Két igen híres fesztiválon is jártunk az utóbbi hetekben, és nem mellesleg Magyarország egyik legkelendőbb "árucikkei" és "imázs" építő elemei. A kalocsai paprikáról és a szarvasi szilváról van szó. Az előbbi már igen "veszélyeztetett faj" lett, mert sikerül a hazai termelést úgy ellehetetleníteni, hogy Portugáliából, de nem kizárt, hogy Dél-Amerikából importálódik a piros paprika. Pedig itt lenne kéznél. A fesztivál mindenesetre jól tartja magát, több napos program és nem csak környékbeliek látogatnak ide, hanem az ország több pontjáról is jönnek. A kalocsai néniket leszámítva kínálat szinte ugyanaz, mint a többi fesztiválon.
A szervezők kedvesek voltak, nem volt hiányunk semmiben. Nem tudjuk, honnan kerítették a rongyos kifliket, de nagyon finom volt. Zsírral készült hagyományosan. Semmi különös, mégis két pofára ettük.
Kalocsáról egyből átmentünk Szarvasra, ahol másnap a Szilva Napokon játszottunk. Délben még megebédeltünk a City Grillben, ahol két éve nagyon finomat ettünk. Most viszont eléggé elkeserítő volt a helyzet. Talán az én meggylevesem volt a legértékelhetőbb darab. Tudva levő, hogy nem vagyunk válogatósak, mindent megeszünk, de Geri és Gellért is visszavitték a marharagút, mert nagyon furcsa íze volt. Én egy begyár batyut kértem, ami fóliában sült csirkemell, virsli és zöldségek voltak. A virslihez nem mertem hozzányúlni, és a többi is elég furcsa érzéseket keltett. Az pedig, hogy a szilva napokon, mirelit szilvásgombócot adjanak, mikor tényleg minden sarkon kint volt egy tábla, nagy betűkkel, hogy szilvásgombócot árulnak, hát, igen nagy melléfogás. Igyekeztünk elfelejteni az egészet, és mentünk is a ligetbe, ahol a 3 napos fesztivál volt.
Ilyet én még nem láttam. A liget, ami amúgy inkább erdő, vetekedik szerintem a SZIGET területével. Na, most itt egymást érték a kis sátrak, ahol mindenki, de tényleg mindenki lekvárt árult. 90%-ban szilvát, de elvétve volt, barack, meggy is.
De, nem ám, hogy egy helyen egy féle lekvár. Hanem egyből öt, vagy több. Mivel nagyon kevés időnk volt ténylegesen körbe nézni, de becsléseim alapján minimum 50 sátor, ha csak 5 féle lekvárt kínált, az 250 lekvár. És ez a gyenge becslés. Maga a kánaán. Nem lehetett melléfogni. Tíz perc alatt sikerült összevásárolnom 8 különböző lekvárt. Szerelem fantázianévvel almapálinkás lekvár, diós szilvalekvár. Csak, hogy a különlegesebbeket említsem.
Az egész erdő úszott a szilvában. Bevallom, sose hallottam még erről a fesztiválról, de két nagyszínpad is volt. A fellépők sorai között Heaven Street Seven, Belmondo, Kökény Attila, no és persze mi is. Széles a program választék, rengeteg az ember. Ez a hely erősen ajánlott minden korosztálynak, családosoktól a fiatalokon át, tényleg mindenkinek. Arról nem is beszélve, hogy szilva és egyéb pálinkáktól is roskadoztak a bódék. Előző éjszaka, éppen hogy csak kinéztünk, és mivel aznap esett, sárban dagonyázva jártuk körbe a terepet, szóval egy az egyben a SZIGET érzés villant belém. Esküszöm, ha bekötött szemmel oda visznek, nem mondom meg, hogy Szarvason vagyok.
Ezután sajnos sietnünk kellett, mert aznap még Pesten a wekerlei napokon játszottunk, így a kocsiban ettem meg frissen kisült szilvás lepényemet.
Wekerlei Napokon szintén nem jártunk még, de itt is kellemes csalódás ért minket, hogy egy színvonalas rendezvényt csináltak. A park amúgy is szép tágas. Ideális hely, sok gyerekes család volt kint. Számomra üdítő, hogy bár voltak megszokott kirakodók, gyöngyösök, kürtőskalácsosok, amik amúgy jók, csak számomra sok, egy nyári idény után, mikor heti öt alkalommal látok (és eszek) kürtőskalácsot, olyan sátrak is voltak, ahol például kézműves foglalkozásokat próbálhattak ki, és ahol csak gyümölcsöt árultak. Igen! Lehetett venni darabra almát, és még pár gyümölcsöt. Ennek annyira megörültem, hogy rögtön vettem is. Belefutottam Katlan Tóniékba is, ahová erősen ajánlott legalább egyszer az életben ellátogatni! Olyan éttermet visznek, hogy az ember megnyalja a tíz ujját. Ide most kenyereket hoztak, valamint lekvárt és szörpöt árultak a Pocsai Portával.
De, ne feledkezzünk meg az ital részlegről, ami egy külön karéjban foglalt helyet. Itt kiemelném a még fiatal és hazánkban nem elterjedt spanyol buborékos bort, a cava-t, ami egy új színfolt a szokásos hazai borok és pálinkák mellett. Kóstolni nem kóstoltuk, de reményeink szerint majd lesz rá mód, minden esetre a dizájn meggyőző.
A két nap ismét sűrű volt három koncerttel, de mindenhol jól éreztük magunkat, és igencsak elismerő szavakkal tudjuk illetni ezeket a fesztiválokat. Nem a megszokott, olykor unalmas kép tárult elénk, hanem olyan, amit máskor is szívesen megnéznék.
Teszt időpontja: 2013 szeptember 14-15, Kalocsa, Szarvas, Budapest
Dani
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése