Padthai WokBar

Októberben vettük fel az új lemez anyagát, melyet most november 30.-án fogunk bemutatni a FONÓ-ban. Mint az előző lemezünket, így a mostanit is Dióssy Ákosnál vettük fel a Deák téren. A stúdiózás úgy néz ki, hogy reggel 9-10 fele oda megyünk és estig ott vagyunk és ez tart egy hétig. Az elején ki-ki ugrálunk a sarki közértbe, hogy vegyünk enni-inni, de pár nap után a pizzás táska, kifli és egyéb pékáruk kezdtek unalmassá válni. Ekkor indultunk felfedezőútra, hogy a közelben hol lehetne enni valami laktatót, és finomat. Nem sokáig kellett keresgélni, mert 2 percre a stúdiótól rátaláltunk a nemrég nyílt Padthai Wokbar -ra. Az ember majdnem elmegy mellette, mert szolid, letisztult, nem hivalkodó a homlokzata, míg mellette a "kínai" nagy feliratokkal (és olcsóbb árakkal) talán több embert bevonz. Azt ugye nem kell mondanom, hogy minőségi verseny nincs a kettő között.

Belül minden letisztult, tágas terek, falakon vicces rajzolt figurák. No, de jöjjön az étel:

Rengeteg tészta alap közül lehet választani, és erre külön kérésre mindenféle feltét. Csirke, marha, kacsa, fafüle gomba, zöldség mix, szószok, és egyéb extrák, mint a pörkölt mogyoró, ami az én kedvencem. Így összekombinálva 1400-2000ft körül ehet az ember. Nem a legolcsóbb, de az íze hibátlan, meg kell fizetni a dizájnt, az étterem frekventált elhelyezkedését.

Ízre hibát nem lehet találni, pedig én nagyon kritikus vagyok. Borzalmasan nagy adag, pedig elsőre nem is látszik, de mikor az ember megfogja kézbe a tányért, akkor érzi a súlyán. No, nem a tányér súlyán. Nem spórolnak ki belőle semmit. Az ízek nagyon eltalálva, harmóniában vannak. Plusz pont, hogy minden az ember szeme előtt készül, ami külön élményt nyújthat, ha a közeli asztaloknál foglalunk helyet. A személyzet nagyon kedves és készséges, csak jót tudunk mondani. Még biztos fogunk itt többször enni, és mindenkinek ajánljuk, ha tehetitek próbáljátok ki!

Ár/érték: 4,5/5

Íz: 5/5
Külalak: 5/5

Teszt időpontja 2012 október 28. Budapest, Október 6. u. 4.

Dani

Marché féle mákos guba

Mivel elég sokat és hosszan utazunk, ezért tán nem meglepő, hogy meg meg állunk útmentén benzinkútnál, étteremben, vagy így egyszerre a kettőben. A nyugati határvidékhez közeledve szaporodnak a Marché kutak, ahol ugye nem a hazai pénztárcához vannak szabva az árak. A kedvencem a körülbelül 1000ft-os kilós kenyér. (!)

Ugye, itt minden nagyon gusztusosan és mutatósan van elkészítve, hogy ha már drága, legalább jól nézzen ki. Eddig úgy gondoltam, hogy ízre, minőségre is olyan, hisz prémium kategória, nem csak úgy ám...

Mákos guba lett belőle, szép nagy adag, vanília öntetet annyit pakol az ember, amennyit nem sajnál, még repetázhat is az élelmesebbje.

Meg kell mondjam, meg se közelítette az elvárásaimat. Ízetlen, nagy darab, sok mákkal, de kevés cukorral. (pedig elvégre ez egy édesség) A kifli, vagy valamiféle tészta, amiből készült az jó nagy darabokban volt összeállva és ennek a semleges, semmilyen íze dominált az egész mákos gubában. Még a vanília öntet sem segített a dolgon, ami szintén eléggé fel volt vizezve. Nagy csalódás volt.

Ár/érték arány: 2/5

Íz: 2,5/5

Külalak: 5/5

Teszt időpontja: 2012 október valahol Dunántúlon 

Dani

Velem - Gesztenyefesztivál

Október közepén Velemben jártunk. Ez a kis község Kőszegtől alig 8 km-re található. Minden évben megrendezik a Gesztenye Fesztivált, amiről mi eddig nem is hallottunk, pedig nem kevés fesztiválon voltunk már az évek során. A szervezőtől megtudtunk, hogy ez olyan nagy eseménnyé nőtte ki magát, hogy még az ország másik végiből is jönnek, sőt külföldről is. Három napon keresztül vannak itt mindenféle programok, koncert, bábelőadás, tánc és különböző népi együttesek.

Rengeteg árus volt kint, de idő hiányában csak átrohantunk az egészen. Mint sok helyen itt is kint volt a Grill Király. Az ételek minőségére nem lehet panasz. Az más kérdés, hogy tipikus (?) fesztiválos betegség az igen magasra pozícionált ár.

Viszont ami a legjobban megfogott az az volt, hogy indulás előtt még gyorsan körberohantunk egy kis édesség után kutatva. Már sötétedett és zártak is befele. Egy kis fa hídon átmenve egy utcán találtuk magunkat, ahol a helyiek mind kiálltak a kapuba és árulták a portékáikat, amik többnyire különböző ételekből álltak. Volt itt minden, házi lekvár, méz, szörp, zsíros kenyér, és sütemények. Igaz utóbbit csak egyet találtunk, igen csak hiányos készlettel. Mivel én nagyon szeretem a házi sütiket, és minden házi dolgot, gondoltam rendesen csomagoltatok belőle. Érdeklődtem az ár felől, mire a néni azt mondta, hogy már zár, így fél áron ad mindent. Kérdeztem, hogy mégis mi mennyi, de mondta, hogy majd a végén összeadjuk. Hát, gondoltam magamban rendben, nem érdekel mennyi lesz, jó nagy adagot pakoltatok magamnak. Kértem mindenből szép számmal, majd a végén kérdeztem, hogy akkor mivel tartozom. Legnagyobb megdöbbenésemre a néni azt mondta, hogy 300ft. Magamban gondoltam, ha ezt tudom, akkor mindent elviszek, amit látok. Ilyen finom dolgokat, és ilyen jutányos áron nem kap se Pesten, se máshol az ember.

A képen már csak a fele van annak, amit elhoztam, mivel a buszban érdekes módon mindenkinek felcsillant a szeme, és megkínáltam őket.

Gesztenyés-almás rétes, gesztenyés-almás-mézes püspökkenyér szerű valami, hó kifli, kakaós kalács, fahéjas süti, és még pár finomság. Mindegyik kifogástalan állaggal, ízzel. Érződött, hogy gondosan, szeretettel készítette az "alkotója".

Magyarország, Velem - Gesztenye Fesztivál 2012. október 14.


Dani

Indul a gasztronota!

Örömmel tudatjuk, hogy megszületett, elindult a GASZTRONÓTA.

Utazás térben és időben (astronauta), gasztronómiában (gastronomia) a zene (nóta) segítségével.

Szita Eszter és jómagam Horváth Dániel a Cimbaliband zenekarral járjuk az országot, világot és megkóstoljuk a helyi specialitásokat. Nem titok, a zenekar nagyon szereti a hasát, és mindig megbeszéljük, "átrágjuk" magunkat az elfogyasztottakon. Úgy döntöttünk Eszterrel, hogy ezt veletek is megosztjuk. Lesznek történetek, kritikák, bepillantás a kulisszák mögé, és minden egyéb.

Reméljük tetszeni fog nektek, és a fesztivál és egyéb szervezők is örömmel fogják fogadni írásainkat.

Követhettek a facebook-on is: Gasztronota