Hollókői húsvét

Olyannyira friss az élmény, hogy a tegnap vásárolt rétesek, itt vannak mellettem. Próbálom megenni, de nem megy. No, de ne szaladjunk ennyire előre.

3 év után ismét volt szerencsénk a hollókői húsvéton fellépni, ami nagy öröm és megtiszteltetés. 

Az időjárás, mint három évvel ezelőtt is, igen változékony volt. Hol beborult, hol kisütött, de szerencsére nem esett, míg ott voltunk. 

A fesztivál belépős, rengeteg a turista és a külföldi is. Ázsai túlnyomó részt, de találkoztunk oroszokkal, argentinokkal, spanyolokkal. Viszont rejtély, hogy a városi (már elnézést), aki eljön egy hagyományos húsvétba, miért kezdi el szidni a felmenőim, mikor megkérdezem, hogy szabad-e locsolni, és szolidan vizet fröcskölök?! Nem, nem dézsából, és nem áztatom el. A droszton álló rendőrhölgyet is megkérdeztem, de majdnem fegyveréhez nyúlt, mintha legalább is terrorista lennék, hogy megkérdezem. Remélem a helyi legények, nem voltak ilyen jól neveltek és kérdezés nélkül locsoltak mindenkit. 

A fesztivál továbbra is nagyon jó koncert programokban, viseletben rohangál mindenki és a hely gyönyörű. Ám lett egy elég erős félelmünk. Uniós pénzből egész Hollókőt felújítják és modernizálják (?). Ezt mi is láttuk, mivel a falu végén a régi macskakő fel van szedve és beton (?!) van helyette. Több ház is felújítás alatt, sőt a régi csárda is, ahol anno ettünk. Bízunk benne, hogy nem ferdítik el az eredeti arcát a falunak. 

Ami az ételeket illeti szomorúan tapasztaltuk, hogy igen csak megcsappant a kínálat. Még emlékszünk a Katlan Tóni féle kakasherepörköltre és több, tárcsás, grilles helyre, ahol igazán finom és különleges ételekkel szolgálták ki a vendégeket. Ehelyett, pár kürtős kalácsost, egy langallóst és néhány rétesest láttunk el-el vétve az udvarokban. Egy-két csárda üzemelt. Láttunk Palócburger 950ft-ért. Ez egy nagy zsemle, benne rántott hús, csalamádé. A dombtetőn ott a cukrászda és pár kocsma, ahová nem néztünk be. Talán ott lehet kapni enni. Minden esetre a régi élményeinkhez képest ez jóval kevesebb. 

A szervezők figyelmesek voltak, amit értékelünk. Ugyanis kaptunk ellátást. Azt viszont nem tudjuk hova tenni, hogy bár a füstölt csülök illik a húsvétba, de a párolt (olajos) mirelit zöldség, burgonya, valamint a kukoricás mexikói csirkepaprikás, hogy kerül egy hagyományos hollókői húsvétba? Mindezt egy viseletbe öltözött legény szolgálja fel nekünk. 

Ezen enyhébb döbbenetet viszont jól orvosolta, hogy mikor ácsingóztunk, valami desszert iránt, a legényke fordult egyet, és pár mákos rétessel tért vissza. Ami legalább 90%-os volt. Nem sajnálták belőle a mákot. Nekem ízlett, valakinek már túl sok volt a mák.

És végül a mellettem található rétesek. Azt gondoltam, hogy egy helyen sütik őket, mivel mindegyik helyen, igen egyen kinézetük volt. Megkóstolva azonban ég és föld az, amit kaptunk, valamint amit én vettem. Bár lehet, csak a beleborult egy kiló cukor a különbség. Egy meggyes, egy mákos és egy túrós rétest vettem, valamint egy zserbót. Kinézetre ínycsiklandozó. Az alapanyagokat tekintve is rendben van. Nem bolti, nem mirelit, nem kommersz. Ámde ragad a cukortól. Tegnap este is ettem. Egy harapásig jutottam. Gondoltam ma ismét neki esek, hátha tegnap sok volt a húsvéti finomságból. Most, se jutok előrébb. A túróst leküzdöttem, de a többi menthetetlen. Tudni kell hozzá, hogy én az édességet két pofára is képes vagyok enni. Tényleg semmi másra nem tudok gondolni, csak hogy ennél a tepsinél, valaki elmérte a mennyiséget, vagy tényleg beleborult egy kiló cukor. Darabonként 300ft-ba kerültek. Az árát megérné, de sajnos ezt így nem tudom megenni. 

A hollókői húsvét, egy nagyon jó három napos fesztivál, amire szerintem egyszer az életben MUSZÁJ elmenni! Gyönyörű táj, szép házak, jó programok. Ugyanakkor, kíváncsi vagyok a felújítás után, hogy fog kinézni, és gasztronómia téren (vissza) fog-e fejlődni legalább oda, ahol pár éve volt. 

Teszt időpontja: 2014 április 21., Hollókő

Dani

Gyulai Kolbász és Sódarmustra

Visszavonhatatlanul tavasz van és mi örülünk, hogy immár jó időben koncertezhetünk és utazhatunk. Pláne, ha egy olyan helyre megyünk, mint a gyulai kolbászfesztivál! Bár Budapestről 4 óra kocsival, és az se segít, hogy az utak minősége nem a legjobb, de megéri elmenni, mert a gyulai vár és környéke kárpótol.

Mikor megérkeztünk, leparkoltunk a színpad mögé és kiszálltunk a kocsiból, egy pillanat alatt elgyengültünk. Olyan erősen kavargó sült hús, kolbász, hurka illatokat, csaptak meg minket, hogy szinte faltuk a levegőt. 

Koncert előtt még volt időnk gyorsan körbe nézni. A bazáros vásár rész nem volt nagy, és nem is túl érdekes, de nem is ez volt a fő cél. Gyulai pálinka, pár kürtőskalácsos, szörpös, természetes gyógyszappanos, fonott kosaras, és a nélkülözhetetlen céllövöldés. Gellértet ezek mellől igen nehéz elrángatni, és mindig nyer is valamit. 

Koncert után, ahogy az egy jó fesztiváltól és szervezőktől elvárható, a backstage-ben vendégül láttak minket, amit ezúton is köszönünk, és üdvözlünk. 

Toros káposzta, véres és sült hurka, kolbász, tehát minden, ami jóféle. Jó fűszerezés, házias ízek. Elégedettek voltunk. 

Ezután még egy gyors séta a hús árusok között, kiknek külön sátor volt felhúzva. Itt fakkokba árulta mindenki a portékáját. Az árak eléggé egymáshoz voltak szabva, alig volt eltérés. 2800-4500 közötti kolbászok, sonkák, stb. Ez már igen városi ár, nem a legolcsóbb, de több helyen is kóstoltunk, és finomak voltak. Ami a favorit, az az elsőnek igen csak bizarrul és furán hangzó szilvalekváros kolbász volt. A http://www.bekesikolbasz.hu/ tette eme merész lépést, és azt kell mondjam, jól tették, hogy megalkották. Vettem is belőle, bár az ára igen csak borsos, de akiknek eddig kínáltam, az szintén áradozott róla. 

Ezen a 3 napos rendezvényen igen sok minden van. Koncertek, játszóház, kézműves foglalkozások. Egy igazán jó vidéki program, amit ajánlani tudunk mindenkinek családosoktól, a romantikus párokon át, a bulizni vágyó fiatalokig. (Utánunk Charlie volt a fellépő). 

Teszt időpontja: 2014 március 29., Gyula

Dani

Letűnt idők, méltatlan vég.

Nem tudok vidámabb címet adni eme bejegyzésnek. Pedig nagyon akartuk. Akartunk, hogy újra a Gyógygödörben ehessünk, és elmondhassuk, hogy az utóbbi két rossz élmény csak holmi fiaskó volt, és a hely megérdemli azt a szimpátiát és lelkesedést, amit első találkozásunkkor éreztünk több éve. Sajnos nem így lett. Nagyon nem.
Este érkeztünk. Rajtunk kívül ketten voltak a helyen. Nem mondhatni, hogy nagy volt a pörgés. Mégis, mikor a pincér kihozta az italokat, úgy zihált és hangosan (!) sóhajtozott, mintha nyári kánikulában, csúcsforgalomban 100 embert kellene kiszolgálnia. Ezen mosolygunk, mert könnyen vesszük a helyzeteket, de azért mégis.
Miután múltkor sok rossz dologba belefutottunk, hosszasan tanulmányoztuk az étlapot, mi az, amit még kérhetnénk, amivel nem lőhetünk mellé. A társaság egyik fele halászlevet, másik fele rántott pontyot kért. Balázs szokásosan a velős pirítósával indított. Ez jobban sikerült, mint a múltkori, amit agyonborsoztak. A pirítós továbbra is harmatos, mint ahogy a kenyér is, amit a halászléhez hoztak ki. Bár ez is egy fokkal jobb volt, mint a múltkori, de messze nem a vállalható kategória. Talán egy középiskolás a koliban srácoknak parizerhez elmegy, de egy étteremben...
A halászlé mindenki szerint sós volt. Nem kicsit! Olyannyira, hogy Eszter a negyedéig se jutott, továbbadta. Fél liter víz társaságában sikerült mindenkinek megbirkóznia vele. Jelezve ezt a pincérnek, hogy kissé túlzás volt ilyen só mennyiséggel, egy "hát igen" hagyta el a száját. Vagyis inkább csak gondolta. Semmi reakció nem jött rá. Hogy elnézést, vagy kárpótlás, vagy bármi.

Ami a rántott pontyokat illeti, nem katasztrofális, de a jó nem ez. Kicsit olajos, és ízre sem hoz semmi különöset. Bár a többiek annyira nem panaszkodtak, végül nekem lett igazam, miután megettük, és rá pár percre kezdtük érezni azt a furcsa émelyítő teltséget, amit egy rossz olajos étel után érez az ember. Az adag nagy volt, arra nem lehet panasz, hozzá savanyúság. Nem akarok tippelni, mennyi ideje állhatott a levegőn, vagy bárhol, de hogy igencsak barnás volt és fonnyadt, azt nem lehetett nem észrevenni. Hozzá sültkrumpli, hasábburgonya, a "jó" mirelit fajtából.
Nem tudjuk, hova lehet még fokozni a dolgokat. Harmadjára voltunk a helyen. Többet nem igen megyünk. Pedig ennél jobb, frekventált helyen levő éttermet nem is lehetne álmodni Sopronnak. A Fő téren gyönyörű környezetben, minden fesztivál itt van (jó, a VOLT az pont nem a belvárosban van), turisták, tényleg egy annyira központi hely. Kár, hogy ennyire színvonaltalan. Másnap szóvá is tettük a helyi vendéglátónknak, aki azt mondta, hogy nem mindegy, melyik szakács van épp benn. Hát, kérem... Így mondtuk, hogy aznap mi már nem mennénk oda, vigyen egy másik helyre.
Így jutottunk el a Stubi Borozóba, amihez nem tudok linket csatolni, mert nincs. Ellenben itt a cím: 9400 Sopron, Balfi u. 16. Felkeresésre ajánlott! Gyönyörű óvárosi részben található ez a kis borozó. Itt is megvan az időugrás, amit nagyon szeretünk. Nem ragaszkodunk mi a felkapott, menő, csilli-villi helyekhez. Szeretjük a régi vonalat is. Na, ez pont olyan.

A belső udvar egyből megfogott. A pincér hölgy régi vonalas. Kedves, de leginkább egy szigorú tanárnő, vagy fegyházőrre emlékeztet, aki viccel, de a másik pillanatba kioszt. Néha, meg-megdermedtünk, de nem éreztük magunkat rosszul. Az étlap nagyon egyszerű. A falon táblára van felírva pár étel. Desszertről ne is álmodjunk, az csak kedden és csütörtökön van. (De vajon miért csak akkor?)
Itt sem kell hatalmas ízekre számítani. Nem különlegesek. Mi mégis áradoztunk. Egyrészt minden szempontból jobb, mint az előző nap kóstolt Gyógygödör. Másrészt a hangulat, a varázs is magával ragad. Ízre kicsit a házias és a régi iskolai menza (a jó féle) között határolnánk be. Adagra tekintélyes, az ára nevetséges. Minden 460 Ft körül mozog. Ami egy óriási tányér jól megpakolt gulyáslevesért, vagy egy borsófőzelékért nagyon jó ár. 

Csupa egyszerű ételt lehet itt kapni. Tojásos nokedli, csirkepörkölt, a már említett gulyásleves és társai. A régi vonalon mozognak, de ez jó. Azt hiszem, megvan az új kedvenc helyünk Sopronban, ráadásul ennél pénztárcabarátabb helyet keresve se találnánk. ÉS! Van wifi! :)

Teszt időpontja: 2014 február 20-21. , Sopron

Dani

Olasz pizza mirelit köntösben?

Pár hete Gödöllőn játszottunk és koncert előtt ajánlották nekünk a Pizza Palazzo-t. Mi sem voltunk restek elmentünk, mert gyalog 2 perc a Művészetek Házától és tényleg dicsérték. 

Olasz ételekben utaznak, és nagyon szimpatikus volt, hogy a pizzát lehet vékony tésztával kérni, amolyan igazi olaszosan. Pizzát ritkán eszem, de gondoltam, most itt a remek alkalom. A vékony tésztás feltétek annyira nem fogtak meg, de készségesen mondták, hogy lehet a vastag tésztás feltétet kérni a vékony tésztásra. Sima vizet kértem mellé, mire Naturaqua-t kaptam, amit kifejezetten nem szeretek, de mikor jeleztem, hogy csapvízre gondoltam, ezt is azonnal módosították. Mostanában rászoktam a sima vízre, így jobban lehet érezni és élvezni az ízeket. A kiszolgálásra panasz nem lehet, mindenre mosolygás, kedves szó. Még azt is felajánlották, hogy fotót is készítenek rólunk. Tehát, ilyen szinten piros pont. 

Ami viszont a pizzát illeti sajnos a legjobb, amit mondhatunk róla, hogy nem volt rossz, de jó sem. Többen arra gyanakodtunk, hogy netán mirelit pizza volt. Vastagságra vékonyabb volt, mint a normális társa, de meg se közelíti az igazi vékony olasz tésztát. Ami, nem feltétlen baj, csak akkor ne hívják annak. Szerintem életemben nem sóztam még pizzát, de most meg kellett tegyem. Összességében nem voltunk odáig, sőt csalódottak voltunk. 

Balázs ellenben kért egy tejszínes hagymalevest rozscipóban, amit picit megkóstoltam, az viszont ízletes volt. Jó nagy adag, az árát megéri. Rozscipóban még nem ettünk levest, és jó féle volt. Ezt tudjuk ajánlani.

Végezetül egy gesztenye pürét kértünk, ami megint csak nem váltott ki belőlünk érzelmeket. Persze, a gesztenyepüré nem egy olyan desszert, ami nagy truváj, de azért mégis. Lehet úgy tálalni, vagy feldobni, hogy aztán emlékezzünk rá, és élvezettel meséljünk róla. Na, ez nem olyan. 

Összességében a hely elment, de picit csalódás volt, pláne hogy a pizza a fő vonal, és pont azt nem tudják megfelelően hozni. Az, hogy a vékony tészta ráadásul drágább is, mint a sima elnéznénk, de a fentebb leírtak tudatában, kicsit már sokalljuk. Viszont egy fontos szempontban jól teljesítettek! Az pedig a kiszolgálás. 

Teszt időpontja: 2014 február 15. Gödöllő Szabadság tér 2.

Dani

Nemzeti Vidékfejlesztési Nap

A Vidékfejlesztési Minisztérium meghívására vettünk részt a III. Nemzeti Vidékfejlesztési Napon. Ezen a zártkörű eseményen szakmai és kulturális programok zajlottak a gyönyörű Vajdahunyad Várában. 

Koncertünk alatt a az egybegyűltek falatoztak, utána pedig mi kóstoltuk végig, vagyis próbáltuk végigkóstolni a fogásokat. Ez azért nem sikerült, mert olyan mennyiségű és sokféle ételt sorakoztattak fel, hogy nem hiszem, valaki képes volt-e végig enni a teljes kínálatot. 

Rengeteg saláta, hideg húsok, sonkák, tésztás saláták, amiket kihagytam, inkább kezdtem a fő ételekkel, de abból se sikerült mindent megkóstolni. Mindjárt az elején beleválasztottam a legfinomabba, ez pedig a Vörösboros vaddisznó tokány vörös áfonyával volt. A vaddisznót és úgy általában a vadas dolgokat nagyon szeretem. Rejtély, hogy vannak emberek, akik nem szeretik. A vörös áfonya, egy olyan hihetetlen gazdag, plusz ízt adott az amúgy is remekül elkészített vaddisznónak, hogy nehéz leírni. Mellé petrezselymes burgonyát szedtem a többféle köret közül. Szintén hibátlan. Pont jó ideig főzték, kemény volt, de mégsem fővetlen, a sóssága is tökéletes. 

Ezután jött a Juhtúrós jérceragú szegfűgombával. Szintén nem gyakori párosítás, de jól sikerült ez is. Annyi rontotta az összképet, hogy több int találtam benne, amit nem sikerült elrágnom. Zöldségpatéval sült sertésszűz vajastésztában és zöldséggel töltött meleg pogácsa volt, amit még megkóstoltam. A főételek összességében nagyon jó benyomást tettek. 

Következtek a desszertek. Konyakos csokigolyó, almás pite, flódni, gyümölcskenyér és tiramilói vagy somlisu. Ugyanis, se a desszert, se mi nem tudtuk eldönteni, hogy most tiramisut, vagy somlóit eszünk. Ettől eltekintve, és hogy kicsit édesre sikeredett, vállalható volt. A flódni viszont túl édes, az almás pite pedig nem hagyott különösebb nyomot bennem. 

Nem tudom kit bíztak meg az cateringgel, de összességében elmondható, hogy finom, különleges ételeket vonultattak fel. Tetszett!

Teszt időpontja: 2013 december 10. Budapest

 Dani

Paprika Fesztivál és Szilva Napok

Két igen híres fesztiválon is jártunk az utóbbi hetekben, és nem mellesleg Magyarország egyik legkelendőbb "árucikkei" és "imázs" építő elemei. A kalocsai paprikáról és a szarvasi szilváról van szó. Az előbbi már igen "veszélyeztetett faj" lett, mert sikerül a hazai termelést úgy ellehetetleníteni, hogy Portugáliából, de nem kizárt, hogy Dél-Amerikából importálódik a piros paprika. Pedig itt lenne kéznél. A fesztivál mindenesetre jól tartja magát, több napos program és nem csak környékbeliek látogatnak ide, hanem az ország több pontjáról is jönnek. A kalocsai néniket leszámítva kínálat szinte ugyanaz, mint a többi fesztiválon.

A szervezők kedvesek voltak, nem volt hiányunk semmiben. Nem tudjuk, honnan kerítették a rongyos kifliket, de nagyon finom volt. Zsírral készült hagyományosan. Semmi különös, mégis két pofára ettük.

Kalocsáról egyből átmentünk Szarvasra, ahol másnap a Szilva Napokon játszottunk. Délben még megebédeltünk a City Grillben, ahol két éve nagyon finomat ettünk. Most viszont eléggé elkeserítő volt a helyzet. Talán az én meggylevesem volt a legértékelhetőbb darab. Tudva levő, hogy nem vagyunk válogatósak, mindent megeszünk, de Geri és Gellért is visszavitték a marharagút, mert nagyon furcsa íze volt. Én egy begyár batyut kértem, ami fóliában sült csirkemell, virsli és zöldségek voltak. A virslihez nem mertem hozzányúlni, és a többi is elég furcsa érzéseket keltett. Az pedig, hogy a szilva napokon, mirelit szilvásgombócot adjanak, mikor tényleg minden sarkon kint volt egy tábla, nagy betűkkel, hogy szilvásgombócot árulnak, hát, igen nagy melléfogás. Igyekeztünk elfelejteni az egészet, és mentünk is a ligetbe, ahol a 3 napos fesztivál volt. 

Ilyet én még nem láttam. A liget, ami amúgy inkább erdő, vetekedik szerintem a SZIGET területével. Na, most itt egymást érték a kis sátrak, ahol mindenki, de tényleg mindenki lekvárt árult. 90%-ban szilvát, de elvétve volt, barack, meggy is. 

De, nem ám, hogy egy helyen egy féle lekvár. Hanem egyből öt, vagy több. Mivel nagyon kevés időnk volt ténylegesen körbe nézni, de becsléseim alapján minimum 50 sátor, ha csak 5 féle lekvárt kínált, az 250 lekvár. És ez a gyenge becslés. Maga a kánaán. Nem lehetett melléfogni. Tíz perc alatt sikerült összevásárolnom 8 különböző lekvárt. Szerelem fantázianévvel almapálinkás lekvár, diós szilvalekvár. Csak, hogy a különlegesebbeket említsem. 

Az egész erdő úszott a szilvában. Bevallom, sose hallottam még erről a fesztiválról, de két nagyszínpad is volt. A fellépők sorai között Heaven Street Seven, Belmondo, Kökény Attila, no és persze mi is. Széles a program választék, rengeteg az ember. Ez a hely erősen ajánlott minden korosztálynak, családosoktól a fiatalokon át, tényleg mindenkinek. Arról nem is beszélve, hogy szilva és egyéb pálinkáktól is roskadoztak a bódék. Előző éjszaka, éppen hogy csak kinéztünk, és mivel aznap esett, sárban dagonyázva jártuk körbe a terepet, szóval egy az egyben a SZIGET érzés villant belém. Esküszöm, ha bekötött szemmel oda visznek, nem mondom meg, hogy Szarvason vagyok.

Ezután sajnos sietnünk kellett, mert aznap még Pesten a wekerlei napokon játszottunk, így a kocsiban ettem meg frissen kisült szilvás lepényemet.

Wekerlei Napokon szintén nem jártunk még, de itt is kellemes csalódás ért minket, hogy egy színvonalas rendezvényt csináltak. A park amúgy is szép tágas. Ideális hely, sok gyerekes család volt kint. Számomra üdítő, hogy bár voltak megszokott kirakodók, gyöngyösök, kürtőskalácsosok, amik amúgy jók, csak számomra sok, egy nyári idény után, mikor heti öt alkalommal látok (és eszek) kürtőskalácsot, olyan sátrak is voltak, ahol például kézműves foglalkozásokat próbálhattak ki, és ahol csak gyümölcsöt árultak. Igen! Lehetett venni darabra almát, és még pár gyümölcsöt. Ennek annyira megörültem, hogy rögtön vettem is. Belefutottam Katlan Tóniékba is, ahová erősen ajánlott legalább egyszer az életben ellátogatni! Olyan éttermet visznek, hogy az ember megnyalja a tíz ujját. Ide most kenyereket hoztak, valamint lekvárt és szörpöt árultak a Pocsai Portával. 

De, ne feledkezzünk meg az ital részlegről, ami egy külön karéjban foglalt helyet. Itt kiemelném a még fiatal és hazánkban nem elterjedt spanyol buborékos bort, a cava-t, ami egy új színfolt a szokásos hazai borok és pálinkák mellett. Kóstolni nem kóstoltuk, de reményeink szerint majd lesz rá mód, minden esetre a dizájn meggyőző.

A két nap ismét sűrű volt három koncerttel, de mindenhol jól éreztük magunkat, és igencsak elismerő szavakkal tudjuk illetni ezeket a fesztiválokat. Nem a megszokott, olykor unalmas kép tárult elénk, hanem olyan, amit máskor is szívesen megnéznék. 

Teszt időpontja: 2013 szeptember 14-15, Kalocsa, Szarvas, Budapest

Dani

Szüreti malackodás

Itt az ősz és ezzel elindult a szüreti szezon. Még mindig dübörögnek a gasztro fesztiválok, aminek mi nagyon örülünk, mert az idén az eddigieknél még jobban fellendült a kínálat. Hirtelen fordult hidegre az idő, de szerencsére múlt szombaton sütött a nap és mi két helyen is játszottunk.

Elsőként a Ramada Hotelben, amiről sokan azt mondják, hogy Budapesten belül az már a világ végének számít, pedig kocsival 15-20 perc. Ennek a többszörösét eltölti az ember dugóban, vagy mondjuk, ha át akar érni a belváros egyik pontjából a másikba.

A szüreti malacsütögetésre a teraszon került sor, nagyon szép környezetben. Rálátás a medencékre, távolban szép zöld táj. Itt aztán nyugodtan ki lehet kapcsolódni. 

Koncert után mi is ízelítőt kaptunk az étkekből. Két féle sült malac, hozzá savanyúság, és friss kenyér. A szabad tűzön sült húsokkal nem lehet mellé lőni. Nagyon finom volt. A kenyér friss, jó féle. Egyedül a savanyúságnak volt valami meghatározhatatlan mellékíze, amire nem jövünk rá, mi volt.

Italnak pedig több féle bor és must közül lehetett választani. Utóbbit én nagyon üdvözöltem.

A kiszolgálás kedves és udvarias volt, elégedetten indultunk tovább Abaújszántóra, ahol szintén szüreti mulatság és cimbalmos találkozó volt. Közönségnek itt is híján voltunk, de minket semmi se tántoríthat el, hogy egy jót muzsikáljunk. Koncert után meglátogattuk az egyik pálinka főzdét, ahol bort is kóstoltunk, és kedélyesen elbeszélgettünk a volt polgármesterrel, majd átmentünk vendéglátóinkhoz, akiknél már tavaly is emlékezetes vacsorát fogyasztottunk el. 

Azért is szeretjük az ilyen helyeket, mert minden házi. Az étel és az ital is. Annál pedig nincs jobb. Érkeztünkkor az üdvözlő pálinka felhörpintése után, máris a vályúhoz tereltek minket, ahol a gazdasszony merte nekünk kis bográcsos tányérba a káposztás bablevest. Ilyet se ettünk eleddig, de meg kell mondjuk hibátlan volt. Sűrű, zamatos. 

Ezután pedig vaddisznó gerinc volt, tört krumplival. Háát... maximum annyi hibát találunk, hogy sok volt a csont, és többször kellett szedjünk. (persze milyen legyen egy vaddisznó gerinc, ha nem gerinces?) Itt is akadt több féle bor is, mégis kiemelnénk a Ragacs névre hallgatót, mely gyönyörű színével és édes ízével kitűnő kísérőnek tűnt a főétel mellé.

Mindkét helyen szeretettel vártak minket, és nagyszerű vendéglátásban volt részünk. Köszönjük!

Teszt időpontja: 2013 szeptember 21   Budapest, Ramada Resort Hotel, valamint Abaújszántó