Harmadik napon Emmenben játszottunk. Ez egy kis város 110.000 fő-vel, bár ez a hollandoknál nagynak számít. Híres az állatkertjük, sajnos nem volt időnk megnézni, de legközelebb, ha arra járunk, szakítunk rá időt.
Vendéglátóink este elvittek vacsorázni egy nagyon elegáns étterembe.
Mivel aznap nem sokat ettünk, így kiéhezve érkeztünk. Egy különleges fehér húsú halat készítettek, de mivel közülünk volt, aki nem szereti a halat, így steak-et rendelt. Én maradtam a halnál, és azt hiszem jobban jártam.
Azt hiszem nem árulok el nagy titkot, hogy egy ilyen hely kényesen ügyel a tálalás és az íz harmóniájára. Elvonatkoztatva attól, hogy kis adag, és valószínű az ára viszont nagy volt az egész tálalás, kompozíció, összhatás és íz kifogástalan volt. A hal a sárkányhal más néven mérges pókhal, vagy angolul weeverfish. Ez igen különleges és veszélyes hal, még halált is okozhat, a rajta levő tüskék ugyanis mérgezőek.
Ízre annál finomabb volt, kívül ropogós, belül omlós. Tejszínes mártással leöntve. Nem túl szálkás, de az is ehető, így nem kell szőrözni.
Nem tudom, hogy körítés alapból járt-e hozzá, vagy csak ránk való tekintettel, de hoztak egy kis sült krumplit és párolt karfiolt is. Nagyon guszta és elegáns volt a fekete tálkákban, viszont 3-4 tányéronként hoztak ki egyet, így illedelmesen osztottuk be. Mondjuk a karfiol nem tudom hogy jön a halhoz, de ettük.
Inni almalevet kértem, ami szintén érdemel egy szót. Nem a megszokott külföldi márkákat (értsd Cappy, stb.), hanem holland almalevet szolgálnak fel, ami plusz pont. Bár, gondolom egy ilyen helyen ez presztízs.
Ugye említettem a steak-et, amit mivel én nem kóstoltam, így nem is elemzek, annyit viszont elárulhatok, hogy kétszeresen is jól jártam a halammal, mert egyrészt nagyobb volt, mint a steak (most akkor gondoljatok egy kb. 10cm átmérőjű húsdarabra), másrészt a halhoz járt desszert is.
Ennek a külalakjára is nagyon figyeltek. Ez egy baileys-es fehércsokis mousse. Még nekem is mint nagy édesség kedvelőnek tömény volt és túl édes, de mivel nagyon jó alapanyagokból rakták össze, így meg tudtam enni, nem úgy mint más esetben, ha valami túl édes, és már a felénél az ember inkább ott hagyja, mert felfordul tőle a gyomra. Na, ez nem ilyen volt. A tejszínhab is házi, kis mentalevél a tetején. Szerintem pont ez a jó adag, mert én nem szeretem, ha a desszert olyan kicsi, hogy az ember még akár kétszer is tudna kérni, pláne az ilyen pohárkrémekből, de az se jó, ha akkora, hogy egy kiadós étkezés után, már a felét nem tudjuk legyűrni, mert annyira tele vagyunk. Nekem ez nagyon ízlett, és tényleg annak ellenére, hogy picit túl tömény volt, nem esett nehezemre megenni.
Dani
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése