogácsa óriási, jól átsült, ízletes, semmi mócsing, érződik, hogy húsból készült, jó fűszerezéssel. A zöldségek is frissek, nem spóroltak vele.

Desszertnek csokis-meggyes galuskát kértünk. Újabb fejtörés, hogy ha a hamburgert szép fatányéron hozták ki, akkor a desszertet miért műanyag dobozban kell kihozni? Azon pedig már fenn se akadunk, hogy vajon miért hívják galuskának? Nem jöttünk rá, hogy mit ettünk, de inkább valami piskótára (babapiskóta?) hasonlított, de semmiképp se volt galuska. Az ízére nem panaszkodunk, finom volt, bár kicsit retro. Egy ilyen helytől persze, nem kulináris élvezeteket várunk, tehát nem is szóljuk meg. Hasonló helyekhez mérten kimagaslónak mondanánk, csak ne lenne az a műanyag doboz. 

A kései vacsora után egyből mentünk tovább Dobára a Somló Hangja Fesztiválra, ahová rendszeres visszatérők vagyunk. A szervezők nem panaszkodnak, sokan vannak, mi mégsem látunk akkora embertömeget. Egész napos programok, lovas bemutató, hagyományos gyerek játszóház, kézműves foglalkozás. Amolyan kis Kapolcs. Viszont egyáltalán nem zsúfolt. A táj gyönyörű. Egy domb tetején található az Erdődy-kastély, ennek aljában a nagyszínpad. Lemenő napnál játszani, a kastélyban és a nézőkben gyönyörködni felemelő. A park védett, nagy sétákat lehet tenni. Ha, megfáradtunk a fák között több boros és pálinkás pavilon padjainál foglalhatunk helyet és ihatunk, majd körbe nézhetünk a vásárban, ahol sajtos, mézes, lekváros és egyéb kézműves portékák vannak. 

Miközben nézelődtünk, arra járt a Falatnyi Pékség vezetője, aki meginvitált minket egy kóstolóra, mert akkor sütötték ki a túrós-meggyes rétest. Ez nem a hagyományos rétes, hanem a sváb fajta, ami kelt tésztás. Áradozni ritkán szoktunk, de ez az íz, mindent vitt! A tészta puha, a túrós töltelék pont eléggé édes, a meggy olvadt benne, és a tetején biztos volt cukros kenés, mert az még külön dobott az ízen, ahogy ettük. Mivel dél időben voltunk, nem akartam többet enni, még egy burgonyás pogácsát kóstoltunk. Szintén nagyon finom, omlós. Egyszerűen hibátlan. Minden évben kint vannak egyébként. Családilag sütik a finomságokat, volt még kis pizza karika, kakaós kalács, perec. Tavaly vettem tőlük medvehagymás pogácsát, és akkor is emlegettem jó hosszan magamban. Most már tudom, hogy ők voltak akkor is. A rétest egy nagyon finom gyümölcslével öblítettem le, amit a Hazai Piac készít. 100%-os minden termék, homoktövis, fekete ribizli, szilva és még sok más. Legjobban a chilis meggy tetszett. Az viszont annyira nem, hogy a honlap árait böngészve jóval olcsóbb, mint amennyiért a helyszínen árulták.

Egyébként nincs nagy titok. Kemencében csinálják, ami garancia arra, hogy az ember az igazi ízeket kapja. No, és persze semmi adalékanyag. 

A fesztiválon főzőverseny is volt, amit nem kóstoltunk egyéb bokros teendőink miatt, de éhen nem maradtunk, mert gondoskodtak róla, hogy a fellépők maximálisan jól érezzék magukat, így ebédre hentes tokánnyal kínáltak minket, méghozzá maga a polgármesterné!

Persze mellé pálinka és bor is akadt. Nagyon nagy szeretet övezett minket és persze a többi fellépőt is, amit mi egy jó koncerttel igyekeztünk meghálálni. Bármilyen kis gesztus, még ha az ember nem is gondolná, hihetetlen sokat tud lendíteni mindkét félen, hogy jobban érezze magát. Minket szinte doppingol, hogy azt látjuk kedvesek velünk, kínálnak minket, szeretettel fordulnak hozzánk. Persze hosszú barátság is ez a Somló Hangja szervezőivel, de ha ez nem lenne, minden szervezőnek ajánljuk, hogy jöjjenek el, nézzék meg, hogy működik egy ilyen fesztivál. Nem lehet rosszul játszani ezután, mikor azt érezzük, hogy szeretnek minket, nem csak árucikk, és egy fellépő zenekar vagyunk, akik adnak egy műsort és tovább állnak, hanem mintha családtagok lennénk. Ilyenkor még az se érdekel minket, hogy a hangbeállás nem tökéletes, és esetlegesen nem halljuk jól magunkat a színpadon. 

No, de hogy a legnagyobb meglepetéssel zárjuk a sort, nemsokkal zárás előtt még visszamentem a réteseshez, hogy degeszre egyem magam. Fájdalom és szomorúság lett úrrá rajtam, mikor kiderült, hogy mind elfogyott és nem is készítenek már újat, mivel pár óra múlva zárnak. Kérdeztem, hogy dugiba sincs-e véletlen. Netán megégett kis vége, de sehol semmi. Mit volt mit tenni búsulva távoztam. Aztán koncert kezdés előtt nem sokkal állok a fa alatt és látom, hogy a rétes osztag jön a domboldalban, mind fehér egyenruhában és egy tepsi van a kezükben. Annyira kedvesek voltak, vagy csak szomorú tekintetem hatotta meg őket, de nekiálltak és kisütöttek még egy tepsi rétest külön nekünk. Nehezen találtam szavakat. Ritka, hogy meg lehessen lepni engem. 

Megsúgom, hogy a magyarpolányi rétesesek ott lesznek a vasvári rétesnapokon és augusztus 20-án a Mesterségek Ünnepén. Vasvárra mi is megyünk, reméljük ismét találkozunk!

Kaptunk még egy üveg pálinkát és bort is, az ott kiállítóktól, amit nagyon köszönünk! Köszönjük az egész szervezőségnek és a közönségnek azt a mérhetetlen kedvességet, amit kaptunk. Kívánjuk, hogy sokáig legyen ez a fesztivál és legyen minél nagyobb híre! Látogassák sokan!

Teszt időpontja: 2013 július 20-21 Győr, Doba

Dani

Pajtától a wellness-ig

Hétvégén három koncertünk volt, el is fáradtunk, de kellemesen kikapcsolódtunk Bükfürdőn.

Pénteken Kiscsőszön kezdtünk, ahová már visszajáró vendégek vagyunk a Pajta Fesztiválra. Hihetetlen, de 5 napos a fesztivál és nagyon sokan vannak. Ez a legkisebb falu A Somló térségben, mégis meg tudnak tartani egy ilyen fesztivált, ami nem kis dolog. Népzenei koncertek, és hagyományos programok várják az oda látogatókat. A mi koncertünk egy udvarban került megrendezésre, és nem kis meglepetésünkre megtelt az udvar, úgy hogy még a kapuban is álltak. Nagy diófa alatt játszottunk, körülöttünk kis gyereke rohangáltak, sokan a földön ültek, igazán a természetben érzi így magát az ember.

Koncert után vendéglátóink egyből elvittek minket vacsorázni, ahol a helyi tiszteletessel együtt paprikás krumpliztunk. Ízletesen elkészített étek volt, csak abban különbözött a hagyományos paprikás krumplitól, hogy nem kolbászból, hanem disznóhúsból készült. Így is nagyon zamatos volt. Hozzá savanyúság és kenyér, ami friss ropogós volt, melynek mindig nagyon örülünk. Szeretjük, ha ilyenre is odafigyelnek. 

Este még kimaradtunk, és figyeltük, ahogy a főutcán táncol mindenki, és az arra elhaladó néhány autó, lelassít és nyugodtan megvárja míg mindenki arrébb megy. Vidéken más az élet.

Reggel még elköszöntünk a házigazdáktól, kiknek udvarán már javában ment a nagyüzemi hagymapucolás, és hús csontozás. Igen csak maradtunk volna egy jó kis pörköltre, de tovább kellett menjünk Bükfürdőre.

Bükfürdőre érkezvén egyből vittek minket ebédelni a Vadvirág Csárdába. Nagyon kellemes hely, nagy terasszal, ahol elfogyasztottunk egy nagyon finom vörösboros marhapörköltet.

Friss vegyes savanyúságot kaptunk hozzá, és bár nem volt limonádé, habozás nélkül mondták, hogy készítenek. Igaz, nem nevezném limonádénak, de örülök, hogy nem nyomták tele citrommal és annak is, hogy nem vonták kérdőre tekintetüket, hanem egyből a megoldáson gondolkodtak. 

Gellért szerint ízetlen volt a pörkölt, nekem viszont nagyon is ízlett. Finom puhára főtt hús, ízesen, galuska is pont jó. Minden friss, érződik, hogy nem a mikróból kapták elő. Savanyúságban is tényleg minden volt, a paradicsomtól, a sima uborkán át, a savanyú uborkáig. Az étlapon 1700ft-ot írnak, ami teljesen rendben van. Pláne, ha azt nézzük, hogy 5 percre van a fürdőtől, tehát a turista forgalom is nagy lehet, mégse éreztünk egy percig se lehúzást, se spórolást.

Desszertnek én még kértem egy pisztácia parfét ribizli öntettel és egészen odáig voltam tőle. Nagyon kellemes, intenzív pisztácia ízzel, mégse tolakodóan, a parfé pont jó, hozzá házi (!) tejszínhabbal. Ennek csak az édességét hiányoltam, viszont nagyon üdvözítő, hogy nem a tubusból nyomták a habot, hanem ehhez is veszik a fáradtságot, hogy elkészítsék. A ribizli öntet hibátlan. Ez 850ft, ami desszerthez talán sok, de egyrészt nem kis adag, másrészt az íze kárpótol. Nem lenne érdemes kihagyni!

Kis pihenő után elnéztünk még a termál fürdőbe, szintén vendéglátóinknak köszönhetően. Eszter és Kico először csúszdázott, de tetszett nekik. Miután kiáztattuk magunkat, a többiek még visszamentek a szállodába, addig én úgy döntöttem körülnézek a vásárban. Szállásunk 1 percre a fürdőtől és a helyszíntől, így nem volt megerőltető. 

Bár a kirakodás nem volt nagy, mintha tavaly picit több pavilon lett volna, így is találtam sok érdekes dolgot. Először is Cserkúti József szörpjéből kóstoltam és hoztam is egy üveggel. Fekete ribizli és meggy szörpöt árult. Utóbbi 750ft/ üveg-es árával szinte már nevetséges. Még a boltban is elkérnek ennyit, és az messze van a házitól. Lehetett kóstolni, és nem gyűszűnyit, hanem 2 decis pohárban mérte. Rejtély, hogy érheti meg, internetes elérhetőséget nem találtam sajnos, de ha valaki belefut, vásároljon, mert annyira friss, zamatos a szörp, mintha most préselte volna az ember. 

Másodikként Horváth Antal került szemem elé, akitől már tavaly is vásároltam mézet. Nagyon kedves ember, jó humorral. Vérbeli eladó, aki mindenkit rá tud venni, hogy vásároljon. Kóstoltat és mesél a mézek hatásáról. Érti a szakmáját. Mivel jeleztem, hogy visszatérő vevő vagyok, sikerült alkudni is, de rafinált az öreg, mert az 1800ft-os kiírt árra, mikor közöltem hogy alkudjunk, mondta, hogy akkor 1900-ről indulunk. Bár csak több ilyen ember lenne a Földön, egyből mindenki jókedvű lenne.

Egyből Tóni bácsi mellett egy csöndes leányzó ült, aki húsokat árult. Tóni bácsi persze itt is besegített, át-át kiabált vicces dolgokat, amivel szegény lányt néha zavarba is hozta, de én ennek örülök csak igazán. Hisz sokkal jobban vásárol és akar vásárolni úgy az ember, ha megismeri az eladót és szimpatikus is, mintha csak arctalanul vesz valamit. Egy fiatal ember úgy döntött, hogy sertéstenyésztéssel fog foglalkozni és teszi mindezt a hagyományos úton. A honlapon minden információ elérhető több nyelven (!) és megtudtam, hogy be lehet jelentkezni náluk és falusi környezetben készítenek a vendégeknek ételt, italt. Nagyon jó kezdeményezés.

Végig kóstolva a húsokat, a füstölt dolgok, mint a töltött szűzpecsenye és a sonka nekem túl sós volt. Ellenben a tepertő és a szalámi (ami nekem inkább kolbász) nagyon ízletes, jó fűszerezésű volt. Utóbbiból vásároltam is.

Miután muszáj voltam visszatérni a szállásra és nem tudtam maradni, hogy az ifjú hölgynek segítsek én is árulni, amolyan Tóni bácsi stílusban, véget is ért a beszerző körút. 

Koncert előtt még volt időnk és megvacsoráztunk, nagy meglepetésünkre régi ismerős hölgyünktől, akiket Pécset ismertünk meg egy éve a borfesztiválon. Kemencés lángost és lepényt készítenek. Pécsen már igen jól összemelegedtünk, köszönhető volt az elfogyasztott pálinka mennyiségének is. Akkor még Geri is beállt a pult mögé lepényt készíteni. Meg is növelte a forgalmat egyből, ahogy a vásárlókat invitálta. 

Túrós lepényt kértünk mindnyájan, ami azt jelenti, hogy egy kerek lepényre túrós-tejfölös öntet megy, majd hagyma és pirított szalonna, kis fűszerrel, és összehajtogatják. Amolyan magyar gyros.

Fájdalom, de a füstölt, pirított szalonna olyan sós volt, hogy erősen kellett küzdenünk, hogy lecsússzon majd utána egy jó adag vízzel leöblíteni. Én tavaly nem kóstoltam, így nincs összehasonlítási alapom, de ez sajnos nem volt meggyőző. Sok helyen ott vannak egyébként, kint lesznek Kapolcson is, akkor vélhetőleg ismét tesztelek és meglátjuk. Egyébként, a megjelenés nagyon szép, pöttyös terítő, pöttyös kötényben dolgoznak, és roppant kedvesek. 

Koncert után még a Sasfészek Büfében ettünk, ami felejthető volt, ha csak azt nem vesszük, hogy 2 palacsinta 200ft és mikor megkérdeztem, hogy milyen lekvárt raknak bele, szintén nem küldtek el, hanem mosolyogtak és előhozták a műanyag dobozt, majd adtak kóstolót. Én jobban meg is lepődtem szerintem, mint ők. 

Mikrózva, tűzforrón nem a legjobb palacsinta, ettünk hot-dogot is, ami szintén átlagos volt, viszont uborkát és pirított hagymát is kaptunk bele, ami azért egy szinttel fentebb emeli, mint a fapadost.

Másnap reggel a Corvus Hotelben fogyasztottuk el reggelinket. Szokásos büfé reggeli. A rántottának nem tudnám megmondani, milyen mellékíze volt, azt se hogy zavaró-e, minden esetre feltűnt a többieknek is. Zöldségekből kissé gyenge volt a felhozatal, paradicsom nem is volt, helyette viszont volt paradicsomlé, amit elég ritkán láttam még, ilyen reggelik alkalmával. Így örömmel fogadtam. A multivitaminos italt, inkább nem jellemezném, az igen fájó pont. Mint a vidéki strand büféjében...Kenyér, és különböző zsemlék szép számmal voltak, a kalács puha és friss. Egy erős közepes, vagy gyenge négyes lenne értékelésnek.

Összességében nagyon jól éreztük magunkat a három nap alatt, utolsó nap Jászfényszarun nem ettünk semmit, de a kiscsőszi és bükfürdői szervezőknek, vendéglátóinknak, hatalmas köszönet! Nagy fokú gondoskodást tapasztaltunk, mindenre odafigyeltek, hogy jól érezzük magunkat. Reméljük mi is örömet szereztünk a közönségnek!

Teszt időpontja: 2013 július 12-13 Kiscsősz, Bükfürdő

Dani

Teli a has (Kaláka Fesztivál - Eger, Muzsikál az erdő - Mátraalmás)

Minden évben megrendezik a Kaláka Fesztivált, ahová szintén visszatérő vendégek vagyunk. Az egri vár nagyon jó helyszín, mivel egyrészt az ember koncerteket hallgathat, ugyanakkor turistáskodhat is. Megtekintheti a várat, gyönyörködhet a kilátásban, vagy akár bemehet a panoptikumba is. A fesztivál mindenki számára tart csemegét, hiszen utánunk például Palya Bea, majd a Pannonia Allstarts Ska Orchestra játszott. És hárman mást stílust képviselünk, így nem mondható, hogy egysíkú fesztivál lenne.
Az időjárással is szerencsénk volt, mint egy héttel előtte Sopronban, ahol szintén mint itt is, koncert előtt és után esett, de közben alig.
Mivel, hamar odaértünk, így szokásosan Eszterrel körbenéztünk, és ettünk egy langallót, más néven kemencés lángost.

Előre elég sok el volt már készítve, és nem is rakták be a kemencébe, picit felmelegíteni, de azért még langyos volt. A 600ft-os ár, már már annyira sztenderdre van belőve, hogy bármelyik fesztiválon járunk, ezt az árat látjuk, függetlenül attól, hogy az árusok mindig mások.

Ízre finom volt, de azért nem kiemelkedő. Én szeretem ha a feltét dúsan van meghintve, itt mérsékelt volt, viszont rakhattunk rá extra csípős paprikát, ami viszont tényleg úgy csípett, hogy potyogtak a könnyeim.

Koncert után még hátramentünk a sátrakhoz, mert előre kinéztem magamnak, hogy most kürtőskalácsot fogok enni. Ezt már múltkor is említettem az egyik bejegyzésben, hogy várok a megfelelő pillanatra, mert a nyáron úgyis sok lehetőség lesz rá, és jót akarok enni. És bizony beleválasztottam. Nagyon jó a tésztája, a feltét is gazdagon ráragad. A kürtőskalács már annyira divatos, hogy szerintem elment kicsit a kommersz irányba, és mindenhol egyen íze van. Ha, forró akkor még jobban érződik rajta az élesztő, és általában finom, édes, de nem ragad meg az emberben. Ez viszont más.

Le is fotóztam a cégért, kerestem interneten, de nem találtam meg. Mindenesetre, ha Egerben jár a kedves olvasó, akkor ez után nyomozzon, mert nagyon finom, és 500ft-ért kapjuk a normál nagyságú feltekert kalácsunk, ami jó ár.

A napnak viszont még nem volt vége, miután visszamentünk a szállásra, gondoltuk picit mászkálunk az éjszakában, és éhesek is voltunk, mert a koncert, ami elképesztően jó hangulatban telt, kivette az erőnket. Így esett, hogy bementünk a Dobó térre, és éjfél tájban még nyitva levő helyeket kerestünk. Ebből a szempontból is jól teljesít Eger, mert van egy utca, ahol sorra érik egymást a kiülős, evős, ivós helyek, amik még ilyen későn is nyitva vannak, konyha is üzemel. Éhen tehát nem maradunk. 

A Retro Burger nevezetű helyre jutott a választásunk. Vegyesek az érzéseink, mert az adagok gigászi nagyok, viszont minőségileg már vannak kifogásolható dolgok. 

Ha, jól emlékszem 800-1400ft között mozogtak a hamburgerek. Méretre óriási, ember legyen a talpán, aki megeszi, viszont nekem már a húspogácsa se volt szimpatikus, így inkább a gyros tálat választottam, ami 1300ft körül van.

Adagra ez is óriási, viszont ízre erősen felejthető. A hús és a sültkrumpli is kicsit olajos volt, valamint semmitmondó ízű, mint ahogy az öntet is. Jó nagy adag saláta járt hozzá, ami túlnyomó részt uborkából állt. Leküzdöttem, de nem ez volt a legegészségesebb, amit ettem. Pedig a gyrost is el lehet készíteni jól. Budapesten egymás hátát érik a gyrososok, és bár több a rossz, mint a jó (nagy számok törvénye folytán), de lehet találni akár a körúton, vagy a Király utcán, és még több másik helyen is olyan gyrosost, ahol nem az az érzésünk, hogy gyorsételt eszünk, vagy szemetet az éjszaka közepén, hanem igen is odafigyelnek arra, mit szolgálnak fel. Kevés hely van, de van! Nos, erről az egri helyről ez nem mondható el. De mindenképp pozitívum, hogy késő éjszaka is nyitva vannak, és óriásiak az adagok. 

2. nap

Az éjszakát Egerben töltöttük, ugyanis szombaton Mátraalmáson játszottunk, így nem mentünk haza, cserébe turistáskodtunk Egerben. Reggel kényelmesen felkeltünk, a kávé-cigi után, pedig elindultunk reggeliző-ebédelőt keresni 11 óra tájékán. A piacnál lyukadtunk ki, ahol találtunk is egy éttermet, ami déltől nyit, így leültünk szembe a Piactér Fagylaltozó és Rétesboltba. A cím Katona tér 5. Egyből felírjuk az 5 csillagot és az erősen ajánlott plecsnit. 

Egy picike hely, a cégér alig látszik a hangszerbolt felirattól, de muszáj betérnie az erre látogatónak. Nagyon családias hangulat, a legapróbb részletekre is figyelnek. Régi, aranyos faszékek, piros pöttyös terítő. A pult mögött az edények úgy, ahogy a sütőből kijöttek, régi edényben pihennek és várják, az éhes vevőket. Nem kérdeztem, de el tudom képzelni, hogy a kínálat mindig változik. 

Az árak egységesen 200ft/szelet. Én egy kapros-túrossal kezdtem, amire balgán azt hittem, hogy sós. Direkt nem akartam édessel kezdeni a napot. Első harapásnál csalódott voltam, hogy nem sós, viszont az íze mennyei volt, így nem sokat bánkódtam. Annyira a házias íz dominál, és minden annyira tökéletes harmóniában van. Muszáj voltam, megkóstolni egy répásat is, melynél közölték, hogy diós-mogyorós, úgyhogy ha, netán érzékeny lennék... de mivel nem vagyok, így azt is megettem. Ennek is fenséges íze volt, és ahogy a fotón is látható, még a tányérra is ügyelnek. Nem csak ám, fehér tányér, ahogy a legtöbb helyen. Ha, valaki tényleg igényes, és szereti, vagy legalább is nyitott az ilyen dolgokra, az ilyen, annyi pluszt tud adni! Az eladók is kedvesek, udvariasak, a betérő, visszajáró vendégeket névről ismerik. Geri pogácsát kért, és raktak rá neki ajándékba pár medvehagymásat is, hogy kóstolja meg. Látszik rajtuk, hogy szeretetből csinálják, és ez az, amit semmivel nem lehet pótolni. 

Miután elüldögéltünk és beszélgettünk, majd gyorsan körbeszaladtunk a piacon, már mentünk is ebédelni. Mondanom sem kell, hogy bár nem voltak sok a két sütemény, mégis kellemesen elteltem vele. Ezek után egy ebéd. Ráadásul nem madár adag... Sikerült rosszullétig enni magam. De, ne szaladjunk ennyire előre.

Gyuszika ajánlotta ezt az éttermet, mert ő már evett itt, így közvetlen a piac mellett található, kör alakú étterembe mentünk, melynek Elefanto a neve. 

Nagyon hangulatos hely, szintén ügyelnek a részletekre, ami még a mosdóban is nyomon követhető, ugyanis az ajtón is elefántok vannak, valamint elefántos kiegészítők díszítik az amúgy elegáns mosdót. Nekem ez is külön pontot jelent, ha a mellékhelyiség is igényes. És ez az!

A belső tér is szép, mi viszont a teraszt választottuk. A pincér roppant udvarias volt. És itt térnék arra vissza, hogy Sopronban, vajon én vétettem-e, hogy a pincért "mertem" faggatni. Ugyanis szerintem, egy pincér nem csak abból áll, hogy kihozza, azt amit rendelek, hanem válaszol az esetleges kérdéseimre, tanácsol, segítséggel lát el, mindenek előtt kedves. Nos, ez itt maradéktalanul teljesült. Ezúton is gratulálunk a helynek!

Sört, és limonádét rendeltünk. Utóbbi az 500ft-os árával csábított, ami fél litert jelentett. Ha, volt gyenge pontja az étteremnek, akkor ez volt az egyetlen. Egyrészt szinte melegen érkezett ki, de kérésre azonnal hoztak nekünk jeget, másrészt az íze viszont nagyon semmilyen volt. Víz, citromlé, és pár narancs-citrom karika beledobálva. Ez továbbra sem limonádé. Tényleg annyi helyen ittam mostanában, de nem értem, miért nem lehet normális limonádét csinálni? Vagy legyen a házi vonal, és akkor tényleg limonádé legyen, de facsarjanak bele citromot, és rostos legyen, ízesítsék meg kis cukorral, vagy legyen a divatosabb, kicsi szirup, menta és egyéb hozzáadott plusz. De, semmiképp se a víz-citromlé, mert az csak víz és citromlé. Most, hogy kibosszankodtam magam térjünk rá az ételekre.

A kínálat hatalmas, már már zavarba ejtő. Én biztos voltam, hogy a táblán hirdetett málnakrémleves mandulaforgáccsalt választom, viszont a főétellel gondban voltam. Ekkor kértem a pincér segítségét, hogy mit válasszak. Meg se rezdült az arca, hanem egyből készségesen válaszolt. Miután mondtam neki, hogy a pasta és a pizza azért nem szimpatikus, mert vajon jól készítik-e, vagy csak azért van az étlapon, hogy legyen ilyen is, nem megsértődött, hanem biztosított, hogy nagyon erősek a pasta terén. Na, én ilyen választ várok! És hiszek neki. Meggyőz, hogy nyugodtan választhatom. És nekem ez elég, pedig gondolkodtam, hogy netán halat egyek. Miután nézegettem, hogy akkor melyik pasta legyen, jött az újabb segítség. Térült, fordult és közölte, hogy tudja ajánlani, a vargányás parmezános pastat, ami nincs rajta az étlapon. Balázzsal nyomban ezt választottuk. Majd egy perc múlva ismét kijött, és mondta, hogy tudják cifrázni, hogy kacsamájat is adnak hozzá. No, kérem. Szerintem ennél többet nem is kell mondani. A helyet érdekli, hogy mit eszünk. Törődik velük. Sőt, mi több. Le akar nyűgözni. Mondanom se kell, egyből mindketten módosítottuk a rendelést, immár a kacsamájas, vargányás tagliatellére. 

Nemsokára érkezett a málnakrémleves. Hááát... Már láttam, hogy gondban leszek. Nem egy kis csésze érkezett, hanem egy nagy tányér. Az íze, tökéletes. A mandulaforgácsok ropogtak, a tejszínhab pedig finom. A felénél, már telítődtem. Nagyon erős málnaíz, sűrű, krémes. Nem lehet hova fokozni. Egyszerűen olyan, amilyennek lennie kell.

Ezután érkezett a pasta, egy igen cseles tányérban. Mint egy UFO, vagy egy fordított kalap. Azt hinné az ember, hogy bébi adag, de nagyon mély tányér ez, és szép adag. A díszítésre is figyelnek. Külön hoztak parmezánt. Ezt sem tudtuk kifogásolni. Nagyon krémes, tejszínes. A kacsamáj pedig, olyan pluszt adott hozzá. Még sose hallottam/kóstoltam így együtt, de én is el fogom készíteni, mert nagyon harmónikus a vargányával. 1800ft-ért, szinte ajándék. Ez vidéki ár, és nagyon szeretjük is ezért. Pesten, egy ezressel többet is elkérnének, már ha tudnának ilyen finomat csinálni. Vagy lecsalnák az adag felét. Már csak azt sajnáltam, hogy annyira tele voltam, hogy a fülemen folyt ki az ebéd, de jó kisfiú módjára nem hagytam ott. Egy ilyen fogást!

Geri egy egyszerű paradicsomos pennét kért, de elmondása szerint, nagyon finom, erős fokhagymás szósz volt. Csak dicsérni tudta. 

Ha, nagyon szőrszálhasogatóak akarunk lenni, akkor még az étlap szakadtságát, és elnyűttségét tudnánk felhozni. Valamint, hallottuk, hogy az egyik asztalnál elnézést kértek, hogy már csak egy étlapot tudnak hozni. A hely viszont még csak félig se volt tele. Mi lehet, akkor ha mondjuk befut egy busznyi csapat? Akkor várni kell az étlapra? Ezek a gondolatok, viszont számunkra semmit nem vesznek el abból a tényből, hogy az egyik legjobb ár/érték arányú étteremben fogyasztottunk el, egy nagyon finom és bőséges ebédet. Szintén csillagos ötös, és a feltétlen ki kell próbálni kategóriába sorolandó. Gratulálunk, és köszönjük az élményt! Távozáskor, még egy jó adag 10%-os kupont is a kezünkbe adtak, ha máskor is arra járnánk.

Nos, miután támolyogva, szinte kigurultunk a helyről, az az ötletünk támadt, hogy másszuk meg a minaretet. Persze teli hassal 97 lépcsőfok. Sok köszönet nem volt benne, pláne, hogy Balázs ment másodiknak, és a beléptető hölgy, nem mondta, hogy talán Balázsnak nem kéne megpróbálni, ugyanis a 80. lépcsőfoknál már annyira szűkült, hogy majdnem beszorult, így vissza kellett fordulni és mögötte mindenkinek. Így Gellérttel és további turistákkal, ismét nekilendültünk. Teli hassal, a tériszonyt legyőzve, remegő lábakkal jöttünk lefelé, majd visszavonszoltuk magunkat a szállásra, ahol ejtőztünk egy rövidet. 

Kis pihenő után, indultunk Mátraalmásra, ahol a Muzsikál az erdőn léptünk fel, szintén nem először. Itt is ugyanúgy, mint előző nap, koncert előtt és után esett. Minket megkímélt. Ez a program számomra olyan furcsa, hogy ki az, aki kilátogat erre a rendezvényre, amit mindig más helyszínen tartanak meg, de működik. Pestről is sokan jönnek mindig, és más helyekről is. Egyébként nagyon jó kezdeményezés, túrák, programok, koncertek. Felüdülés kiszakadni, és ellátogatni erre a rendezvénysorozatra. A helyszín mindig különleges. Most is az volt. Egy domboldalban kis patak mellett játszottunk. Bár, eléggé hideg volt, és a hangszereknek ez nem kedvez, mi jól éreztük magunkat, és a közönség is.

Koncert után, vendéglátóinktól kaptunk töltött káposztát, amiért óriási sorban állás volt szünetben.

Sajnos mivel én a koncert után ettem, mivel annyira tele voltam addig, így kihűlt a káposzta, azt is a kocsiban visszafelé sikerült megenni, a lejtős úton lefelé. Nem mondom, hogy a legjobb módja az étkezésnek, és hogy nagyon oda tud az ember figyelni az ízekre, de amit éreztem, az rendben volt. Házias, szép káposzták, amit az asszonyok óriási kondérban rakosgattak egymás mellé. Hazafelé és az éjszaka hátralevő részén azon gondolkodtam, hogy miért ettem ennyit, és hogy a fele bőven elég lett volna. 

A két nap alatt annyit ettem, mint máskor egy héten összesen, de megérte ennyi finomságot megkóstolni és új helyeket felfedezni. 

Egerben mindenki látogasson el, és ha már ott van, keresse fel ezeket a helyeket, Mátraalmásra pedig mindenki menjen kikapcsolódni, friss levegőt szívni, és kopogtasson be az egyik ház ajtaján, és kérje meg a ház asszonyát, hogy készítsen valami finom ételt!

Teszt időpontja: 2013 június 28-29

Dani

Szentivánéji Álom Fesztivál - Sporon

Ha, mondani kell egy helyet, ahová biztosan szívesen járunk vissza az Sopron. Egyrészt a szervezők miatt, akik vendégszeretetükkel szinte lekenyereznek minket, másrészt a közönség miatt, akik nagyon szeretnek és rendre alig engednek lejönni a színpadról. Így volt ez idén is, hogy ellátogattunk a Szentivánéji Álom Fesztiválra. 

Egyedül annyi árnyékolta jókedvünket, hogy az időjárás nem volt túl kegyes. Az viszont rejtély, hogy az utóbbi három szabadtéri koncertünk előtt és után közvetlen esett az eső, de amíg a színpadon voltunk elállt. Az is lehet, hogy köztünk van egy esőűző, vagy az égiek szeretnek minket.

Erre a fesztiválra mindig nagyon sokan látogatnak ki, nem csak Sopronból, de a környező országokból is. A helyszín nagyon jó, szép a tér, kicsit védett a hely, kézműves sörök, kirakodó vásár, és minden, ami egy ilyen fesztiválon kell. 

No, és persze a Gyógygödör, ami Sopron egyik kultikus helye. Mi, rendszeresen itt eszünk vendéglátóinknak köszönhetően, nagyon szeretjük a helyet, de most valahogy ájultunk el. 

Sokan mondják, hogy kiprovokálom a dolgokat, vagy hogy belőlem sugárzik az ellenszenv. Ezt ki ki döntse el maga, az biztos, hogy mindig beleválasztok a dolgokba. Ez egy igazán patinás hely a maga nemében, nagy faasztalokkal a pincében, és hagyományos fekete-fehérbe öltözött pincérekkel. A hagyományból ugyanakkor, mintha megfakult volna a vendégszeretet és a kedvesség, mert még le se ültünk, a pincér kérdezte, mit hozhat inni. Én az utóbbi pár hétben nem hazudok, ha azt mondom, hogy Budapesten 10 különböző helyen kértem limonádét (egyik másik borzalom, pedig nem egy nagy dolog az elkészítése), így gondoltam itt is azt kérek, mert a víz után, számomra az egyik legjobb szomjoltó. Kérdésemre, hogy van-e limonádé, jött a picit lekezelő válasz, hogy itt bort szokás inni, majd miután érdeklődtem, hogy milyen teájuk van (mivel meg voltam fázva), kissé felháborodott válaszként azt kaptam, hogy nem tudja, utoljára ősszel szolgált fel teát, és elment szó nélkül. Én, egy pillanatra ledermedtem, hogy akkor most mi van? A többiek nekem álltak, hogy én mindig kihozom az embereket a sodrukból, de én tényleg nem csináltam semmit. Elvégre a pincér azért van, hogy a vendég kérdésire válaszoljon. Kedvesen. Még, azt se mondhatom, hogy tömve volt a hely, és stresszes rohangászás folyt, mint máskor. Pár perc után megkerült a pincér, kezében filteres dobozzal. Utána próbált kicsit kedvesebb lenni, én viszont sajnálattal konstatáltam, hogy csak Pickwick teájuk van, ami igen lehangoló számomra. Nem, azt mondom, hogy szálas teákat tartsanak, de filteres teából igen nagy a választék, és vannak százszor jobbak, mint a Pickwick. 

Az étlap hosszas tanulmányozása után majdnem mindenki velős pirítóst és szalontüdőt kért. 

A velős pirítós nem lett volna rossz, de az első harapásnál majdnem otthagytam a fogamat, sőt Eszter is, akinek adtam egy kis kóstolót. Az, hogy a kenyeret megpirítjuk még nem azt jelenti, hogy az egy-két napos kenyeret pirítjuk meg. Gondolom nem kell sokat taglalni, hogy egy friss kenyér pirítva is friss marad és roppan, nem pedig ropog, mint egy nem friss kenyér. Ami később vissza is köszönt azoknál, akik halászlét rendeltek. Tényleg nem tudom, egy vendéglátó hely, miért nem figyel oda, hogy mindig friss kenyér legyen. Szerintem ez nem egy olyan nagy dolog. Nem kell elkészíteni se, csak megvenni, mindig aznap, frissen. 

A velővel viszont nem volt gond, azt leszámítva, hogy túlzottan sós és borsos volt. Így egy szelet után, a második kezdett nehezen csúszni. Így sajnos nem tudott nagyon feldobni előételként, pedig a 600ft-os ár, rendben lenne. 

Ezután következett a szalontüdő zsemlegombóccal. Szomorú, de ez se tudta kiváltani elismerésem. A szószt én túl ecetesnek találtam, a gombóc pedig pont úgy, mint a velő, túlzottan sós és borsos volt. Magával a tüdővel nem volt bajom, az finom volt. Balázsnak viszont, minden nagyon ízlett.

Hárman halászlevet ettek, és ott is eltérő vélemények voltak. Ketten arra panaszkodtak, hogy teljesen szétfőtt a hal, Gellért viszont pont jónak találta az övét. 

Tavaly is ettem itt velős pirítóst, és nem ilyenek az emlékeim. Többször jártunk itt, és mindig nagy elégedettséggel távoztunk. Most viszont csalódás volt, nem tudom, hogy a színvonal csökkent, vagy pont sikerült kifogni egy rossz napot. Az árak 1.200-1.900 körül mozognak, ami a legfrekventáltabb helyen, és tekintve, hogy helyi nevezetesség, nagyon jónak számít. És persze az adagok se kicsik. Remélem, mihamarabb visszatérünk és jobb tapasztalatunk lesz, hiszen ez tényleg az a hely, amit az embernek ki kell próbálni, ha ellátogat Sopronba!

A szervezőknek ezúton is köszönjük a vendéglátást és a kedvességet! Mindig nagyon örülünk, ha Sopronba kell játszanunk. 

Teszt időpontja: 2013 június 22.  9400 Sopron, Fő tér 4.

Dani