Minden átmenet nélkül már a nyárba csöppentünk. Pár hete, még havazás és nagykabát, a tavasz kimaradt és máris rövidnadrág-póló együttessel sétálunk a nagy hőségben. Ennek örömére nyitnak a szórakozóhelyek, ahol már a teraszra is kiülhetünk egy jót beszélgetni, enni, inni.
Nincs is annál jobb, ha az ember vidéken, de mégis Pesthez közel ki tud ruccanni kicsit és talál egy kedves, barátságos helyet. Ilyen a Szimplavé, ami Vác szívében található és ha arra jár az ember, mindenképp érdemes benézni. Egyrészt a hely hangulata miatt. Otthonos, családias, barátságos. Másrészt mert van belső kerthelyisége és harmadrészt, mert mindig jobbnál jobb koncertek vannak.
Ezen a helyen jól megfér egymás mellett egy romantikus pár, kik a csendes magányt keresik, a családok, akik gyerekeikkel betérnek, és a középiskolás fiatalok, akik bulizni akarnak, vagy csak egy jót sörözni.
Mi már visszajáró vendégek vagyunk, és meg kell mondjuk nagyon szeretjük a helyet. A közönség mindig nagyon lelkes, és a vendéglátókra sem lehet semmi panasz. Mindig kedvesek, mosolyognak, jól elbeszélgetnek a vendéggel. Nem érezzük azt, hogy csak a kiszolgálás megy, hanem gondoskodnak rólunk. Ez lenne amúgy az alapvető hozzáállás, de nagyon sok helyen, még csak hírből sem ismerik ezt a fajta mentalitást. Persze, ez nem is tanítható.
A konyha is rendben van, bár még lehet rajta erősíteni. Aki szereti a menzás kosztot, biztos nem fog csalódni. Ott létünkkor a menza klasszikusa volt. Paradicsomleves, rizses hússal, savanyúsággal. Annyira el van találva a menza érzés, hogy nem csak ízre, de még a tányér is pont olyan, mint anno az iskolában. Nagy, fehér mélytányér, amiben színültig tele az édes-savanykás paradicsomleves, betűtésztával. Tényleg, mintha a menzáról hozták volna. De nekem ez nagyon bejön. Eszembe juttatja, milyen volt kisiskolásnak lenni. A rizses hús is pont olyan, amilyen a menzán. Annyi különbséggel, hogy itt szín húst kapunk, míg a menzán sok hájat is pakoltak hozzá, amit én otthagytam. Finom, fűszeres, szép nagy adag. Mellé a savanyúság is rendben van. Nem lehet sokat róla beszélni, tényleg pont olyan, mint az iskolai menza. Ha, azt szerettétek, akkor ezt is fogjátok. Mindezt 950ft-ért. Ha, azt nézzük mekkora adag, mindenképp megéri az árát.
Sütemények:
Itt nagy a felhozatal, mert ott jártunkkor 4 félét is kóstolhattunk, és mind házi, de ezen a vonalon még látunk némi javítani valót.
A kínálatban, tönköly búzás szilvatorta, túrótorta, bociszelet és meggyes-kakaós torta volt.
Bár szeretem a különleges dolgokat, de a tönkölybúzás szilvatorta nem nyerte el tetszésem. Utólag megkérdeztem, hogy a tésztába nem volt só, nekem mégis picit sósnak tűnt. Lehet, hogy ez a tönkölynek köszönhető, nem tudom, de nem az én világom ez a reformsüti vonal. Na, nem azt mondom, hogy minden édes legyen, vagy édesnek kell lenni, de valahogy nem passzolt össze az alja a tetejével. Valamint a süti széle picit túl volt sütve.
Ezután következett a túrótorta, ami rendben volt, de mégis kicsit íztelen. Állagra rendben volt, de valahogy mégse hagyott mély nyomot.
Már jócskán tele voltam, de nem akartam kihagyni a maradék két sütit. Jól is tettem, mert a boci szelet viszont nagyon jól sikerült. A kakaós tészta pont jó, és rajta a túró is. Ezt úgy ahogy van, megtartanám.
Végezetül a meggyes-kakaós torta. Igen meglepő volt, hogy szerintem az alapja ugyan az akart lenni, mint a bocitortának (lehet tévedek), de mégis ez utóbbi nagyon ragacsosra sikeredett. Talán nem volt átsülve, vagy sok lett a liszt, mindenesetre jóval elmaradt a bocitorta puha, kakaós tésztájától, ami tényleg nagyon el lett találva. Itt merül fel a kérdés, hogy ha azt olyan jól meg tudják csinálni, akkor a meggyes-kakaóst, miért nem? Persze ez nem nagyüzemi termelés, és mindig máshogy sikerednek a sütik, nem vitás. Látok rá esélyt, hogy máskor jobbak legyenek.
Limonádét kóstoltunk még, ami igen csak jól szerepelt. Az utóbbi időben több pesti szórakozóhelyen is jártam, és már kezdett elegem lenni, a fél literes, jéggel turbózott víz ízű, éppen hogy csak citromot és vagy narancsot látott löttyökből, amit ráadásul nem is olcsón árulnak. Felüdülés volt a Szimplavé limonádéja, ami szintén a családias ízeket hozta. Erős, markáns, citromos, de édes is. Pont olyan, mint amit a kertben szeretünk iszogatni otthon.
Belső forrásból tudom, hogy a Szimplavé ott lesz a május 10-12 között tartandó Street Food Show-n. Nagyon szurkolunk nekik, mert egy jó csapat, kedves, szép és mosolygós lányokkal. Aki pedig Vácon jár, mindenképp menjen el a Szimplavébe, mert csak jó élményekkel távozhat.
Teszt időpontja: 2013 április 18.
Dani
