Hollandia 5. nap

Utolsó napunkon Vierakkerbe látogattunk. Nem tudomHollandiában falunak, községnek vagy csak egy átmenő helynek nevezik-e, mindenesetre 350-en laknak itt a 2010-es népszámlálás szerint. Itt már a GPS sem működik. Tulajdonképpen ez egy nagy erdősség, ami gyönyörű szép. Az autó út, másfél nyomvonal, míg a bicikliknek mindkét oldalt van sáv. Aki ide elvetődik, mindenképp tegyen egy sétát, van erdei útvonal is.

És egy gyönyörű templom is található itt. Érdemes bemenni és megpihenni, elgondolkodni a világ dolgairól, ha már odáig eljutott az ember.

No de térjünk vissza a gasztronómiához. Közvetlen a templom mellett van egy nagyon szép ház, amiben koncertek, színházi előadások, és egyéb rendezvények szoktak lenni. Ahhoz képest, hogy a világ végén van ez a hely, és azt hittük senki sem jön meghallgatni minket, úgy tömve volt az egész, hogy még a pótszékek se segítettek, álltak az emberek, és már valakit be se engedtek tűzvédelmi okok miatt. Volt olyan, aki Németországból (kb. 50km-re) jött erre a koncertre.

Különleges élmény volt számunkra, hogy koncert után összepakolták a székeket, és egy nagy asztalt terítettek meg nekünk a terem közepére. Nagyon hangulatos volt az óriási üvegajtókkal, gyertyákkal és halk jazz zenével a terített asztalnál ülni.

Előételnek ezt a különleges kenyeret, igen kenyeret kaptunk. Mindenki azt hitte, hogy kakaós kalács. Tévedtünk. Magvas, leginkább a baguette-hez hasonlítanám. Hozzá vajas zöldfűszeres krém. Nagyon selymes, könnyen kenhető. Remek előétel.

Ez után már kicsit érdekesebb volt, amit kínáltak. Nem tudom, hogy kedvességből vagy tényleg, de azt mondták nekünk, hogy ez magyar specialitás. Mi csak néztünk kerek szemekkel, hogy talán mi vagyunk tudatlanok, de ilyet mi még itthon nem kóstoltunk, nem is láttunk. 

Nos, úgy nézett ki a dolog, hogy egy nagy tepsiben tálalták a főételt, ami állt egy törtkrumpli alapból. Ez szokásos holland módra teljesen sótlan volt. Erre rádobtak egy darált húsos ragut, megspékelve kis kaliforniai paprikával, végezetül a tetejére vastag réteg reszelt sajtot szórtak. Ha, netán valaki ráismer melyik magyar étel ez, a szerkesztőségi címünkre várjuk a megfejtést. :)

Mellé párolt zöldség és a sótlanság ellensúlyozandó, túlsózott szósz, melyben egész sült bacon szalonna és póréhagyma volt. Gondolom nem számoltak a bacon sós mivoltával, hogy sütésnél jobban kidobja a sós ízét. Összekeverve a krumplipürével egész kellemes volt.

Desszertet én külön kértem magamnak, mert jól akartam zárni a vacsoránk. Sikerült is. Bár a választék nem volt nagy, -kézi bonbon és almás torta- előző is csábító volt, de túl pici az ára viszont túl nagy, így az utóbbit választottam. Ez elvileg egyszerű sütemény, de igen csak el lehet bukni rajta. Vagy a tésztája lesz ragadós, netán túl linzer szerű, száraz, szétesős, vagy az alma túl szottyadt. Itt semmilyen hibát nem tudtam felfedezni. A tésztája tökéletes volt. Almával jól megpakolták, mégse nyomta agyon a süteményt, talán azért is mert többféle almafajta volt belerakva. Mellé tejszínhab, nem tudom hogy házi vagy bolti, de nem esett össze öt perc után, és nem éreztem rajta semmi mellékízt, amiért sokszor nem szeretem a bolti felrázós tejszínhabot. Ez az egyik legjobb almatorta, amit eddig ettem. És még egyszer mondom, hogy a hely is nagyon hangulatos, a környék nyugalmat áraszt. A felszolgáló személyzet is kedves, mosolygós volt, ami valljuk be, az étel után a legfontosabb szempont. Érdemes ide elnézni!

Teszt időpontja: 2012 november 25.

Dani

Hollandia 4. nap

Negyedik napunkon Amszterdamba vettük az irányt. Itt volt időnk kicsit várost nézni is, és csöppet gondolkodni azon, hogy hova üljünk be. No, persze velünk a látszat ellenére nem olyan könnyű, mert mindenki mást akar enni, valaki a gyrost kedveli, valaki a különleges ízekre vágyik és mindig a helyit kutatja, van aki inkább alszik, mint eszik... szóval nem könnyű. Mivel a harmonikásunk jóvoltából voltak magyar ismerősök kint, így ők segítettek a választásban. Így esett, hogy a Pancake Corner-ben kötöttünk ki.

Először be se akartunk menni, mert a hely zsúfolásig tele volt. Aztán csak kaptunk egy asztalt. Állítólag mindig ekkora a forgalom. Érzékeltetni alig ha lehetne. Mintha egy óriási pályaudvaron lennénk. Iszonyat tolongás, zaj, nyüzsgés. Ha, kulturált nyugodt étkezést szeretne az ember, akkor messzire kerülje el. Viszont, ha át akarjuk venni a holland barbárságot, mindenféle kevert életérzést, és igazi nagyvilági embernek akarjuk érezni magunkat, akkor ennél jobb helyet, akarva se találhatnánk. A falon tv-k mindenütt. Egyszerre nézhetjük az MTV-t és a foci mérkőzést. De míg MTV-ből csak egy csatorna van, addig amerikai foci kb. 4-5 különböző csatorna kínálatát vonultatja fel. A helyiek pedig ide jönnek nézni a meccseket. Na, ebből már lehet sejteni, hogy nem kevesen vannak. A másik csalogató dolog viszont, ami a turistákat vonzza be, az az hogy, 10 euróért korlátlan fogyasztás van, például a bordára. Mivel éhesek voltunk, no és vállaljuk be azt, amit a tömeg, így e mellett döntöttünk. 

Ahhoz képest, hogy micsoda tömeg van bent, gondolom reggeltől estig, a pincérek nagyon pörögtek, és alig kellett várjunk 10-15 percet, már hozták is az ételeket. (Pedig 20 percet mondtak, mikor kérdeztük, hogy mennyi idő)

Íme a 10 eurós fogás, ami ha elfogy, hozzák a következőt.

Többféleképpen lehetett kérni. Én a hagyományos barbecue szósz sült krumpli variációt választottam, ez a legnépszerűbb, de volt másféle szósz, másféle krumplival. Hozzá ketchup és egy kis ruccola saláta is. Felhívnám a figyelmet, a képen ugyan nem látszik, de a borda alatt volt, még egy majdnem ugyan ekkora borda. Tehát alapból KÉT bordát hoznak ki. Ha ez elfogy, intesz és hozzák a következőt. Mindez 10 euróért  A rekord állítólag 7 ilyen tál. Gondolom nem kell mondjam én egy ilyen után már szuszogtam. Bár, tény, nem szoktam nagy mennyiségeket enni. Az oldalas ízletes volt, különösen a barbecue szósszal, de azért a hazai oldalas simán veri. Most gondolkodom, hogy házi oldalason kívül valaha én ettem-e máshol? Mindenesetre, ahogy mi szoktuk készíteni és én ettem, az jóval fokhagymásabb egyrészt, másrészt sokkal sültebb, ropogósabb, zamatosabb. Ez kicsit olyan amerikai életérzés volt, hogy nagy adag, eteti magát, megjegyzi az ember, de ha a szívére teszi a kezét, mégsem ez volt élete legjobbja. Kifogás viszont nem eshet, rendesen el volt készítve, tényleg ízletes, a saláta friss, sült krumpli is olyan, mint egy jó sült krumpli. A Barbecue szósz meg pont annyi volt a húson, hogy az ember már nem is kívánta ketchupba mártogatni, hogy ne vigye el az ízét. Nos, ez 10 eurót bőven megér. Nem beszélve a már említett zsivajról, és hogy az ebédünk vége felé a már teljesen telített helyre, még passzírozódtak be emberek, akik a lépcsőn ülve, szinte már már egymás ölében, egy korsó sörrel a kezükben várták a döntő meccs kezdetét. Nem vagyok foci rajongó, de azt nem gondoltam, hogy Hollandiában amerikai focit néznek tömegesen, és ez akkora program.

Nos, ez után tovább vettük az irányt és sötétedésben megnéztük a virágpiacot és még pár nevezetességet.

Visszafelé ki nem hagyhattuk a waffelt. Az első hely, ahol állítólag nagyon finom és jó árban is van, éppen kifogyott, mi pedig már siettünk, így tovább mentünk. Utunkba akadt még egy, így betértünk. Dizájnos hely a Ben & Jerry's fagyival fuzionálnak. Aki ismeri ezt a fagyit, gondolhatja, hogy nem a legolcsóbb árkategória.

(készül a fotó a blogra)

Nem szoktam sok gofrit enni, pláne nem waffelt. De Brüsszelben már ettem egy nagyon jót utcai árusnál, és még évekkel ezelőtt Dániában egy olyan mennyei waffelt potom pénzért, hogy azt soha nem fogom elfelejteni. Na, ez viszont csalódás volt. Egyrészt nem volt egy nagy darab, másrészt igen sületlen volt. Először csak tejszínnel kértem, de úgy igen pici adagnak tűnt, így gondoltam fejeljük meg egy gombóc fagyival. A végösszegnél nem tudtam elég nagyot pislantani. A waffel tejszínhabbal 2,5 euro erre a gombóc fagyi 2,75 euro. Nem tudtam elég nagyra kerekíteni a szemem. No, persze nem mondhatom, hogy akkor nem kérem, meg hát ki is volt írva, de én úgy hittem, az egész 2,75 nem pedig csak külön a feltét. Bevallom most ettem először Ben & Jerry's, de nem tudom, hogy miért van ennyire túl árazva. Persze a marketing, meg minden, de akkor is. Igaz sima vanília fagyi, szóval semmi ízorgia, de hát egy vanília fagyit is, pláne ha prémium kategória el lehet készíteni úgy, hogy azt az ember megjegyezze. És én most kevesebb mint egy hónap távlatból, nem emlékszem az ízére. Csak arra, hogy akkor megjegyeztem magamban, hogy igazából nem érzem különlegesnek. Hát nagyjából ennyit tudnék mondani. Ha a csomagolást is boncolgatni akarom, akkor az is igen pocséknak mondható, a papír dobozhoz oda ragad a waffel, a fagyi eláztatja, így egy idő után nem a leggusztusosabb, és műanyag villát adnak hozzá, amit Eszter sikeresen el is tört, így utána már inkább szenvedést volt enni a waffelt, mint élmény.

Ezután visszamentünk koncertünk helyszínére, majd megcsináltuk a hangbeállást. Ez után elvittek minket vacsorázni. Én már mozogni nem tudtam, de nem akartam kihagyni a vacsorát, mert akkor nem tudnék most beszámolni arról, mit ettem. Így önfeláldozó módon a többiekkel tartottam. :)

Egy török étterembe vittek minket a Taksim Restaurant-ba. Vélhetően zárva voltak, vagy csak nekünk volt lefoglalva a hely, de más rajtunk kívül nem volt ott. Így elég különlegesnek érezhettük magunkat. Összetoltuk az asztalokat, megkaptuk az étlapokat. Itt a szokásos gyorséttermis dolgokat lehet kapni, ilyen gyros - olyan gyros, báránnyal, stb. Akkor már egyre jobban telítődött bennem az alig 4 órával előtte elfogyasztott oldalas, így inkább nem kértem semmit, gondoltam, majd csipegetek máséból. No, erre jött, hogy azért kérjek valamit, majd megeszik a többiek, meg ne sértsem meg őket. Hát, mondom legyen, akkor egy lencse levest kérek. Ugye ez is török specialitás. Aztán mivel mindenki minden félét kért, és a pincérek már nem tudták megjegyezni, hogy kinek mit, jobbnak látták azt mondani, hogy mindenből hoznak mindent. Erre gondoltuk, hogy jó is ez így, kapunk egy tálat és mindenki ráugrik. Három felszolgáló volt, ami egyben az egész személyzet tulajjal együtt. Elkezdtek sürögni forogni, és nem láttuk mit csinálnak, de a pult mögött szállingózott a füst.

A levesre nem sokat kellett várni. Bár nem látszik, de azért nem egy mini csészében kaptunk a lencselevest, melyhez nagyon finom friss, tipikus török kenyeret szolgáltak fel.

(lencse leves)

(a törökök tipikus kenyere elengedhetetlen szezámmaggal)

A leves finom volt és ízletes. Nem volt különösen kiemelkedő, de azért nem a mi megszokott lencse levesünkhöz hasonlít. Csak párat tudtam kanalazni, mert az oldalas még mindig nyomta az oldalam. A kenyerük viszont mennyei volt, annyira etette magát. Friss, omlós, szezámmaggal a tetején. 

A tulaj folyamatosan ugrált az asztalunk körül, hogy mit kérünk, mit hozhat. Előkerült egy kis dugi sör, mert azt elvileg nem szolgálhatnak fel, de mivel magunk között voltunk, így nem kellett a lebukástól nagyon félni.

Én mivel nem szoktam szénsavas üdítőket inni, így nehéz volt a választásom, de volt dobozos almalé. Mutatós is volt, így azt kértem. Elég finom volt, de nagy meglepetésemre ez is Coca Cola termék volt, amit már csak elvből sem fogyasztok/vásárlok, de tényleg finom volt, és nem kamu alma. Vagy, ha igen, akkor nagyon profin utánozzák.

Akik nem jöttek velünk ebédelni, azok már igen kopogó szemmel ültek ott. És végre megjött!

Talán a kép magáért beszél.

Egy olyan óriási tál húst hoztak ki, hogy az amúgy sokat látott és evett kollégák, mint Balázs és Kico is meghökkentek egy pillanatra. Bár a többieket se kell félteni evés terén, de azért ők ketten, akik borzalmas adagokat képesek eltüntetni. Fájdalommal kell beismernünk, hogy a törökök nyertek az este folyamán. Az üres fehér tányérok, ilyen pizzás tányér nagyságúak voltak. Csak, hogy szemléltessük, mekkora volt is a tál. Négy-öt féle hús volt rajta, a sült csirke combtól, a csevap szerű húson át a sült marháig. (azt hiszem nem mondok marhaságot) Elkezdtük enni. Rá pár percre megérkeztek az eggyel kisebb tányérok, amin egyszerű saláták voltak (paradicsom, hagyma, paprika összevágva). Na, ebből kettő-három. Ezzel már tele is volt az asztal. Fordultak egyet, és kihoztak két hatalmas tál barna rizset. Azt már a hegyibe tettük a dolgoknak. Majd rá egy percre a tulaj hozott még egy tál sült krumplit. Ezt már csak a nyakunkba tudtuk borítani, majd kedélyesen megkérdezte, hogy hozzon még egy adaggal? Akkor mi már pánik szerűen integettünk, hogy nem, nem köszönjük bőven elég lesz. A felével se végeztünk, de én észre vettem, hogy a pult még mindig füstölög. Na, mondom ezek még nem fejezték be. És igazam volt. Végezetül még egy tál báránycombot is hoztak nekünk. De, minden olyan aprólékosan és gondosan elkészítve, külön minden egyes comb lába, alufóliával betekerve, hogy azt szépen meg tudjuk fogni. Nem hiába a török étkezésnek nagy hagyománya és kultúrája van, és ez a kis étterem nem csak egyszerű gyors étterem. Viszik tovább az otthonról hozott hagyományaikat. 

Csak ajánlani tudom a helyet. Nagyon finoman főznek, a bárány is puha, porhanyós volt, a csirke ropogós, a marha átsütve. Bár, mindenből tényleg csak csipet kóstolót volt már csak erőm venni, de sajnáltam, hogy nem tudtam ebből a fenséges lakomából jobban kivenni a részem. Ezúton is nagyon köszönjük a helynek és vendéglátóinknak, a felejthetetlen estét.

Ezután szinte visszagurultunk a koncert helyszínére, és teli hassal egy nagy sikerű koncertet adtunk, ahol nagyobb számban voltak jelen magyarok.

 Dani

Hollandia 3. nap

Harmadik napon Emmenben játszottunk. Ez egy kis város 110.000 fő-vel, bár ez a hollandoknál nagynak számít. Híres az állatkertjük, sajnos nem volt időnk megnézni, de legközelebb, ha arra járunk, szakítunk rá időt.

Vendéglátóink este elvittek vacsorázni egy nagyon elegáns étterembe.

Mivel aznap nem sokat ettünk, így kiéhezve érkeztünk. Egy különleges fehér húsú halat készítettek, de mivel közülünk volt, aki nem szereti a halat, így steak-et rendelt. Én maradtam a halnál, és azt hiszem jobban jártam.

Azt hiszem nem árulok el nagy titkot, hogy egy ilyen hely kényesen ügyel a tálalás és az íz harmóniájára. Elvonatkoztatva attól, hogy kis adag, és valószínű az ára viszont nagy volt az egész tálalás, kompozíció, összhatás és íz kifogástalan volt. A hal a sárkányhal más néven mérges pókhal, vagy angolul weeverfish. Ez igen különleges és veszélyes hal, még halált is okozhat, a rajta levő tüskék ugyanis mérgezőek. 

Ízre annál finomabb volt, kívül ropogós, belül omlós. Tejszínes mártással leöntve. Nem túl szálkás, de az is ehető, így nem kell szőrözni. 

Nem tudom, hogy körítés alapból járt-e hozzá, vagy csak ránk való tekintettel, de hoztak egy kis sült krumplit és párolt karfiolt is. Nagyon guszta és elegáns volt a fekete tálkákban, viszont 3-4 tányéronként hoztak ki egyet, így illedelmesen osztottuk be. Mondjuk a karfiol nem tudom hogy jön a halhoz, de ettük.

Inni almalevet kértem, ami szintén érdemel egy szót. Nem a megszokott külföldi márkákat (értsd Cappy, stb.), hanem holland almalevet szolgálnak fel, ami plusz pont. Bár, gondolom egy ilyen helyen ez presztízs. 

Ugye említettem a steak-et, amit mivel én nem kóstoltam, így nem is elemzek, annyit viszont elárulhatok, hogy kétszeresen is jól jártam a halammal, mert egyrészt nagyobb volt, mint a steak (most akkor gondoljatok egy kb. 10cm átmérőjű húsdarabra), másrészt a halhoz járt desszert is.

Ennek a külalakjára is nagyon figyeltek. Ez egy baileys-es fehércsokis mousse. Még nekem is mint nagy édesség kedvelőnek tömény volt és túl édes, de mivel nagyon jó alapanyagokból rakták össze, így meg tudtam enni, nem úgy mint más esetben, ha valami túl édes, és már a felénél az ember inkább ott hagyja, mert felfordul tőle a gyomra. Na, ez nem ilyen volt. A tejszínhab is házi, kis mentalevél a tetején. Szerintem pont ez a jó adag, mert én nem szeretem, ha a desszert olyan kicsi, hogy az ember még akár kétszer is tudna kérni, pláne az ilyen pohárkrémekből, de az se jó, ha akkora, hogy egy kiadós étkezés után, már a felét nem tudjuk legyűrni, mert annyira tele vagyunk. Nekem ez nagyon ízlett, és tényleg annak ellenére, hogy picit túl tömény volt, nem esett nehezemre megenni.

Dani

Hollandia 2. nap

A turné alatt a szállásunk a StayOkay-ban volt. Nagyon hangulatos, barátságos. Minden nap innen indultunk másik városba, és este ide tértünk vissza. Praktikus volt, továbbá a városban megcsömörlött embernek nagyon jól eshet, hogy a semmi közepén, egy pusztában van (mármint holland pusztában, nem alföldiben). Kis erdő mellettünk, vadászati lehetőség, biciklikölcsönzés, és csupa olyan dolog, ami tényleg kikapcsolja az embert. Mi kipróbáltunk a tandemet is. :)

Itt reggeliztünk minden nap. Svéd asztalos reggeli, bár nem volt túlgondolva, két féle felvágott, két féle sajt volt általában. Tükörtojás is volt néha.

 Lekvárok...khm... dzsemek, natúr joghurt, kukoricapehely, és amivel én már egyszer találkoztam, mikor Hollandiában jártam évekkel ezelőtt, az az apró csokidara, amit ők a vajas kenyérre szoktak szórni reggelire. Ez a holland nutellás kenyér. :) Mi ezt a joghurtos, lekváros, kukoricapelyhes müzlinkbe raktuk, hogy feldobjuk kicsit.

A kenyér annak ellenére nagyon ízlett, hogy láttuk, előre felszeletelt zacskós kenyér volt. Az ilyeneket én alapból elkerülöm, de ez mégis friss volt, és teljesen más mint az itthon megszokott. Több féle volt, magvas, rozsos, kukoricás, sima. A vaj (margarin) nagyon sok helyen, a képen látható kis dobozkákat jelenti. Jelen esetben Rama márkájú. Nekem ezekkel, a vajakkal a legnagyobb bajom az, hogy pont nem elég egy kenyérre. Továbbá, ha az ember ilyen papír vékony kenyereket kap, akkor jó esetben 3-4 szeletet is megeszik, de ha nagyétkű az illető, akkor simán 5-6 szelet is elfogyik. És akkor az asztalra kipakolni ilyen pici vajakat, és ugye mivel több kell egy szeletre, mint egy doboz, végül halomba áll a műanyag.  Teából is szép választék volt. A szokásos reggeli narancslét meg kell említeni, mert több helyen van, hogy "lőrét" szolgálnak fel, de ez nem ilyen volt. Rostos, zamatos. Pont jó.

Második napunk Harlembe vezetett a Plettrij Club-ba.

Itt is nagyon kedvesen fogadtak, egyből kérdezték, hogy mit kérünk inni. Hangbeállás alatt a konyhából szállingóztak az illatok, így a végére nehezünkre esett figyelni, de mivel nagyon profi volt a helyi hangosító brigád, hamar asztalhoz ülhettünk.

A leves ismét a tradicionális holland püré leves volt. Ismét fejtörést okozott, hogy vajon mit pürésítettek, de nagy valószínűséggel padlizsán lehetett az áldozat. Kissé fokhagymásan. Elsőre szokatlan, de mire eljutottunk a csésze feléig, egészen megszoktuk, és többen repetáztunk belőle. No, persze ebbe is jócskán kellett sót raknunk. Viszont észrevettük, hogy holland barátaink is jócskán sózták, így kicsit elbizonytalanodtunk, hogy vagy ők is a magyar konyhát szeretik jobban, vagy csak mindenütt családos szakácsba botlunk. (Értsd, nem szerelmes:) ) Finom, holland sajtot vagdostunk bele, és itt is a papírvékony szeletelt kenyérrel találkoztunk, amit megpirítottak picit.

A második igen kedvünkre lett volna, csak egy baj volt vele. Nem készült nagy mennyiségben, így mindenkinek ez a madár adag jutott, mint az alábbi képen. Tepsiben, hagymával pirított burgonya és véleményem szerint kuszkusz pogácsa. Ebben nem vagyok biztos, mindenesetre húst nem tartalmazott. Ízre kicsit édes, nem olajos, szívesen repetáztam volna még, mert egy darab nem adott behatóbb tanulmányozást.

Ők is rájöttek, hogy mindez kevés lesz ennyi emberre így elszaladtak még ennivalóért. Nem tudom Hollandiában, milyen gyors éttermek vannak, de valami McDonald's-hoz hasonlóból hozathattak egy óriási vödör sült krumplit és a képen látható sült rudat. 

Bár tudom a kép nem valami guszta, de ízre is körülbelül ilyen volt. Próbáltuk benne keresni a szépet és jót. Ízlelgettük, de sehogy se ment. Egyfelől az állaga már elég bizarr volt, másrészt ízre sem tudtuk hova tenni. Azt mondták hús. Én leginkább az összepépesített konzervhalhoz tudnám hasonlítani az ízét. Volt, aki azt mondta, hogy ez valami növényi eredetű dolog, és semmi hús nincs benne. Úgy adták elő nekünk, hogy ez nagy holland étel, és ott mindenki ilyet eszik, és mennyire kedvelik. Kínálgatták, kínálgatták, de mi úgy döntöttünk jól lakottnak nyilvánítjuk magunkat. 

Desszertnek, ha még nem lett volna elég pépes, amit előtte ettünk, hoztak banános-almás pürét. Lehet az előző napi smoothie alapanyagát hozták el a másik városból. :) Na jó, ezt mi se hisszük, de az állagát leszámítva nagyon hasonlított, csak ezt nem szívószállal szürcsöltük, hanem kanállal. Amúgy nagyon bababarátul főznek, mert kisbabák bátran fogyaszthatnák mindezeket. :)

Dani

Hollandia 1. nap

November végén Hollandiába indultunk turnézni, ahol is 5 nap alatt 5 különböző városban adtunk koncertet.

Legelső étel, amit fogyasztottunk az még a határ előtt már-már szokásossá vált Marché kútnál történt. ( lehet indítani kellene külön Marché kutas bejegyzéseket is :) )

Jó hír viszont az eddigi lehangoló Marché-s élményekhez (1000ft-os kenyér és társai), hogy megtaláltuk a legjobb ár/érték arányú ételt, ami még finomnak is mondható.

Nem, nem a zöld bokor az, hanem a mellette meghúzódó bundás kenyér. Vagyis inkább bundás bagett. Tojást még el tudnánk rá képzelni, de egyáltalán nem volt rossz, friss volt, akkor sütötték ki, nem tocsog az olajban, pici só. Mindez 200ft-ért, ami a Marché-s árakhoz képest ajándék. A képen nem látszik, de méretre is rendben van, úgyhogy mindenkinek ajánljuk, ha már ilyen helyen kénytelen enni, akkor ezt válassza!

Első koncertünk Deventerben volt, egy kis jazz clubban. http://burgerweeshuis.nl/ A '90-es években ez a hely, nagyon felkapott volt, több világsztár is tiszteletét tette, de már elmúltak azok az idők.

Itt fogyasztottuk első vacsoránkat. Első találkozás a holland konyhaművészettel. Nem sajnálták tőlünk a dolgokat, mint a képen is láthatók, mi mégse vágtuk hanyatt magunkat. Leginkább sótlannak találtuk az ételeket. Ez az egész utazásunkra jellemző volt, hogy mindenütt kértük a sót. 

Leves:

A hollandoknál nagyon jellemző a (bébi)püré leves. Igazából nem tudtunk rájönni mit ettünk pontosan, de répa, zeller, gomba biztos volt benne. Együtt találgattuk, hogy vajon mik lehetnek az összetevők, valaki szerint csak zeller leves volt, valaki szerint csak gomba. Kérdeztük, hogy mit kapunk, de egyfelől nem tudták ők se pontosan mi az, másrészt angolul sem tudtak mindent elmondani. (azért sajnos én se vagyok otthon zöldség terén). Kis pirított bagett-et szolgáltak fel hozzá, nagyon finom, meleg ropogós volt, a leves kis csészében érkezett, mikor megsóztuk már-már ízletesnek is mondható volt, de azért szokatlan annak, aki jóféle húsleveseken nőtt fel. Kétségtelen viszont, hogy nagyon egészséges és laktató is.

Főételnek az egész bárpultot kipakolták nekünk köretekkel és húsokkal. Előbbit nagyon variálják. A krumpli (püré) minden formájában és variációjában bemutatkozott. Volt reszelt répával összeforgatva, hagymával keverve, és spenótosan. Megoszlottak a vélemények, hogy kinek mi ízlik, az biztos, hogy szerintünk egy csipet sót nem láttak a burgonyák. Úgyhogy neki álltunk ezt is bőszen sózni. A répás krumpli számomra talán a leggyengébb volt. Nem jöttek össze az ízek. A hagymás volt talán a leghétköznapibb, a spenótos pedig érdekes volt, de nekem bejött.

Ehhez jött mindenféle kiegészítő. Bár a fotóról lemaradt, de volt sima káposztasaláta is, de hagyományos uborka, és gyöngyhagyma is akadt. Dijoni mustár is volt a kolbászokhoz, valamint az a sárga szósz, vagy nem is tudjuk igazából micsoda, ami mindenkinek nagyon ízlett. Kicsit mustáros, picit ecetes, szerintem apró bab szemek lehettek benne, ez is ilyen pürészerű, de a húshoz szolgált mártogatáshoz. Különleges, de finom íze volt.

Három féle húst ettünk. Csirkét, húsgolyót, és virslit. Ezek viszont rendben voltak, semmi olyat nem tudtunk felfedezni, mint ami otthon nem lenne. Finoman voltak elkészítve, átsűlve, úgy ahogy kell. Bár én nem vagyok húsgombóc párti, főleg, amelyik kicsit ilyen trutymós szószban van, de jóféle húsból volt, fűszeresen, aki az ilyet szereti, ez biztos tetszene neki.

És íme a megpakolt tányér. A krumpli pürét nem tudtam annyit sózni, hogy élvezhetően ízletes állapotba kerüljön, de azért becsülettel ettem. Ezek után mondjuk kellett kicsit ejtőznünk koncertkezdésig, mert fulladásig voltunk.

Végül kaptunk egy smoothie-t is, ami odakint nagyon megy. Legalább is több helyen is belebotlottunk. Ezt sem sikerült megállapítani, hogy pontosan mik lehetnek benne, de banán, ananász, alma, és kiwi biztosan volt. Ez mondjuk nem egy olyan ital, amit nagyon el lehet rontani. Sűrű, egészséges, laktató és finom.

Dani