A turné alatt a szállásunk a StayOkay-ban volt. Nagyon hangulatos, barátságos. Minden nap innen indultunk másik városba, és este ide tértünk vissza. Praktikus volt, továbbá a városban megcsömörlött embernek nagyon jól eshet, hogy a semmi közepén, egy pusztában van (mármint holland pusztában, nem alföldiben). Kis erdő mellettünk, vadászati lehetőség, biciklikölcsönzés, és csupa olyan dolog, ami tényleg kikapcsolja az embert. Mi kipróbáltunk a tandemet is. :)
Itt reggeliztünk minden nap. Svéd asztalos reggeli, bár nem volt túlgondolva, két féle felvágott, két féle sajt volt általában. Tükörtojás is volt néha.
Lekvárok...khm... dzsemek, natúr joghurt, kukoricapehely, és amivel én már egyszer találkoztam, mikor Hollandiában jártam évekkel ezelőtt, az az apró csokidara, amit ők a vajas kenyérre szoktak szórni reggelire. Ez a holland nutellás kenyér. :) Mi ezt a joghurtos, lekváros, kukoricapelyhes müzlinkbe raktuk, hogy feldobjuk kicsit.
A kenyér annak ellenére nagyon ízlett, hogy láttuk, előre felszeletelt zacskós kenyér volt. Az ilyeneket én alapból elkerülöm, de ez mégis friss volt, és teljesen más mint az itthon megszokott. Több féle volt, magvas, rozsos, kukoricás, sima. A vaj (margarin) nagyon sok helyen, a képen látható kis dobozkákat jelenti. Jelen esetben Rama márkájú. Nekem ezekkel, a vajakkal a legnagyobb bajom az, hogy pont nem elég egy kenyérre. Továbbá, ha az ember ilyen papír vékony kenyereket kap, akkor jó esetben 3-4 szeletet is megeszik, de ha nagyétkű az illető, akkor simán 5-6 szelet is elfogyik. És akkor az asztalra kipakolni ilyen pici vajakat, és ugye mivel több kell egy szeletre, mint egy doboz, végül halomba áll a műanyag. Teából is szép választék volt. A szokásos reggeli narancslét meg kell említeni, mert több helyen van, hogy "lőrét" szolgálnak fel, de ez nem ilyen volt. Rostos, zamatos. Pont jó.
Második napunk Harlembe vezetett a Plettrij Club-ba.
Itt is nagyon kedvesen fogadtak, egyből kérdezték, hogy mit kérünk inni. Hangbeállás alatt a konyhából szállingóztak az illatok, így a végére nehezünkre esett figyelni, de mivel nagyon profi volt a helyi hangosító brigád, hamar asztalhoz ülhettünk.
A leves ismét a tradicionális holland püré leves volt. Ismét fejtörést okozott, hogy vajon mit pürésítettek, de nagy valószínűséggel padlizsán lehetett az áldozat. Kissé fokhagymásan. Elsőre szokatlan, de mire eljutottunk a csésze feléig, egészen megszoktuk, és többen repetáztunk belőle. No, persze ebbe is jócskán kellett sót raknunk. Viszont észrevettük, hogy holland barátaink is jócskán sózták, így kicsit elbizonytalanodtunk, hogy vagy ők is a magyar konyhát szeretik jobban, vagy csak mindenütt családos szakácsba botlunk. (Értsd, nem szerelmes:) ) Finom, holland sajtot vagdostunk bele, és itt is a papírvékony szeletelt kenyérrel találkoztunk, amit megpirítottak picit.
A második igen kedvünkre lett volna, csak egy baj volt vele. Nem készült nagy mennyiségben, így mindenkinek ez a madár adag jutott, mint az alábbi képen. Tepsiben, hagymával pirított burgonya és véleményem szerint kuszkusz pogácsa. Ebben nem vagyok biztos, mindenesetre húst nem tartalmazott. Ízre kicsit édes, nem olajos, szívesen repetáztam volna még, mert egy darab nem adott behatóbb tanulmányozást.
Ők is rájöttek, hogy mindez kevés lesz ennyi emberre így elszaladtak még ennivalóért. Nem tudom Hollandiában, milyen gyors éttermek vannak, de valami McDonald's-hoz hasonlóból hozathattak egy óriási vödör sült krumplit és a képen látható sült rudat.
Bár tudom a kép nem valami guszta, de ízre is körülbelül ilyen volt. Próbáltuk benne keresni a szépet és jót. Ízlelgettük, de sehogy se ment. Egyfelől az állaga már elég bizarr volt, másrészt ízre sem tudtuk hova tenni. Azt mondták hús. Én leginkább az összepépesített konzervhalhoz tudnám hasonlítani az ízét. Volt, aki azt mondta, hogy ez valami növényi eredetű dolog, és semmi hús nincs benne. Úgy adták elő nekünk, hogy ez nagy holland étel, és ott mindenki ilyet eszik, és mennyire kedvelik. Kínálgatták, kínálgatták, de mi úgy döntöttünk jól lakottnak nyilvánítjuk magunkat.
Desszertnek, ha még nem lett volna elég pépes, amit előtte ettünk, hoztak banános-almás pürét. Lehet az előző napi smoothie alapanyagát hozták el a másik városból. :) Na jó, ezt mi se hisszük, de az állagát leszámítva nagyon hasonlított, csak ezt nem szívószállal szürcsöltük, hanem kanállal. Amúgy nagyon bababarátul főznek, mert kisbabák bátran fogyaszthatnák mindezeket. :)
Dani
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése